Isteni "áldás" (Loki fanfiction)

28. A mozdulatlan test

"-Úgy érzem ebből még nagy galibánk lesz aranyom..."

- Mily boldogsággal tölt el...-
- Micsoda édesem?
- Hogy a sorsom lényegében rajtad áll...ez ez...tudod milyen megnyugtató?-fintorogtam és a szívemre tettem a kezem eljátszva a boldogságot.
-Tévedek ha azt mondom, hogy egy kis iróniát érzek a szavaidban?
- Á dehogyis... Na őfelsége én most megyek egyet pihenni az árnyékba. Próbáld elfoglalni magad mondjuk...az egóddal.- legyintettek szórakozottan, majd elindultam a fák hűvöse felé.
- Vigyázz a férgekkel aranyom!-kiáltotta, de én már ügyet sem vetettem rá.

Thor:
Azt hinné az ember, hogy nyugalmasabb ha a vérengző testvérem rátalál a szerelemre és végre nem kell minden szememet rajta tartanom. Nos ebben nincs is hiba. De mikor lehívtak Mitgardra azért mert az említett testvér randalírozott egy nagyvárosban, akkor kissé eldurrant az agyam főleg, hogy pár órája még találkoztam is vele. Tehát most Stark túlságosan hivalkodó épületébe tartottam és az sem érdekelt, hogy a halandók mennyire bámulták meg az Azgardi ruháimat. Felértem a megbeszélt helyre és az ajtót nyilvánosan kinyitottam.
- Barátaim, Stark, hogy vagytok?-szélesedett el a mosoly az arcomon.
- Na megjött az őskövület is.-sóhajtva állt fel Tony a kanapéról és a pult felé sétált.
- Ki kér piát?-öntött ki magának valamit egy pohárba.
- Tehát mi is a problémánk?-ültem le a kanapéra.- adj egy sört Stark!
- Loki megint nem bírt magával.-jelentette ki Natasha.
- Thor-szólított meg Rogers kapitány.- mikor találkoztál Lokival utoljára?
Elvettem Tonytól a söröm, és belekortyoltam.
- Úgy 5 órája. De nem értem. Biztosan nem ő volt az.
- Ezt meg honnan veszed? Az a fickó egy nap alatt kiirtotta egyszer New York lakosságának felét. Akkor ezt miért ne tenné meg?- ingatta a fejét Natasha.
- Hát hogy is mondjam van valami ami mostanában eltereli a figyelmét.
Az ajtó hirtelen kinyílt és egy jelmezes egyén lépett be az ajtón.
-Sajnálom Mr. Stark én...én nem tudtam hamarabb...volt egy kis...-vette le a maszkját.
- Ki ez a gyerek Tony?-kérdezte Kapitány.
Stark sóhajtva ingatta meg a fejét.- Na gyere ide pókfiú. Ő itt Peter Parker vagy pókocska ahogy tetszik.
-Pókember vagyok.
- Na jó fiúk! Fejezzük már be a témát! Peter te ülj le és haladjunk.- sürgetett Natasha.-Tehát Loki figyelmét mi kötné le ennyire, hogy a kedvenc elfoglaltságát is félbehagyja?
- Egy nő.-nevettem és újra meghúztam a sört. A többiek is vagy elmosolyodtak, vagy röhögtek a hihetetlen hírtől. Egyedül Peter nem nevetett, hisz szerencsétlen azt sem tudta miről van szó.
- Na de most komolyan.
- Nem viccelek. Öcsém végre talált magának valami halandó nőt.
- Ráadásul ember?!-lepődött meg Steve.
- Én ezt saját szememmel akarom látni. Thor veled megyünk a majmok bolygójára!
-Megyünk?!
-Peterre gondolt.-mutatott Nat a jelmezes fiúra.-Ez jó hír tulajdonképpen. Loki akkor tényleg nem volt itt.
- Mi van, ha valaki szórakozott velünk?-vetette fel Steve.
- Majd kiderül. Na emberek vége van a henyélésnek! Mi megyünk leelenőrizni Lokit Azgardban, ti meg keressétek meg azt a bohócot.
- Nem emlékszem, hogy azt mondtam volna elviszlek titeket a hazámba.
- Lényegtelen. Még lemegyek a páncélért és már indulhatunk is.-sprintelt fel a lépcsőn.
-Most komolyan Peter. Tőle akarsz tanulni?-nevetett Rogers.
- Mr. Star keresett meg és ő adja a feladatokat. Amúgy elég unalmas lenne a hősködés.-válaszolt Peter.
-Te tudod.-tette karba a kezét Nat.

...

Hamarosan át is értünk Asgardba bár Heimdall nem igazán nézte jó szemmel, hogy halandókat az hoztam a világunkba.
-Heimdall nem látod Lokit valahol?
- Loki elrejtőzött előlem már egy ideje. Utoljára New Yorkban láttam.
- Na mondtam én, hogy ő bolygatta fel megint a várost.
- Azért jöttünk, hogy kikérdezzük.
-Thor azt hiszem Loki energiáját érzem a Dél-nyugati erdők részén...de nagyon halványan. Valószínűleg varázslatot használ, hogy el tudja rejteni magát.
- És Astrid energiáját érzed?
- Nem, csak Lokit észleltem.
-Tehát ezért vehetjük észre az övét. Lehet, hogy Astridot akarja teljesen elrejteni így az ereje kicsit gyengébb saját magán. Köszönöm Heimdall!
Elindultunk az erdő felé. Ez volt Azgardban az egyetlen olyan rész, amit nem szeretnek látogatni az itt élők. Egy részt messzebb van mint a többi, másrészt azt is beszélik róla, hogy szellemlények lakják. Persze ez csak szóbeszéd. Egy ideig sétáltunk egy ösvényen szótlanul, de később Tony bejelentette: ő nem azért jött hogy túrázzon egy jót, hanem azért, hogy kifaggassa az öcsémet. Meg persze mérget veszek rá, hogy Astridot is meg akarta nézni magának. Mivel Tony elment légi felderítésre, egyedül folytattuk a sétát Peterrel.
- Thor. Lenne egy kérdésem.
- Mi az?
- Milyen Loki? És miért olyan fura, hogy egy emberbe szeretett bele? Mellesleg ki volt az a fazon annál a kapu izénél? Te jó ég most tulajdonképpen a skandináv mitológiában vagyok benne?
- Hohohó kölyök! Ez már több mint egy kérdés volt.-nevettem fel.- És Lokival kapcsolatban most nem igazán szeretnék semmit mondani, hisz amint odaérünk meglátod milyen is ő. Az a fazon pedig Heimdall volt a kapu izé pedig a Bifröszt. Egyenlőre inkább felejtsd el ezeket. Úgy érzem ez kicsit túl sok információ lenne neked.
- Lehet, de én szeretek új dolgokat megtudni és ez egy nagyon jó alkalom arra, hogy megtanuljam egy kicsit a kultúrátokat.
-Okos gyerek vagy te Peter. Még mindig nem értem miért vagy annak a repülő fémdarabnak a tanítványa.-nevettem újra Peterrel együtt, de ekkor az a repülő fémdarab leszállt elénk.
-Thor van egy jó hírem és egy rossz hírem. Megtaláltam őket.
- Gondolom ez lenne a jó. És mi a rossz?-emeltem fel gyanakodva a szemöldököm.
- Loki egy kést élezett a vízpart közelében.
- Ez mit jelentsen? Imádja a késeket.
- A lány mozdulatlanul feküdt. Thor szerintem Astrid meghalt.