𝒲𝒽𝑒𝓇𝑒 𝒟𝑜 𝐵𝓇𝑜𝓀𝑒𝓃 𝐻𝑒𝒶𝓇𝓉𝓈 𝒢𝑜 /𝐿𝑒𝓏á𝓇𝒶𝓉𝓁𝒶𝓃/

🔵 Nem akarom, hogy elmenj 🔵

Azt hiszem, beszélnünk kéne.

Beszélnünk...

Kéne...

Na jó, jó, jó, állj.

Ez három dolgot jelenthet. Az első: Luke megbocsát, de csak barátkozni akar velem továbbra is. A második: megutált, és elküld a francba. És a harmadik pedig: valami csoda folytán kiderül, hogy ő is szerelmes belém, és összejövünk.

Hát.. az utolsót látom legvalószínűtlenebbnek. Dee... legyünk pozitívak.

– Be be beszélnünk? – dadogok, s közben nyelek egyet. 

– Igen. – Rám néz, majd a földre. Aztán megint rám, és megint a földre. – Persze ha ráérsz.

– R rá – nyögöm ki. – Mondd csak.

– Oké. Szóval... – megköszörüli a torkát – sokat... inkább nagyon sokat gondolkoztam ezen az... egészen, és.. hát igazából.. meg.. próbálhatnánk.

Na jó, ezt most jól hallottam? Luke tényleg azt mondta az imént, hogy megpróbálhatnánk?

– Öhh..

– Bár.. tényleg... sosem néztem rád többként, mint barát. Vagy legalábbis eddig. – Elhallgat. Én csak bambulok rá a semmitmondó képemmel. – Valójában én csak féltem a barátságunkat. Mert ha esetleg nem jól alakulna a kapcsolatunk, akkor arra a barátságunk is rámenne.

– Igen, tudom – motyogom.

– De... mivel egyszer élünk, meg kell próbálnunk – mosolyog, mire felcsillan a szemem. Örömömben megölelem, majd megcsókolom. El sem hiszem, hogy ez történik.

– Akkor mi most... – nézek rá.

– Igen. Együtt vagyunk – vigyorog. Meghatódva a nyakába borulok, és addig ölelem, amíg csak lehetséges.

☆ ...Napokkal később... ☆

Még mindig nehezen hiszem el, hogy Luke és én egy pár vagyunk. Olyanok vagyunk, mint a tinédzserek, akik első kapcsolatukat élik. Na nem mintha én olyan sokkal büszkélkedhetnék, de akkor is.

Egész nap ki sem szállunk egymás szájából, ölelgetjük, szeretgetjük egymást. És borzasztó jó érzés. Bár még fura, ahogy szegény Resinek is, aki folyton a fejét fogja miattunk.

– És szexeltetek már párként? – kérdezi Resi, miközben kifele igyekszünk a suliból. Luke valahol messze hátul battyog Ethannel.

– Hát öhmm.. még nem.

– Mi? – lepődik meg. – Miért nem?

– Vajon miért.. – forgatok szemet. – Meg van. Azaz volt. Tegnap ment el.

– Ahh, szívem, a mensi nem akadály – vigyorog perverzen.

– Már akinek – nézek rá amolyan "jajj te lány" fejjel. – Engem egyáltalán nem vonz, hogy olyan állapotban szexeljek.

– Jó na. Tudom én – karol át, majd pár másodpercnyi csönd után újból megszólal. – És akkor ma meglesz az akció?

– Resiiii.. – nézek az égre.

– Bocsi – nevet –, de nekem tudnom kell, na.

– Már miért kéne? – kezdek én is nevetésbe.