Szerethetlek? ❁ ChanBaek

→ 18.⇣Idézet

「 열 여덟 」 00,18

- Nálam van, mégis ő idéz belőle. Hogy csinálja? - kérdezte Baek az ebédlőben ülve, miután kiesett a matematika könyvéből egy cetli. Az ebédlő asztálnál ült, mégsem evett, hiszen szokásához híven elfelejtette az ebédjét. Tanulni sem számdékozott, egyszerűen csak számolni szeretett volna valamit, ahhoz pedig kellett neki egy egyenlet.

- Ki? - szólalt meg Minseok, akiről úgy nézett ki teljesen elfelejtkezett. Elég csendes volt, hiszen Luhan kihagyta azt a napot, mert hirtelen pihenésre volt szüksége, de mindketten tudták, hogy videojátékozott és rendelt kaják között fetrengett az ágyán.
Tehát Xiumin hirtelen minden apró dologra felfigyelt, mivel unatkozott, Baekhyun pedig nem volt beszélgetős kedvében.

- Uhm. Tessék?

- Kiről beszéltél az előbb?

A fiatalabb kinézett az ablakon, s vetett egy pillantást a lehunyt szemekkel padon kiterült padtársára, aki egyik kezét lelógatta a fűbe, másikat pedig néha szájához emelte, miután az asztalról elvett egy sült krumplit.

- Oh, értem! - bólintott barátja, miután visszafordult Baekhyun tekintetének célpontja felől.

- Nem, ez nem olyan, mintha ő és é-

- Nyugi, pontosan tudom, hogy ez olyan.
Előbb utóbb úgy is bekövetkezett volna, hogy a megszokottnál nagyobb figyelmet szenteltek egymásnak. Totál nyilvánvaló volt, ha engem kérdezel. Jongdae is azt mondta, hogy Chanyeol néha nem tudja befogni, ha rólad van szó. - kezdett el pletykálni Minseok, az asztalra könyökölve.

A másik csak elmosolyodva lehajtotta fejét, majd lassan megrázta azt. - Már előttem is sokkal bátrabban viselkedik. Egyre jobban... nyomul, én meg hagyom.

- Mert tetszik neked. - kotyogott közbe barátja.

- Erre már én is rájöttem. Csak olyan megmagyarázhatatlan volt eleinte. Sosem éreztem még ilyet.

- Neked is lépned kéne felé. Hogy érezze nem csak elviseled, hanem szeretsz vele lenni.

- Kéne.

Végül Baekhyun csak annyit mert tenni, hogy miután leült mellé az óra előtt pár perccel Chanyeol, s megszokottan felrakta Baek keze mellé az övét, megmozdította a kisujját. Az majdnem súrolta Yeol ujját, amit végül hirtelen elhatározás alapon összekulcsolt az övével.

Baekhyun maga elé meredve érezte meg a mellette ülő mozdulatát, amivel kihúzta kisujját az övéből, s rendesen megfogta a kezét.

- Látom megtaláltad. - biccentett a cetli felé, amin egy két soros idézet állt egy versből, s a telefonja tokjába tette el, nehogy elvesződjön. Yeol nem is gondolta, hogy Baekhyun mennyire odafigyelve lapozta végig a könyvet szünetben, hogy megtalálja honnan származott.

- Neked megvan ez a könyv, igaz? - kérdezte meg Baek. A tanár megérkezett, úgyhogy kénytelenek voltak suttogásra váltani. A kezük is lekerült az asztalról, az idősebb combjára, ami miatt egy pillanatra bennragadt a levegője.

- Igaz.

- Van kedvenc versed belőle?

- Az kedvencnek számít, amiről te jutsz eszembe?

Baekhyun hirtelen elfelejtette hogyan kell létezni.

Chanyeol pedig ujjával lassú simogatásba kezdett kézfején, ami abszolút nem segített rajta.

- I-igen. Úgy gondolom. Vagyis...