Isteni "áldás" (Loki fanfiction)

33. Az örömteli hír

"Asztrid kisasszony, tudja még senki nem látta a herceget olyan boldognak mint amilyen boldog szokott veled lenni. Én tiszta őszinteséggel mondom ezt.- mosolyodott el újra és tovább vezetett az étkező felé."

Egy óriási aranyozott ajtó magasodott fölém, ami nagy valószínűséggel az étkező lehetett, mivel a kísérőm hirtelen megállt és meghajolva elsietett mellőlem. Az ütő is megállt bennem. Nem volt elég, hogy teljesen egyedül maradtam, de az a gondolat is kísértett, hogy a teremben egy tucatnyi hatalmas tekintélyű isten fog rám meredni ahogy belépek az ajtón.

- Na ebből elég legyen...szedd össze magad Astrid. Ha már ez az idióta idehozott, és elvette azt a maradék önbecsülésedet is, ami volt, legalább a bátorságod maradjon már meg az istenért.- pofozgattam magam egy néhány percig, hogy visszatérjek a valóságba.

Egy nagy levegőt vettem és beléptem az ajtón mintha ezen múlt volna az életem.
Viszont, ami ott várt engem az teljességgel hihetetlen volt.
Óriási kacagás, vidám zene és erős ételszag tántorított vissza. Egy vörös hajú, páncélos férfit láttam meg a hosszúkás asztal közepén valamilyen bugyuta táncot lejtve, kezében egy nagydarabb sülthússal és egy korsó itallal. Az arca piros volt már a töménytelen alkoholtól és a szemein is látszott, hogy igencsak elvesztette a józanságát. A többiek össze vissza dülöngéltek és nevettek a részeges fickón, ahogy bizonytalan mozdulatokkal kászálódott le az asztalról.

- Üdv körünkben Astrid!-kiáltott Thor, mikor megpillantott engem az ajtónál toporogva.-gyüjjél közénk nem kell félned. Részeges a társaság...de még nem eléggé!-csapta le hangosan a korsóját hatalmas nevetés kíséretében.

Kissé megszeppenve, de nagy örömmel csatlakoztam a társasághoz, leültem Thor mellé az egyik székre. Nem volt teljes a kör. Odin, Frigga és Loki nem tartózkodott a reggelinél, bár percek kérdése volt, hogy megérkezzenek.

Ki volt ez a táncostalpú az asztalon?- fordultam Thorhoz érdeklődve.

- Oh az a vörös vadállat? Az nem lehetne senki más csak Volstagg az egyik legnemesebb és egyben legbohókásabb cimborám. De itt van még világunk facér férfiúja, Fandral, a háborúk hősies harcosa, Hogun, és férfiszíveknek szúrós szálkája, a drága Sif!-mutatta be fejedelmesen és egyben könnyed költőiséggel barátait Thor. Erre mindannyian megemelték korsójukat és közösen felkiáltottak: Asgard legnagyobb harcosai!

Én kedvesen és nagy csodálattal mosolyogtam rájuk látva mekkora hazaszeret ivódott mindegyik szívébe.

- És Loki merre csatangol most? Nem látom köztetek egyáltalán, hacsak nem sült pisztrángként kellene megtalálnom.- kérdeztem kissé gyanakvó pillantással, hiszen úgy hittem, Loki már réges rég itt vár majd a kaján mosolyával együtt.

- Odin se tudná megmondani Asdrid. Loki mindig mesterkedik valamiben és csak remélni tudjuk, hogy nem rosszban. Mellesleg! Több ital marad nekünk!- kortyolt egy jóadagot a mézillatú italból.
Ne aggódj hamarosan mindd összegyűlünk, addig egyél te is, hisz van miből!- mosolyogva pakolt elém néhany termetes húst és egzotikus ételeket, italokat.

- Köszönöm! Remélem azért Loki is mindjárt itt lesz, végülis őmiatta kerültem ide.

- Miért megbántad, hogy így lett?-nézett rám meglepetten. Oly szép párt alkottok, és legalább lehűtöd annak a kurafinak is a vérét. Ha valami trükk jár Loki fejében te mindig megragadod a tökeit és visszahúzod a földre. Ezért is kedvellek ennyire!- nevetett fel újra úgy, hogy zengett tőle a terem is. Nekem is kacagnom kellett azon ahogy kifejezte magát.
- Héj Sif hát nincs igazam?!- kiáltott az asztal bal felére.

