the flower which didn't grow anymore

6. rész - Shawn

— Mi a baj, nyuszikám? Még most sem alszol? — sétált be Jasmine, majd az ajtófélfának dőlt.

— De most már aludni fogok, anyu! Minél többet alszok, annál előbb jön a kisbaba, igaz? Apa ezt mondta nekem tegnap! Ez igaz anyu? Apa nem szokott hazudni nekem, szóval hiszek neki. Na de mikor jön már a tesóm? Szeretnék már játszani vele! Bár mondjuk te, anya, mondtad hogy nagyon aprócska lesz, szóval nem játszhatok vele még az elején. De majd ha nagyobb lesz, akkor igen! Várom már, hogy megnőjjön! De először anya pocakjából kell kiszabadítani — ekkor elgondolkodva pillantott az anyukája hasára, mintha azon agyalni, hogy miként vehetné ki kistestvérét onnan.

— Hogy te még 11 órakor is mennyit tudsz beszélni, kicsim — nevettem fel egy puszit nyomva az arcára.

— Anya mindig azt mondja, hogy azért van a szánk, hogy beszéljünk! Én arra használom, mert szót fogadok anyának. Jó kislány vagyok, igaz? Karen nagyi is mindig mondja, hogy szép és okos vagyok. Manny papi is mindig dícsérget! Aaliyah szerint nagyon aranyos vagyok meg szép! És Aaliyah szeret engem, szóval nem hazudik. Engem sokan szeretnek, tudtad apa? De téged is sokan! Anya mondta, hogy nagyooon sokan! — nyújtotta el a "sokan" szót, mintha valami varázsszó lenne — Azt mondta, nem lehet megszámolni az ujjaimon, hogy mennyien. Pedig én el tudok már számolni 5-ig! — majd kicsike ujjaival neki is kezdett. Csak mosolyogva figyeltem a kis dumagépet, amint rendkívül koncentrálva elszámol a kezén ötig.

— Nagyon ügyes vagy pocok, de most már aludj, kérlek! Apa és én is szeretnénk. És mi csak akkor alszunk, ha te is. Viszont ha nem alszunk, akkor álmosak leszünk holnap és nem fogunk tudni játszani sokat — simította meg a haját Jasmine, egy apró puszit hintve a homlokára utána.

— Oké, oké... Alszok már — sóhajtott fel a kislányunk, majd a fal felé fordult, hogy tényleg  aludni próbáljon.

— Jóéjt hercegnő — pusziltam bele a hajába, majd ráterítettem a takaróját, és kimentünk a szobájából. Mi is lefeküdtünk aludni egy gyors zuhany után. Jas számára elég nehéz volt az alvás, hisz aligha kényelmes volt neki bármelyik pozícióban. Amint leraktam a fejemet, el is aludtam rögtön. Az éjszaka közepén megszokásból át akartam ölelni őt, de nem volt mellettem. Nehezen kinyitottam a szemeimet, és próbáltam megtalálni a szobában.

— Szívem, minden okés? — kérdeztem meg halkan, miközben felkapcsoltam az éjjeli lámpát és felültem az ágyon.

— Persze, aludj csak vissza — mosolyodott el halványan, fel-alá járkálva a szobában és a pocakját simogatta.

— Biztos, hogy jól érzed magadat? — néztem rá, ő pedig csak bólogatott. Fent szerettem volna vele maradni, de iszonyat fáradt voltam, és elnyomott az álom. De nem aggódtam, hisz mostanság sokszor nehezen alszik éjszakánként, pláne ha a nap folyamán pihen egy kicsit. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de arra keltem, hogy valaki a karomat rázza és a nevemen szólít.

— Shawn! Shawn kel...kelj fel, kérlek! — hallottam meg a feleségem hangját, amint a mondata közben elcsuklott egyszer és felszisszent. Rögtön kinyitottam a szemeimet és felültem hozzá.

— Mi a baj? Fáj valamid? — kérdeztem végigpillantva rajta.

— Azt...azt hiszem itt az idő — mondta erőlködve, a hasát fogva.

— Mi? Tényleg? Jézusom, micsoda? Elindultak a fájások? Milyen gyakoriak? Számoltad az időt? — Jasmine csak sorjában bólogatott az kérdéseimre, miközben én már keltem is ki az ágyból és öltözni kezdtem.

— Egyre gyakoriabbak, körülbelül olyan 7 perc van közöttük — felelte és próbált felállni az ágyból.

— Várj, felöltöztetlek, ne kelj fel! — szóltam oda neki mikor már a felsőmet vettem fel. Kivettem a szekrényből számára egy leggingset és egy sima sárga felsőt, ezek voltak az első dolgok, amiket megpillantottam. Segítettem neki öltözni, közben pedig anyáékat hívtuk telefonon.