A filmezés az egyik legkomplexebb és legsokoldalúbb művészeti ág, ami rengeteg témával szolgál. Valamint persze az elkészült produktumok elemzése is egy fontos részét képzi az ezzel való foglalkozásnak.
Fordítás Magyarról - Magyarra:
Film Kritikák é...
Míg ez az érzelmi pillanat a Rocketmannél egy keretes szerkezetet nyújt a filmnek mind a történetben, mind a zenében. A nyitó képsorokban a Goodbye Yellow Brick Road, szomorkás, de bizakodó dallamát lehet hallani és Elton John az elvonóra való érkezését lehet látni. A filmet végigkíséri a szám jellegzetes taktusa ami a film végefelé teljesedik be, történetesen Bernie és Elton első(!) komolyabb vitájánál, ahol a dal szövege is végre kirobban méghozzá egy erős, vádló hangnemben.
A dal így a történet mesélés eszközévé vált, az esemény sor részese lett. A dal bár nem a filmhez íródott, de sorai tökéletes fedik a karakterek mondanivalóját. Mind a csalódott, dühös Bernie, mind a megtört Elton sorai a karakterük akkori helyzetére és érzéseire reflektál. A Rocketman ebben is iszonyúan erős volt, hisz szinte minden dal a narratíva eszközét képezte.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bár a zenével bemutatott történet mesélés kiemelkedő teljesítmény, nem egyedülálló. A The Greatest Showman, a La La Land, vagy a Hair vagy tucat másik musical mind képes volt ezekre. Ennél egy fokkal szorosabb kapcsolódást jelent a történettel, az mikor a film karakterének saját témát adunk, ezzel a vásznon kívül is felismerhetővé és felejthetetlenné téve a karaktert. Mikor ha meghallunk egy taktust egyből az és összetéveszthetetlenül csak az a bizonyos karakter fog eszünkbe jutni. Elég csak mindenki kedvenc alkoholista kalózára, a Johnny Depp által megformált Jack Sparrow-ra gondolni és a He's a Pirate témára gondolni, vagy mindenki kedvenc Űr nácijára a méltán emlékezetes Darth Vaderre gondolni, akinek témáját még az is ismeri, aki nincs teljesen képben a Star Warssal. Az Imperial March John Williams keze alatt formálódott azzá a felejthetetlen és ikonikus betétté amit a világon szinte mindenki ismer. A határozott, katonás nagy zenekari mű a film megnézése után, bármikor felidézhető. Valamint szintén John Williams kiemelkedő témája a világ legnépszerűbb szuperhősének, Supermannek a főtémája mellett.
Ezek a témák egy egész karaktert, egy jellemet képesek bemutatni és előhozni. Jelképpé, szimbólummá emeli őket és hosszú időkig a fejünkben maradnak. Persze nem mehetünk el azok mellett a művek mellett, amelyek egy egész film, filmszéria meghatározó témái és nem csak egy karaktert, hanem egész világokat képviselnek dallamaikkal. Ilyen például a Star Wars, James Bond, Mission Impossible vagy a Gyűrűk Ura fő dallamai. Felsorolni sem lehet mind, így csak az éppen eszembe jutókat írtam le. Ezek olyan különleges kapcsot alkotnak a film és maguk közt, hogy az adott jelenetek, a látvány vagy karakterek nélkül is egyből eszünkbe jut a film, annak világa és szereplői.
A film világának érzetét szerintem csupán az múlja felül, amire eddig példát csupán egyszer láttam. Azt sem ebben a médiumban. A Detroit Become Human című interaktív filmben tapasztaltam meg először, ahogy a zenei betét a karakterekkel, a történettel eggyütt dinamikusan változik. Ugyanis a történet egyik főszereplője Kara, az android fokozatosan válik egyre emberibbé egy kislány, Alice védelme érdekében, helyzetük viszont egyre tragikusabbra és nehezebbre fordul. A zenei betét pedig végigköveti ezt az átalakulást és a fokozatos kétségbe esést, valamint az érzelmi kibontakozást. Az elején, robot szerű, statikus hangokat játszanak, majd a törésponttól kezdve, mikor Kara megszegi a parancsát és saját utasítást ad magának, egyre-egyre színesebb és érzelemmel teltebb lesz, ugyanakkor egyre nehezebb és szomorúbb is.
"Don't Move.
Don't Move?
⸮ɘvoM ƚ'ᴎoᗡ
D҉o҉n҉'҉t҉ ҉M҉o҉v҉e҉?҉?҉??
Protect Alice."
Az egész történetet végig kíséri és dinamikusan változik a dallam, a hangulat és a közvetített érzelem. Szinte szavakban sugallja a betét, hogy mennyire tragikus, nehéz és kétsegbe esett valaki akinek egy másik életét kell óvnia minden segítség nélkül... A soundtrack pedig nemcsak ezt az érzést, hanem ennek a folyamatát és lefolyását is végigvezeti. Ennél a szintnél csupán egy mű van szerintem ami mélyebben kötődik a fimjéhez. Ez pedig a Rekviem egy Álomért. A film magában is egy csodálatos, de szívetgyötrően keserű alkotás ami egy percre sem engedi el a lelked és a legmélyebb fájdalmakig húzza le azt. Ebben pedig a zene nemhogy aktívan részt vesz, de gyakorlatilag a film láthatatlan szereplőjévé válik. Keservesen zokog a szereplők leépülésén, próbál segíteni de nem tud. Újra és újra visszatér apróbb változásokkal, egyre vadabban, elkeseredettebben. A film egy passzív résztvevője a zene, aki minden esésnél ott van és reménykedik.
Úgy vélem ez a filmes zenék legkiemelkedőbb darabja. Tökéletes mélységbe merül és elválaszthatatlan az alap műtől. Emlékezetes és hibátlan. Lehet nem tetszenek mindenkinek, de kétségkívül az egyik legkiemelkedőbb darabjai ezek a film és a zene kapcsolatának.
