Az ördög jegyese (Befejezett)

🔥Hatodik fejezet🔥

Igorus pov.
A mulatság után mindenki hazament. Kidtam a parancsot az ördögeimnek, hogy takarítsanak fel majd felvittem az én kis férjemet a hálónkba. Ahogy fel értünk szinte bedőltem bele az ágyba. Egyből kapálózni és rugdalózni kezdett. Mi tagadás, kemènyen ellenkezett.
- Ne csináld, kérlek!
- Miert?
- Hogy - hogy miért?! Ha le akarsz feküdni valakivel, akkor a másiknak is akarnia kell! Ha most a magadévá teszel úgy, hogy én nem akarom, akkor gyakorlatilag megerőszakolsz és akkor egy életre meggyűlöllek! - oktatott ki mint egy tanár. Meglepett, amit mondott, főleg az, ahogy mondta. Úgy tűnik tényleg nem akarja most ezt. Mondjuk valamilyen szinten érthető, hisz alig ismer. Ekkor eszembe jutott valami.
- Jó, egyezzünk meg.
- Tessék?
- Egyezzünk meg! Két hét múlva ugyanebben a szobában, vagy megerőszakollak vagy szeretkezünk. Fogadok, hogy ezalatt a két hét alatt magamba bolondítalak. - mosolyodtam el magabiztosan. Ő csak bámult rám mint, aki valami őrültséget mondott, de aztán bólintott.
- Rendben. - ült fel az ágyban. Már épp kimaszott volna belőle, de vissza rántottam.
- Hé! Hé! Hé! Hova? Hova? Ez a nászèjszakánk, ugye nem hitted, hogy csak úgy kimész innen? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Az ádámxsutkaja elvegzett egy fel - le mozgást, de adtam az arcára egy puszit, hogy megnyugodjon.
- Ne félj, semmit se teszek, amit nem akarsz. Csupán... Egy csókot lopnèk tőled. Megengeded? - kérdeztem miközben az arcát simogattam. Kicsit meglepődött, de végül hezitálva bólintott. A hüvelyik ujjammal végigsimítottam a rózsaszin ajkain. Milyen puha és telt mind a kettő. Lassan hajoltam rá, hogy fel tudjon készülni míg nem végre hozzáértem az enyéimmel. Nem csak puha volt, olyan édes volt mint a méz. Kissé ügyetlenül az elején, de vuszonozta, hogy sorra az ajkaim közé veszem az övéit. A szám arrébb csúszik, vegig a nyakán, egyészen a válláig majd vissza a nyakahoz. Azt néhol meg is szivtam neki mire sikerült kicsalnom belőle egy erősebb nyögést. Ijedten a szájára kapta a kezét, amin muszály volt az arcaba kuncognom.
- Semmi baj, kedvesem. Örülök, hogy ezt váltom ki belőled.
- De miert... Miért feszít az... Az... Ott lent... - hebegte. Ezen már fel kellett kacagnom, hisz akkor most először életeben jött nemi izgalomba.
- Az jó dolog, kedvesem. Ha majd eljön az ideje megtudod, hogy miért. - adtam egy puszit az arcára és bebújtam mellé. Ő hamarabb elaludt. Talán csak a meleg miatt. Miért érzem magam ennyire furcsán? Úgy érzem legszívesebben az egész világot neki adnám. Talán ez az az érzes, amit a családomban senki sem tapasztalt meg? Az érzés, amit úgy hívnak szerelem?