𝒲𝒽𝑒𝓇𝑒 𝒟𝑜 𝐵𝓇𝑜𝓀𝑒𝓃 𝐻𝑒𝒶𝓇𝓉𝓈 𝒢𝑜 /𝐿𝑒𝓏á𝓇𝒶𝓉𝓁𝒶𝓃/

🔵 Na ne... 🔵

Szakítás. Egyszer ez is eljön mindenki életében. Vagy akiében nem, az nagy csoda és ritkaság. Hát az enyémben is eljött.

De túl hamar. 

Úgy érzem, a szívem darabokban, és megszólalni sem tudok. Csak könnyes szemekkel nézem Ethant, aki feldúlt. Némán állunk pár másodpercig. Majd erőt véve magamon megszólalok.

– Rendben! – Azzal kirohanok a szobából, becsapva magam mögött az ajtót.

xxx

A nap hátralevő részét azon a padon töltöm, ahova mindig elvonulok. Leszarom, hogy havas, hogy tél van, és hogy valójában majd megfagyok.... De most bárhol jobb, mint otthon. Otthon, ahol sok estémet töltöm... azaz töltöttem Ethannel. Ahol egy közös képünk néz rám az éjjeliszekrényemről. És ahol olykor a ruháit találom szanaszét.

Részeg vagyok. Leittam magam. Eléggé. Magam elé dermedve fagyoskodom a hideg, januári estében. Azt reméltem, 2018 az én évem lesz. Miután lett fiúm, és apámmal is rendbe jöttek a dolgok. Abban bíztam... minden tökéletes lesz. 

De nem lett az.

Mert Ethan szakított velem. A srác, akibe fülig beleszerettem.

És fogalmam sincs, mi lesz velem ezek után. 

– Ash?! – hallom meg a nevemet. – Te mit csinálsz itt ilyenkor?

Felnézek. És Isaac áll előttem. A karomhoz nyúl, hogy felkeljek. Hagyom, hogy segítsen, de rögtön lerázom a kezét.

– Nem zavar, hogy tél van, meg baszott hideg? Mit művelsz? Miért iszol?

– Mi volna, ha a saját dolgoddal törődnél? – rivallok rá, s közben megindulok.

– Hazakísérlek – jön utánam. – Ash, mi történt? Kérle...

– Tudni akarod, mi történt? – fordulok meg nagy lendülettel. – Hát az... kérlek hát az, hogy Ethan – elcsuklik a hangom – szakított velem – tárom szét a karjaim.

Isaac meglepődve bámul rám, nagyokat pislogva.

– De...

– Tudod mit tett? – szipogok. – Hogy mire nyitottam be hozzá? Arra, hogy veri a faszát Sandrara! – kiabálok dühösen. – Érted?! Mert én nem vagyok elég jó! Én kevés vagyok neki! És ő ezt csinálta! – sírni kezdek.   

– Oh. Ash...

Visszafordulok, és tovább folytatom utam. Megtörlöm a szemeim, mielőtt még rám fagynának a könnyek.

– Sajnálom – terem mellettem. – Hazakísérlek, rendben?

– Hagyjál békén! – mordulok rá. – Hagyjál! – És szerencsémre nem jön utánam. Én meg hazabattyogok magányosan.

xxx

Másnap, miután kialszom magam, kipattan valami a fejemből. És rájövök, mit kell tennem. 

– Ez faszság, Ash – állapítja meg Luke. Szemet forgatok.

– Res?

– Támogatom.

Elkomorodom. – Jajj srácok, de miért? Csakis ez lehet, értitek?

– Nem, Ash, nem kell eljárnod sehova, és fogynod sem, csakhogy megfelelj neki. Verd ezt ki a fejedből!