Dark Legends.. ||BEFEJEZETT!||

11.fejezet: A vég, mindig szép?

Nem kapok levegőt....

Nem látok a könnyeimtől...

Remeg a testem...

- AARON! - Ordításaim füleimnek, csupán csak néma zaj...

Felállok. És felnézek az égre. A földön lévő penge csillan meg. Ránézek, és felveszem. Megyek utánad....

- Köhö, köhö....

- AARON! -. Ugrok a nyakába. Olyan szorosan szorítom a testét, hogy elkezd fulldokolni.

- Gha..Ghadriel...nhe fhojtsh megh....-. Kéri akadozva, mire elengedem.

- Ez, hogy lehet? -. Kérdeztem hitetlenkedve.

- Én tudom! -. A számomra jól ismert mély hang szólal fel.

- Atyám!-. Hajolok meg.

- Állj fel, Gadriel... -. Teszem amit kér.

- Atyám....hogy lehet, hogy Aaron túlélte....?-. Kérdeztem.

- Aaron csak félig volt Angyal. Az Agyal lelke kiszállt, de az emberi része megmaradt. -. Lassan Aaron is feláll.

Aaron szemszöge:

- Aaron Ford! -. Ránézek.

- Igen?-. Kérdeztem a szemébe nézve.

- Aaron Ford! Én, az egyetlen Isten, ki megteremtett Téged: Bátorságodért, A Világ megmentéséért, Feláldozásodért, és a Gonosz elpusztításáért, Angyali ranggal ajándékozlak meg!-. A testembe mintha valami áramlana, az egész testem fénylik. Majd hátra nézek. Vannak szárnyaim.

- Aaron Ford! Kérj bármit, és Én teljesítem!-. Anya, Apa, Dave..... Megráztam a fejem, és elmosolyodok. Gadrielre nézek.

- Megvan mindenem....-. Gadriel könnyes szemmel rohan ide hozzám, és hív Engem forró csókba. Lehunyom a szemem, és átadom magam az érzésnek.

- Szeretlek, Aaron....

- Én is szeretlek, Gadriel....

"Az út a boldogsághoz sosem könnyű. De ha képesek vagyunk végigmenni az úton, hogy elérjük a célunkat, már nem kell félnünk az újabb csalódástól. A szerelem egyszer mindenkire rátalál...
Nincs kivétel.
A gonosz mindig jelen lesz, és próbál letéríteni a helyes útról, de ne engedd...
A sorsod nem Te írod, de Te formálod....
Úgy dönts mindig, ahogy az helyes...
És szeress, tiszta szívből...."

||~VÉGE~||