the flower which didn't grow anymore

7. rész - Jasmine

— Nem, de pár perc és megérkezik elméletileg — válaszolta Aaliyah, miközben leültünk a kanapéra. Az első tizenöt perc elment arra, hogy Aal a gyerekeket babusgatta és hosszasan beszélgetett velük az oviról és minden egyébről.

— Mikor lehet tudni majd, hogy fiú-e vagy lány? — kérdeztem, mikor a katalógusban nézegettük a színeket.

— Azt határoztuk el Daviddel, hogy nem akarjuk tudni, így a születéséig meglepétes lesz — felelte boldogan Liyah.

— Tényleg? És képes is vagy addig várni, te bolond? — nevetett fel a bátyja.

— Igen, képes vagyok! Ma nagyon köcsög vagy, Shawn. Eldöntötted, hogy ma legyen a "csesztessük Aaliyaht, mert az vicces" nap? — forgatta íriszeit irritáltan.

— Tudod, hogy szeretlek, te nyomi! — mosolyodott el Shawn, egy puszit nyomva a húga fejére, majd kiment a kertbe a gyerekekhez. Mivel nem tudjuk a baba nemét, így a fal szín választás nehézkésebb volt. Végül a barack egyik halvány árnyalatánál állapodtunk meg, mert ez megfelel fiúnak és lánynak is. Maradtunk vacsorára, majd egy röpke fél órára benéztünk Karenékhez is, aztán hazaindultunk.

Másnap három órakor már a klinikánál parkoltam le. Beérve a recepcióspulthoz igyekeztem, majd odaadva a papírokaz, amiket tegnap kaptam, fel kellett mennem a második emeletre. Egy röntgenvizsgálat és egy szövettan az egész, szóval nem fog elhúzódni a dolog. Miután ezen átestem, Dr. Barossohoz küldtek.

— Üdv, Jasmine! Foglaljon helyet — mondta kedves mosollyal, mikor beléptem a rendelőbe.

— Jónapot doktorúr! — ültem le vele szembe, kissé idegesen.

— Elvégezték Önön a szükséges vizsgálatokat. A röntgen képeket mindjárt hozza az aszisztensem, viszont a szövettanra várni kell pár munkanapot — épp ekkor lépett be a fiatal asszisztense, aki az asztalára helyezte a röntgen felvételeket. Dr. Barosso szugerálni kezdte, majd felém fordította.

— Látja ezt? Lehet, hogy csak egy ártalmatlan fekély, de biztosra akarok menni.

— Sz...szóval nagy az esély arra, hogy rákos legyek? — kérdeztem meg kissé reszkető hanggal.

— Nem tudom, kedvesem. Ezt szeretném kideríteni. De ne essen kétségbe, hisz lehet semmi gond, plusz ha jóindulatú a daganat, akkor csak egyszerűen kivesszük, és nincs más gond — mondta apró mosollyal, amivel nyugtatni próbált, de nem igazán sikerült.

— Értem..akkor mikor kell visszajönnöm?

— Felsürgetem a dolgokat, és péntekre kész lesz az eredmény. De ne aggódjon, Mrs. Mendes! Próbáljon nyugodt maradni — simított végig a karomon, én pedig aprót bólintottam. Mikor beszálltam a kocsiba, kinéztem a szélvédőn és hatalmasat sóhajtottam. Próbáltam nem elsírni magamat. Nem lesz semmi baj! Ha van is, megoldjuk. Meg fogjuk. Fiatal vagyok! Ott vannak a gyerekek, Shawn, anyáék. Mindannyiunknak szüksége van rám. Egy bő tízperces zokogás után képes voltam elindulni haza. Mikor megérkeztem, a gyerekek délutáni pihenőt tartottak, és békésen aludtak a nappaliban. Pár percig mosolyogva figyeltem őket, majd Shawn keresésére indultam. Az irodájában találtam meg, épp telefonált valakivel.

— Nem érdekel, oldják még! A turné két hónapon belül kezdődik, addigra legyen kész! — mondta ingerülten, és a hajába túrt. Szórakozottan felkuncogtam és az ajtófélfának dőlve figyeltem a jelenetet. Kibaszott szexi, amikor ideges és egyszerre vicces is.

— Két hónap sok idő, nem hiszem, hogy nem teljesíthető addigra! Most inkább leteszem, mert nem akarok semmi sértőt mondani — és azzal a mozdulattal ki is nyomta a telefont — Ennyi barmot egy helyen! — sóhajtotta feszülten, én pedig halkan felnevetve elkezdtem felé sétálni.