- Ohh bár Loki nem elég tökös, hogy azt meg lehessen ragadni, valljuk be Astrid te megteszed a dolgodat!-kacsintott vissza felém és újra nagy hangzavar kerekedett.

- Látom öcsém már a szenteket is próbálod megrontani.- csapódott be az ajtó Loki mögött.
- Ne fecséreld az idődet ily badarságokra kedvesem. Elvitte már az eszét az ital ennek az anyaszomorítónak...és hazánk hetyke "hősei" se állnának már meg két lábukon.

Lépkedett felénk gőgösen telis tele színtiszta gyűlölettel. Végigmérte lassan a többi urat is és végül színpadiasan leült mellém. A rivajgás újra felkerekedett.

- Te sem vagy százas...-mondtam viszonylag halkan és töltöttem magamnak egy italt.
- Hol voltál eddig? Csak nem találtál egy másik szerencsétlent is, akit kedvedre hurcibálhatsz mindenfele? Chh...-ittam a boromból.

- Alkoholizálunk drágám? Megkívántad az istenek mustját?-kérdez vissza rögtön válasz nélkül hagyva.
-Csak óvatosan...tudod ez lassítja a reflexeket.-közelebb ül és belesúg a fülembe.
- És én nagyon szeretem a macska egér játékot.-hideg lehellete megcirógatta a tarkómat. Végül a kedélyeket felborzolva visszaegyenesedett és szedni kezdett az ételből.

Szégyenlem magam. Valahogy minden egyes Asgardban eltöltött perc megbolondít és már nem tudok úgy visszavágni mint ahogy az elején. Loki mellett gyengének érzem magam és lehetetlen az a tény, hogy ne gondoljak bele mit tenne velem valójában. Próbálom visszafogni a gondolataim, hisz bármikor belémláthat, így csendesen tovább falatozok.

Thor kiviharzott az ajtón egy szó nélkül mi pedig értetlenül összenéztünk Lokival. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki ez a jelenet és ez a kedvét is megcsorbította.
Hirtelen megjelent Odin és Frigga két szolgával az oldalukon, valamint Thor egy nálam idősebb nővel. Mögöttük néhány ember, akik még több ételt készültek felszolgálni.

- Egyetek jót és vigadjatok délutánig, hisz nagy nap ez a mai! Ünneplünk barátaim! Közülünk ma valaki nagy dologra szánta el magát! Thor, édes fiam regéld el a jelenlevőknek nagy híredet!- adta át a szót Odin.

- Így van barátaim. Mind ahányan vagytok jól tudjátok hány évig tengettem életemet szörnyek gyilkolásával, a mézser zamatos ízének kortyolásával, baráti lakomákkal és nem utolsó sorban drága testvérem szeretetben való fürösztésében. - nézett Lokira egy szórakozott és egyben fennkölt mosollyal.

- Ohh és Loki is mindig úgy odavolt érte!-szólt közbe Sif egy gúnyos mosoly kíséretében.

Lokin egyre csak az idegességet lehetett érezni. Valahogy az aurája még jegesebbé vált mint volt, pedig aztán ennél a lénynél fagyosabbat nem pipált még az élet. Én kissé tartózkodva arrébcsúsztam és kívancsian füleltem vajon mi lehet a nagy hír, amit már ily régóta várt mindenki.

- Örömmel tudatom veletek, hogy ő...., itt mellettem ez az angyali mosolyú hölgy, elfogadta a házassági ajánlatomat!- szólalt meg egy fokkal magasabb hangon akárcsak egy csintalan gyermek mikor cukorkát nyújtanak felé. Talán még egy apró könnycsepp is legördült Thor arcán az örömtől, amint szerelmét gyöngéden átölelte. A háttérben újjongás és tapsvihar zengette meg a hatalmas étkezőt. Odin és Frigga lénye is dagadt a büszkeségtől.

Egy valamire viszont még eszeveszetten kíváncsi lettem. Hogy valójában ki lehet ez a hölgyemény, akiért úgy odavan mindenki. Egy pillanatra el is gondolkoztam milyen érzés lenne, ha Loki jelentette volna ki frigyünket mindenki füle hallatára...

- Kedvesem, én minden vágyadat valóra váltom, amint egyet csettintesz. Tudod jól...- jött közelebb Loki halk suttogással és gyengéden hozzáérintette jeges ujját a kezemhez, ami épp az ölemben pihent.
Egy óriásit nyeltem és egy gyors pillantás után ismét Thor örömére tereltem a figyelmemet. Tudtam, hogy nem szabad a közelében felelőtlenül ilyen gondolatokat ébreszteni magamban.