Dark Legends.. ||BEFEJEZETT!||

5. fejezet: Érintések...

Aaron szemszöge:

Valami csikizi a nyakam..

Durcásan nyitom ki a szemem, mikor meglátom, hogy madár fekszik rajtam.

- Na takarogy! -. Löktem le magamról, mire fejét fogva, mérgesen nézz rám.

- Ez nem volt kedves, Cicafül! -. Hisztizett be. Komolyan. Már tényleg abban hitben élek, hogy Gadriel igazából egy nő.

- És sosem vagyok kedves, Galambom. -. Mondtam és felálltam. Nyújózkodtam egyett, majd kinyújtottam a földön heverő Galambomnak a kezem. Elcsodálkozva nézett rám. Elmosolyodik, és megfogja a kezem.

- Mi a következő hozzávaló? -. Kérdeztem. Még mindig fogom a kezét. Valamiért nem tudom elengedni....

- A kék tűz parazsa. El kell menjünk a Jégvulkánhoz. Csak azon az egy helyen van. -. Részletezte. Bólintottam.

- Indulhatunk? -. Kérdeztem.

- Igen. -. Bólintott mosolyogva, és mind a ketten kieresztve szárnyainkat, repültünk fel az égre, kéz, a kézben. Most minden olyan békés. Csak egy pillanatra is, de megnyugtatja a belsőm.

- Nézd! Ott van! Innen látni!-. Mutat a távolba.

- Gyönyörű.... -. Mondtam ámulattal.

- Pontosan.-. Mosolygott rám.

Time skip:
~^“”°…»«…“”°^~:

-. Ömm....Aaron. Már leszálltunk. Elengedheted a kezem. -. Baszki.

-Ööö... Izé. Bocsi. -. Miért érzem magam kínosan?

- Semmi baj.... -. Mosolygott kacéran. Mi ez a mosoly?

- Menjünk. -. Sétáltam volna be halál lazán, mikor egy kibaszott nagy erővel visszaránt.

- Hülye! Szerinted nincs bent ellenség?!-. Szidott le.

-Nincs? -. Kérdeztem bizonytalanul.

- De van! Goblinok. -. Ne már geci!

- Azok nagyon félnek az embertől nem? -. Kérdeztem.

- Igen, így van. De ha sokan vannak....akkor kibeleznek. Szó szerint. Belsőségekből táplálkoznak. És nagyon okosak. S ha van sámánuk, akkor tripla adag szar. -. Mondta reménytelenül.

- Ugyan már. Elbántunk egy Leviatánnal. A Goblinok nekünk meg se kottyannak majd. Bízz bennem. -. Kacsintottam egyett rá bíztatóan, mire frusztráltan kifújta levegőjét, és elmosolyodva bólintott egy határozottat. Ő ment elől. Amit nem bánok. Nem félek, meg ilyenek. Hehe. Csak Én nem tudnám merre menjek.

- A Goblinok vakok. És nincs szaglásuk. De a fülük nagyon jó. Szóval halkan. -. Nézett mélyen a szemembe. Bólintottam. Elővettem a pengémet, és igyekeztem bakancsommal minimális zajt se csapni. Kirakta a kezét, mire megálltam. Megfogta a pólóm, és odahúzott a nyakához.

- Nézd. Az kell nekünk. -. Mutatott egy hatalmas fára, ami kék lángokban pompázott. Mi ez a baszott jó illat? Beleszagolok a levegőbe, és rájövök, hogy ez Gadriel. Odahajolok a nyakához, és magamba szívom az illatát.