Szerethetlek? ❁ ChanBaek

→9.⇣Részletek

「 아홉 」 00,9

Baekhyun Chanyeol félreérthetetlen, mégis halk mondata után egy ideig kíváncsian nézett a mellette ülőre, aki ennek próbált nem nagy jelentőséget nyilvánítani.

Chan agyában egy "na, ezt most csesztem el" kijelentésen kívül nem is futkározott más. Nem akart nyálas lenni, te jó ég. Mindkettejüknek megigérte, hogy nem fog csalódást okozni.

- Rendben. - hallotta az idősebb tűnődő hangját - De akkor te is mutasd meg mit szeretsz a napsütésben! - határozott volt.

- Komolyan? - bizonytalanul sandított rá.
Ez meglepte, nem is kicsit.

- Nagyon komolyan.

-

Nem sokáig üldögéltek egy helyben, hiszen Baekhyun "még sosem voltam itt" kijelentése után Chanyeol kötelezően illendő feladatának érezte megmutatni a másiknak az apró park varázsát. Az idősebb nem is volt ellene az ötletnek, úgyhogy el is indultak ismét.

- Bele fogsz esni! - figyelmeztette Chan a talajtól néhány centivel magasabb peremű szökőkút mellett álldogálót. Vagyis... nem tudta pontosan mit csinál, csak a maga biztonságos távolságából nézte az egyre közelebb araszoló és hajoló társát. Talán oda kéne mennie?

- Dehogy fogok! - bizonyításképpen még egy aprót lépett. Pimaszul rámosolygott Yeolra.

- Nem szedlek ki! - oh, dehogynem, biztosan egyből rohanni fog majd.

- Gyere ide! - nyújtotta ki karját felé Baek, azonban a másik bizonytalan arcát meglátva kiegészítette magát. - Kérlek!

Nem volt az olyan nagy szökőkút. Csupán egy kis hármas lépcsősor vezetett le az aljáig, de tisztán látszódott a felső tetejéig tartó csillogó víz. Középen valamilyen szobor ég felé tartott tenyereiből tört elő a vízsugár, de nem volt valami erős, annál inkább hideg. Néhány kisebb halacska úszkált benne, melyeket Baek felváltva követett szemeivel.

Chanyeol odaállt mellé, s kezét a másik vállára helyezve húzta hátrébb, mert kezdett félni, hogy komolyan beleesik. Túl óvatos lett volna? Nem szokott így viselkedni.

- Mi lenne, ha...

- Oké oké, haladjunk! - mosolyodott el az idősebb, s el is indultak, de Chan csak később vette le róla tenyerét. Valahogy olyan természetes volt mindkettejüknek, hogy hozzáért. - Nem kéne komoly témákról beszélgetnünk?

- Mondjuk, hogy mi a kedvenc színünk? - kérdezte Chanyeol.

- Nem tudom - nevette el magát Baek, miközben ülőhelyzetbe húzta Chanyeolt az egyik padra.

Volt egy pár pillanat, mikor csak figyelték a parkban sétáló embereket, az ételt kereső madarakat vagy csak magát a környezetet.
Egészen kellemes csend kezdett kialakulni közöttük. Néha egymásra néztek, elmosolyodtak, de nem hoztak fel világmegváltó témákat. Csak élvezték a nyugalmat, mely a másik társaságában ereszkedett le közéjük.

- Ott egy cica! - emelte fel teljesen váratlanul jobb kezét, mutató ujját kinyújtva Baekhyun.

- Hol? - persze, hogy nem látta. Pont olyan sötét volt, hogy ne látszódjon könnyen a bokor árnyékában.

Baek csuklójánál fogva mozdította előre Yeol kezét, ujjaival pontosan az állat irányába.

- Az innen csak egy fekete folt. Hogy vetted észre? - kérdezte, de csak egy vállrántást
kapott válaszul.

- Néha teljesen elmerülök a dolgokban, míg észre nem veszek minden jelentéktelen tényezőt. - motyogta. Olyan volt, mintha egy titkot árult volna el magáról. Chanyeol örült ennek, hiszen kezdett rájönni mennyire érdekes is a mellette ülő ember. Az csak csigázta az érdeklődését, hogy nem nyílt meg egykönnyen másoknak.

Ő azok közé akart tartozni, akivel minden apró gondolatát habozás nélkül megosztaná.

...

Eh,,, látszik, hogy mi csak graffitizni meg deszkázni járunk el
Lapos lett, ugyanannyi a tartalom, mint az érzelem; semennyi
Nem kizárt, hogy a következő rész előtt totál átírom! Jelenlegi önbizalmam ezzel kapcsolatban eléggé nulla alatt tartózkodik.
Ha úgy haladok, ahogy terveztem, két nap múlva hozom az újat:3