the flower which didn't grow anymore

7. rész - Jasmine

— Épek és egészségesek, hála Istennek — mondtam mosolyogva. Ezután még pár perc köznapi csevely után elkezdett vizsgálni. Aligha volt 15 perc az egész. Míg én visszaöltöztem, Dr. Barosso elment egy pillanatra, mert valamiféle papírt kellett behoznia. Mikor visszatért, intett nekem, hogy üljünk le egy pillanatra.

— Minden rendben van Önnel, Jasmine. Viszont a mellében észrevettem pár furcsa csomót, ezért szeretném elküldeni ultrahangra és mammográfiai vizsgálatra — mondta nekem, miközben a beutalót nyújtotta át.

— Ren...rendben — feleltem bizonytalanul, nem akartam rémképeket látni magam előtt, de persze, hogy ezután az agyam rögtön a legrosszabb okokra fókuszált.

— Nem kell megijedni, Mrs. Mendes. Lehet minden a legnagyobb rendben van, csak biztosra szeretnék menni — ajándekozott meg egy megnyugtató mosollyal, majd folytatta a konzultációnk főtémáját — Holnap jöjjön el, és elvégezzük mindkettőt. Hány óra lenne Önnek a megfelelő időpont?

— A három óra, mint ma is, nekem tökéletes — válaszoltam, ő pedig feljegyezte a számítógépbe.

— Remek! Holnap találkozunk, további szép napot, Jasmine! Üdvözlöm a férjét és a gyerekeket! — egy mosollyal bólintottam, hogy majd átadom és én is elköszöntem, majd a parkolóba indultam. A hazafelé tartó út rövid volt, és a gondolataim is elszórakoztattak bőven. Nem akarok rosszra gondolni. Fiatal és egészséges vagyok, nem lesz semmi baj. Próbáltam győzködni magamat, valamennyire sikerült is.

— Megjöttem! — kiáltottam mikor a táskámat raktam le az előszobában.

— Szia kincsem, mizu volt a dokinál? — jelent meg Shawn és segített levenni a kabátomat.

— Minden okés. Holnap vissza kell mennem egy-két vizsgálatra — mondtam, miközben elindultunk a nappali felé. Előttem ment, így végig tudtam rajta legeltetni a szemeimet. Imádom, amikor ilyen otthonosan van felöltözve. Csak egy fekete melegítő és szürke pulcsi volt rajta, a hajában pedig ott pihent az edzésre használt hajpántja. Gyakran felrakja, pláne, hogy a gyerekek néha örömmel tépik a haját, ez pedig nagyjából megakadályozza őket ettől.

— Milyen vizsgálatok? — kérdezte, miközben levetettük magunkat a kanapéra.

— Nem tudom, ultrahang meg ilyenek. De semmi baj nincs velem — mondtam apró mosollyal. Igazából tényleg nincs, szóval nem hazudok, igaz?

— Rendben akkor. Mikor induljunk Liyahoz?

— Szerintem már mehetünk. Öltözz fel, én pedig megyek és öltöztetem a gyerekeket — mosolyogtam rá, majd elindultam a szobájuk felé. Fél óra múlva sikeresen elindultunk Pickering felé.

— Na végre, hogy itt vagytok! — mondta Aaliyah, mikor ajtót nyitott nekünk. Még csak pár hónapos terhes volt, a pocakja is apró volt, de már most elkezdte tervezni a gyerek szobáját.

— Örülj, hogy egyáltalán eljöttünk — lépett be Shawn a házba a szemeit forgatva.

— Te nem is kellettél, minek jöttél akkor? Senki sem hívott! — rivallt rá vissza a húga haragosan.

— Szóval nem látsz szívesen a házadban, Aaliyah? — húzta fel meglepődve a szemöldökeit Shawn.

— Mondtam én ilyet?! — tárta karjait a levegőbe a fiatalabb Mendes, teljesen felháborodva.

— Jól van, azért ennyire ne szeressétek egymást! — nevettem fel és beterelgettem a kis családunkat a sógornőm házába.

— David itthon van? — kérdezte Shawn, amint a nappaliba értünk.