2. fejezet: Vívódás Magaddal....

519 37 4
                                    

- Nyhe...-. Nyöszörgtem, mivel valami kurvára baszkodta az orromat. Kinyitom nehezen a szemem. Ez komoly?

- Ébredj már fel te szábjakúrt galamb! A tollaid molesztálják az arcom! -. Kezdek rángatózni.

- Cicafül csendesebben! Éppén kiszakítottál az álmomból. Még sosem álmodtam. Tényleg veszítek az erőmből, itt a Földön. -. Felállt sóhajtva, és kiropantotta a nyakát. Hö. Ez undorító volt.

- Mit ülsz még ott? Induljuk! -. Nyújtotta ki felém a kezét.

- Még mit nem! Nem fogom megfogni a megszentelt kacsódat!? -. Tiltakoztam.

- Akkor, hogy akarsz eljutni a Leviatán barlangba? Gyalog egy hét odajutni. És nekünk nincs egy hetünk. Szóval hagyd abba a finnyáskodást, Hercegnő, és fogd meg a "megszentelt kacsómat". -. Olyan mint egy nő. Neki kell igaza legyen. Beletörödően sóhajtottam, és hozzáértem egy ujjal a tenyeréhez.

- Ezt Te sem gondolod komolyan. -. Nezétt rám unottan.

- Mégpedig de--Áhh!!?-. Sikítottam fel, mikor a semmiből felrepült, így Én a derekába kapaszkodtam.

- Fúj!-. Eszméltem fel.

- Az elöbb itt ölelgettél, most meg fujjogsz. Döntsd el mit akarsz, Cicafül! -. Kacsintott. MI? Miért kacsingat? Ezt a jómadarat...
Lenézek. Azta. Ez gyönyörű. Alattunk van az erdő. A folyó. És a mindenség. Szemeimmel előrenézek. A szemem elött lévő látvány méginkább letaglóz. A Nap éppen feljövőben van. Narancsos árnyalatú színe, betakarja az eget. Halványan elmosolyodok.  Ez gyönyörű. Ránézek Gadrielre, ki úgyan úgy mosolyog, mint Én. Az ajkai csak úgy virágoznak a Nap fényében, és aranyan csillogó szemei, meg méginkább ragyognak. Miért ilyen hibátlan? MI? Már megint hülye vagyok. Nekem megárt a levegő. Hallok egy morgást. Ránézek Gadrielre, aki a hasára kapja a kezét.

- Éhes vagy? -. Kérdeztem

- Nem tudom. Még éhes sem voltam soha. -. Csóri. Nem tudja milyen a buritto. Ezt nem hagyhatom!

- Szálljunk le. -. Mondtam.

- Miért?

- Mer éhes vagy. És Én is. Szóval eszünk. -. Vállat ránt, majd lassan leszáll, úgy, hogy senki se vegyen észre.
Elrejti szárnyait. Szeme barna lesz, úgy mint a haja. Nekem az eredeti Gadriel jobban tetszik. De az ajkai még így is ugyan olyan gyönyörűek. Bementünk az étterembe, és rendeltem neki is burittot. Nem élhet úgy, hogy nem evett, az úgy nem élet.

- Aaron, ez most egy randi? -. Kérdezte mosolyogva. Help.


- NEM! Te miket gondolsz?! -. Akadtam ki.

- Azt gondolom, hogy bejövök neked. Én látom mások gondolatait. És tudom, hogy rólam fantáziálsz.-. Nézett rám kihívóan. Na baszki. Ez mind igaz.


- NEM! Biztos csak a saját fantáziádat láttad!-. Hárítottam még továbbra is. Mosolyogva forgatta meg szemeit, és enni kezdett. Követtem a példáját.
Reggel óta furcsa érzésem van...

                ....~^§^~....







- Ez finom volt.-. Sétált ki nyújtózkodva tollas barátom.
Miért érzem úgy, hogy nincs valami rendben?

- Csak menjünk már végre!-. Mondtam frusztráltan.



- Miért vagy ilyen durci?-. Incselkedett. Erre most nincs idő. Megfogtam a kezét, és magam után kedtem húzni.

- Hé-lassíts!

- Kussolj már! -. Húzom tovább. Beérve az erdő szélébe, az egyik fa törzsének nyomom.
- Szarban vagyunk. -. Mondtam neki sutogva. Elmosolyodik, és kimászik a karjaim közül.


Dark Legends.. ||BEFEJEZETT!||Where stories live. Discover now