Rabolj el! [YoonMin]

10.rész

*Apró szösszenet következik*
Szóval wattpad ismét valami durvát szívott és nem engedte kirakni a részt.Megpróbálom frissíteni,hátha megjavul,addig is jó szórakozást!💞

~YoonGi pov.~

Néhány perc döbbent csend következett.Nem arról volt szó,hogy senki semmit nem tudott volna reagálni, legalábbis én dühönghettem volna fennhangon.Azonban inkább tervezni kezdtem,ha ez az állat szórakozni akar velem,a legjobb barátommal vagy JiMinnel,megölöm.
És hát ez a helyzet áll fennt,szóval kinyírom azt az idiótát.

-YoonGi miért nézel úgy,mint egy pszichopata?-kérdezte Mochi félve.Azt hiszem mellettem mindig félnie kell majd,de az érzés amit bennem kelt....azt képtelen vagyok elengedni.Akármilyen önzetlen lenne részemről,ha visszaadnám neki a régi életét, nem tudom megtenni, inkább csak megvédem mindentől a mostaniban.
Ekkor Jin elkezdte a kezét lengetni előttem.

-Kinyírom-jelentettem ki halál nyugodtan.

-Mi?-csúszott ki a döbbent Hobi száján.Elképedve meredt rám,mintha meg lennék kattanva.Pedig ez az egyetlen ésszerű megoldás,ha végig gondoljuk.Ha megölöm a nyúl fogú patkányt,akkor bosszút is állok és a kis drágám is biztonságban tudhatom.

-Nem tudod megölni YoonGi ne legyél hülye!-eszmélt fel Jin-Egy egész strici-maffia hálózat dolgozik a keze alatt, hozzá sem tudsz érni-próbált Jin észre téríteni,nem sok sikerrel.Most, hogy végre azt érzem tartozom valakihez kizárt,hogy hagyjam bántani.Illetve úgy nézki a már rég elmart barátaim is visszaszerzem...talán Jin végre megbocsájt nekem.
De ehhez meg kell ölnöm JungKookot.Muszáj.
Szóval nem tudom mi a francot várnak.
Hogy üljek a seggemen és nézzem végig,hogy ismét egyedül maradok?!!

-Akkor szerinted mit csináljak-rontottam Jinnek-Hagyjam,hogy ezt tegye velünk?-a falnak taszítottam és dühtől könnyes arccal üvöltöttem-Nem tehetek mást bazdmeg!MEG KELL ÖLNÖM-ekkor éreztem,hogy egy gyönge kéz remegve hátrább húz.
Lassan megfordultam és egy ijedt tekintetű JiMint láttam amint próbál megállítani.
Enyhült egy kicsit a szorításom Jin nyakán.
Mochi közelebb lépett.
Aztán még közelebb.
Akár egy elanyátlanodott kiskutya,úgy tipegett felém.
Mikor elém ért se szó,se beszéd,de még egy árva hang sem szökött ki belőle, egyszerűen fogta magát és ajkamra tapasztotta párnáit.
Finoman,puhán cirógatott, selymesen,érződött,hogy meg próbál nyugtatni a csókján keresztül.
Nem tudom milyen mágiának köszönhetően,de működött.Elengedtem Jint és JiMinhez fordultam teljes testtel.Ő válaszul a kezeit a nyakamba rakta,amitől kellemes borzongás futott végig egész testemen.Fokozatosan váltam egyre higgatabbá.
JiMin is megérezhette,mert belemosolygott a csókunkba.Beletúrtam a narancs tincseibe,amik már itt-ott nőttek le.
Elviszem,majd befestetni és talán én is elengedem ezt az ezüstöt.Csinálunk olyat ami passzol egymáshoz és összeillő ruhákat is veszünk,hogy a világon mindenről tudható legyen,mi összetartozunk.

-Srácok, bocsánat,hogy megszakítom ezt a nagyon aranyos pillanatot,de a problémáink nem szűntek meg.Megoldást kell találni,jobbat annál,hogy YoonGi beszambázik Kookhoz és megöli-vágott közbe Hobi.Egy örömteli másodperc erejéig Mochi elvette a gyötrelmes valóságot és most nehéz visszazuhanni.Érzem a pánikot a fejemben.Tudom, hogy nekem kéne a hősnek lennem most,de hogy lehetnék,ha egyszerre én vagyok a gonosz is?
Talán nem a legnagyobb gonosz,de miattam van ott Mochi ahol.Miattam nem emlékszik semmire.Miattam kell ebben a bűnnel teli világban tovább élnie.És amiért JiMint idehoztam, megsérült Hobi és Hobi miatt jött Jin.Az egész MIATTAM történik.
Ismét pánikoltam, folytogatott a valóság,elnyelte a sötetség és szinte külső szemlélőként néztem, mert nem tehettem semmit.Egy végeláthatatlan örvénybe kerültem,amiből nincs kiút.
Beszippant és felemészti a maradék épp eszem.Árnyékba borulnak a legtisztább képek és érzelmek is,egy fal áll a fizikai valóm és közém.Hiába próbálnám áttérni,bezár,míg valaki nem siet a segítségemre.