Rabolj el! [YoonMin]

1.rész

~YoonGi pov.~

-Raboltál már embert?-kérdeztem legújabb szerzeményem,aki épp megpróbált kivergődni a bilincsből.Kérdésemre egy percre megállt,majd kétségbeesetten sikítozni kezdett.A szeme üveges volt,de nem sírt és olyan magas hangon visított,mint egy lány.Pedig tutira nem az.

-Elmebeteg vagy-nyögte ki két sikítás között.

-Nem ez volt a kérdés-húztam mosolyra a szám.Látszólag ez nagyon megijesztette,mert elnémúlt.Milyen szép ez a srác!Azok gyönyörű telt ajkak....ahmmm öröm lenne szétharapdálni őket.

-Nem-suttogta maga elé a kérdésemre válaszul.

-Sejtettem.Először is nem szabad hagyni,hogy az illető észre vegye,lesben állsz.Emlékszel én milyen ügyes voltam?Csak akkor vetted észre,hogy ott vagyok mikor a szádra szorítottam az altatót....-kirázta a hideg az emlék hatására.Szegény kis ártatlan...ott sétált egyedül a parkban amikor elkaptam,de nem lehetett nem elrabolni.Olyan formás a segge és olyan gyönyörű.Egyszerűen kellett nekem.Most is kéne.Azt hiszem a többivel ellentétben meg fogom tartani.

-Eressz el kérlek.Nekem haza kell mennem-könyörgött halkan.

-Ebben igazad van-a nyakára kötöttem egy pórázt és leszedtem a bilincseit-Gyere!-kezdtem rángatni.Mivel nem akart a fej nélkül élni, kénytelen volt követni.Kikötöttem egy kutya ágynál-Tessék otthon vagy.

-Ez egy kutya ágy!!!!!-üvöltött felháborodva.

-Igen.Az én kutyám ágya.Jut is eszembe mi legyen a neved...-kezdtem morfondírozni.

-Park JiMin.Park JiMin a nevem-mondta határozottan.

-Milyen kis bátrak lettünk.Egyébként meg te sem hitted,hogy megtarthatod a neved ugye?-túrtam a hajába.Festett narancs tincsei selymesek voltak,akár egy valódi kutyus.Az ég is erre teremtette.

-A te neved mi?-emelte rám tekintetét.

-Neked Gazdám vagy Uram,esetleg apuci.Egyébiránt kitaláltam mi legyen a neved.Mochi leszel-mosolyogtam büszkén.Teljesen úgy nézett ki, mint egy kis mochi.Egy mochi amit hamarosan megrontok....

-Kizárt-jelentette ki, közben fújtatni kezdett.Aztán majdnem elszakította a láncot.Hál' istennek csak majdnem.

-Felesleges próbálkoznod-néztem rá bájosan,tetetett nyugodtsággal.Az előbb kicsit beszartam,hogy eltépi a láncot.De bevette,hogy esélytelen.Lemondóan dőlt a falnak,izzadt tincsei homlokára tapadtak és végig nyalta ajkát.Ahhh milyen szexi....talán most meg kéne szoptatnom.....Aigoo utálom,hogy nem lehet.Végre el kéne adnom valakit vagy éhen döglök és több pénzt adnak a teljesen ártatlanokért.De Őt inkább megtartom.Keresek valaki más balfaszt.
Gondolkodásomból lánc csörgés zökkentett ki.

-Ki akarok jutni-tépte nyakörvét teljes erőbedobással ismét.

-Hagyd abba.Most mennem kell,de ne aggódj apuci siet haza-kacsintottam.Még a sötétben is láttam ahogy elfehéredik.Nyugi Mochika hamarosan ki leszel pirosodva mindenütt...

~Fél órával később~

Az utcákat róttam és vártam,hogy valami normális kinézetű baromra tehessem a mancsaim.Ekkor láttam valakit feltűnni a nyirkos utcán.A csávó nagyon késznek nézett ki,aztán levert egy posta ládát.Áhh íme egy tökéletesen ittas köcsög.Egész türhető az alakja és pofija is,jó lesz.Mikor eldőlöngélt mellettem elővettem az altatóval alaposan átitatott kendőm.Megfordultam és a srác hátára ugrottam.Az arcára szorítottam az anyagot.Egy darabig még kapálózott,de az altató és a pia hatására az átlagosnál hamarabb megadta magát.Mikor elernyedt a kezemben felkaptam a vállamra és már vittem is.