Rabolj el! [YoonMin]

8.rész

~Jimin pov.~

YoonGi hirtelen fölém kerekedett.Ijedten meredtem éj fekete szemeibe amit Ő egy apró mosollyal konstatált.Féltem.Aztán éreztem,hogy csuklóim az ágynak szorítja.Hideg ujjai vasmarokként tartottak fogva.Próbáltam elhúzni,de csak erősebben marta vékony kis testrészem.Miért olyan ismerős ez nekem???
Minden félelmem és aggodalmam ellenére valahol mélyen tetszett a hevessége.Izgatott,hogy ennyire erőszakos és domináns velem.Kifejezetten izgatott.Talán most végre Ő is akar?

-JiMinie~-az orrát az enyémhez dörzsölte beszéd közben ami nagyon kellemes érzést kölcsönözött számomra-Hallottam,hogy elfolytod a nyögéseid,talán nem izgatlak eléggé?!-keményedett meg a hangja a végére és vele együtt az én tagom is.Nem tehetek róla,de nagyon lázbahoz ahogy lefog és a hangja és ahh......Ez a srác tökéletes,egy valódi,emberi isten.Minden porcikájából árad,hogy hibátlan és,ha ez nem volna elég,még ügyesen bánik is a mancsaival.Egyetlen apró érintése annyira feltüzel,hogy képes lennék lángra lobbani...
Szóval nem értem miért hiszi,hogy nem izgat....azt hittem pont,hogy zavarja túl kanos JiMin.Vagy még sem? Végülis a szexi YoonGi féle isteneknek isteneknek is kell valaki aki kielégíti...

-De én...-kezdtem volna magyarázkodni a nyögéseimet illetőleg, azonban belevágott.

-Nem,csönd-kezdett vészesen közeledni ajkaimhoz-Most maradj így kicsit Mochika-éreztem,hogy még közelebb csúszik,majd a várt csók helyett merevedését az enyémnek nyomta.Meglepődtem,de azt hiszem nem bántam,hogy inkább ez tette.Leírhatatlanul jó érzés volt,még így boxeren át is,a kitörni készülő nyögésem már sehogy sem tudtam visszafogni-Ohh igen pici JiMinie~ ezt akarom hallani még sokszor-ajkait az enyémnek nyomta végre és mozgatni kezdte párnácskáit.A jóleső érzések drogként bódították el az agyam.Hogy a fenébe léteztem akár pár percig is e fenomenális ajkak érintése nélkül????
YoonGi csókját leginkább egy mézédes kis piskótához tudnám hasonlítani,pont olyan puha és finom.Na meg az ajkai olyan rágcsálni valók is,ㅋㅋㅋㅋ.
Ekkor bejutást kért a számba amit meg is adtam neki,bár sokan undornak a nyelvescsóktól,de én kifejezetten élvezem,ha táncba hívja ízlelőszervem.Az egész bársonyos,akár a haja amibe belevezetném a kezem,ha nem fogna le még mindig.Rántok egyet a CSUKLÓMON,aztán még egyet,de semmi,nem hajlandó engedni.Kinyitom a szemem,de azonnal gyönyörű szeme fogad amit a sötétben nehezen veszek ki,de épp látom a lényeget.Őt magát.Ahogy figyelem, majd elfelejtem,hogy épp dühös vagyok rá.De még a pillantásom ellágyulása előtt eszembejut és összevonom szemöldököm.YoonGi abbahagyja ajkaim marást és elhajol.

-Mi a baj Mochika?-kérdezi inkább perverzen,mint aggódva.Egy javíthatatlanul perverz és mocskos isten.Hmmm.

-Nem engedted,hogy a hajadba túrjak!-játszom a durcit,persze úgy eltúlozva,hogy vegye a lapot.Ő finoman a fülembe hajolt és elkezdett susogni bele.Meleg lehelletétől kirázott a hideg.

-Ma nem mész el,csak ha én úgy akarom...-itt a fülembe nyalt- és hidd el még sokáig nem szándékozlak elengedni-harapott a fülcimpámra a hatás kedvéért.Belement ebbe a kis játékba,tehát Ő is.Szívesen válaszoltam volna így folytatva,de agyam kezdte ellepni a rózsaszín köd.Egy aprót nyögtem végül,ami nem bizonyult elég visszajelzésnek.

-Hogy mondod?-mondta miközben keze az ágyékom körül kezdett tapogatózni.Finoman le a hasamon,majd a combomon.Cirógat,mint egy kis cicust.

-Igen...-nyögtem mikor megtalált a keresett "tárgyat" és azt kezdte boxeren át simogatni.

-Igen mi?-kérdezett vissza.
Ekkor elárasztott egy deja vu érzés,amit égtelen fejfájás követett.Mintha valami egy baromi hosszú kést döfött volna a koponyámba és folyamatosan nyomná beljebb.A területhez kaptam,de nem enyhített.Csak ez-az egy mondat járt a fejemben.Aztán mintha a film folytatódna láttam egy emlékem a múltból....

~YoonGi pov.~

-A kurva életbe...-kaptam szám elé a kezem-Én nem vagyok normális,mit tettem?!-mormogtam a kezembe.Lesokkoltam,saját magam is.Most mi a franc lesz?!Mi lesz ha visszatérnek az emlékei???Elhagy,elmenekül vagy engem felejt el????
Nem,az nem lehet.Belehalnék.Szükségem van rá,jobban,mint a levegőre.

-Mochie~-könnyeztem becenevét kétségbeesetten.Ezt nem hiszem el....
Kellet nekem ezt csinálni.Nem bírtam volna ki?!Legalább míg HoSeok ellát néhány jó tanáccsal!De nem Mr.A farkam irányít Min YoonGinak most kellett "támadni".

-Nyghhhhh-nyöszörgött szenvedve kezeim közt a törékeny kis angyalom.

-Semmi baj nem lesz,ssss-simogattam arcát,majd befeküdtem mellé.Óvatosan átkaroltam,vigyázva az általam okozott sebekre.Apró köröket kezdtem írni ujjaimmal a mellkasára.Egy apró köröcskét követett a másik.Folyamatosan kezdett egyenletesebbé válni szuszogása,az én idegességem azonban folyamatosan nőtt.
Miért vagyok ilyen?
Oké pontosan tudom,de akkoris.Az én sanyarú sorsom miatt nem kéne olyat bántanom akit ráadásul kedvelek is.Sőt nem csak simán kedvelem,hanem belebolondultam.Nem telt sok időbe,de JiMin egy különleges ember.Mást,mint én vagy az a paraszt JungKook.Angyali,épp csak a glória hiányzik a fejefelől.
Hirtelen rezdült egyet és közelebb bújt hozzám,de nem kelt fel.Talán nem is baj,ha inkább alszik most.Az pedig szintén nem baj,hogy így legalább lehiggadtam és nem tettem semmi olyat,amit MÉG nem kéne.Majd egyszer.....

Sziasztok!
Sajnálom,hogy nagyon nagyon lassan készült el a rész,de kifejezetten nehéz volt megírni az action-t,mert nem akartam sem túl perverzre,sem túl romantikusra.Hát nem tudom mennyire sikerült,de remélem tetszik.A következő rész hamarabb várható,mert már egy csomó ideje gondolkozom rajta szóval hamarosan újra jelentkezem.
Köszi,hogy elolvastad💗