BIZALOMJÁTÉK

19. Fejezet Megbüntetve

- Iszonyatosan fáradt vagyok... - dörzsöltem meg a szememet reggelinél. Majdnem belefejeltem a vajas és áfonya lekváros pirítósomba.
- Így jár, aki este kószál - mosolygott Tom, és ivott egy korty töklevet. Pfúj! Még mindig...Hogy bírja meginni?
- Amúgy, mikor támolyogtatok haza, babám? - csámcsogott Corall, miközben fél szemmel az asztal végén ülő mardekáros srácot figyelte, valami Samuel asszem'.
- 2 vagy 3? - néztem Tomra kérdően, majd elpirultam, ugyanis az asztal alatt összeért a térdünk.
- Fél 3.
Unottan megtámasztottam, a túlságosan is nehéznek tűnő fejemet a kezemben. Éppen újra belefejeltem volna a kajámba, amikor Tom megfogta a kezemet, hogy ne csússzon ki alólam, és a kicsi fejem ne koppanjon egy baszott nagyot a kemény, diófa asztallapon.
- Köszi - töltöttem magamnak egy jó erős feketekávét. Megittam az egészet, és éreztem, ahogy lassan kezd belém visszatérni az élet.
Egészen felpörögtem mire vége lett a bűbájtannak, és éppen indultam volna LLG-re, amikor egy prefektus sietett utánam.
- Te vagy Ginger Drewen? - kérdezte tőlem a szép mosolyú, szőke, copfos lány.
- Igen - fordultam meg, és a  cipőm orrát basztattam, a másik cipőmmel. Értelmes elfoglaltság.
- Végre megvagy! Dippet hívat. A jelszó "türelem" - csapott a vállamra, és el is futott. Senki se jött volna rá, hogy pár perccel ezelőtt itt volt, hacsak nem hallgatja egy ideig a cipője sarkának a kopogását. Elbaktattam az igazgatói irodába, és bemondtam a kőszörnynek a jelszót. Benn Dippet ült, mellette pedig Dumbledore sétált fel-alá.
- Jó napot kívánok! - köszöntem halkan, ám de határozottan. Zavaromban a hajamat csavargattam, és próbáltam megtalálni a kedvenc tincsemet. Igen, van kedvenc hajtincsem, na!
- Gondolom, sejted miért vagy itt... - kezdte Dumbledore.
- Igen - vágtam bele a mondandójába. Dippet egy szúrós pillantást vetett rám, hogy kurva illetlen vagyok. De leszartam.
- Találtunk megoldást, hogy hogy juthatnál haza. Csak mondd meg a pontos időt. Most.
- Most? - hűltem el. Még nem mehetek haza. Holnap fogok hazamenni, Tommal azt beszéltük.
- Igen, minél előbb. Minden évben az egyik holdtölténél egyszerűbbek a varázslatok. A Hold mágiája erőt ad, ezekhez.
- Professzor úr? - kérdeztem.
- Igen?
- Nem lehetne, hogy holnapután mennék? El akarok búcsúzni, és amúgy is... - pislogtam.
- Amúgy is? - ráncolta Dippet a szemöldökét.
- Amúgy is ma büntetésben vagyok. Ki kell takarítanunk a Trófea Termet - vágtam ki magamat.
- Takarítanunk? Ez mit takar?
- Hát én, meg Tom Denem. Büntetést kaptunk - ismételtem meg, miközben egyik lábamról a másikra álltam.
- Értem. Dicséretes, hogy nem akarja Denemet cserben hagyni, 10 pont a Mardekárnak - recsegte az öreg.
- Akkor holnapután legyen itt, mondjuk 7-kor. Aznap ugye nincs asztronómiája? - kérdezte Dumbli.
- Nincs, tanár úr - forgattam kínomban az ujjaim közt a medálomat.
- Tökéletes, akkor holnapután. Kisasszony - mosolygott. Elköszöntünk, én pedig hálát adtam az égnek, hogy ebből a szituból is kivágtam magam. Úgy voltam vele, hogy érdekli a faszomat és lógok egy órát.
Este vacsoránál ideges voltam. Az első büntetőmunkám. De azért ettem, mert kell az energia. Egy sült libacombot ettem, lila káposztával. A libacomb omlós volt, és minden egyes falatot kiélvezve ettem. Miután az utolsó korty madártejet is felhörpintettem a klubba indultam. Bent a tűz szokás szerint ropogott, pár évfolyamtársam robbantós snapszlit játszottak, mások varázslósakkoztak, de volt pár "merész" is, aki tanult. Én leültem a sarokba, az egyik pihe-puha fotelba és magamhoz vettem egy könyvet. Egy ideje olvastam már, amikor valaki a nyakamba puszilt. Tom.
- Helló, Ginger - ült le a fotelem karfájára, de hamar helyett cseréltünk, így már ő ült a fotelben. Én viszont nem a karfán, hanem az ölében foglaltam helyet. Mélyen a szemembe nézett, és végigsimított a derekamon. A tűz szépen megfestette markáns arcélét. Lehunytam a szememet, és pár kínzóan hosszú másodperc múlva megéreztem a leheletét a számon. Egy csókban forrtunk össze. A fél kezemmel Tom hajába túrtam, a másikkal pedig a nyakkendőjével játszottam. Ő az arcomat simogatta, a másik kezével pedig a combomat simogatta a szoknyám vonalánál. Ekkor az óra ¾ 11-et ütött, mi meg kénytelenek voltunk abbahagyni a smárolást. Kézenfogva indultunk büntetőmunkára. Frics vigyorogva fogadott minket. Szadista fasz!
- Itt is lenne. 1-kor jövök ellenőrizni. Pálcákat kérném - nyújtotta a kezét, mi pedig fancsali képpel odanyomtuk neki. Tom bal oldalon, én jobb oldalon kezdtem. Ahogy lehajoltam (szoknyában!) a vizes szivacsért, egy tekintet szinte perzselt. Khm... Elkezdtem fényesre polírozni a díjat. Már egy ideje dolgoztunk, én pedig hümmögve gondolkodtam, Frics pedig már bejött ellenőrizni. Éreztem, éreztem, hogy legilimentál. Olyan idegesítő! Ledobtam a szivacsot, ami placcsanva ért földet.
- Befejeznéd? - csattantam fel.
- Mit? - játszotta a hülyét.
- A legilimentálást. Folyamatosan csinálod, amióta itt vagyok. Miért? - szegeztem neki a kérdést.
- Nem is csinálom - hazudsz.
- Ne hazudj! - mentem hozzá közelebb.
- Jó, eláruljam? - a hangja vészjóslóan csengett.
- Lekötelezel.
- Amióta itt vagy követem a gondolataid. Nem is kellett volna a napló, hogy tudjam mit érzel. Amikor megtaláltalak, tudtam, hogy más vagy. Nem voltál idevaló, de túl magabiztosan jártál a kastélyban, hogy ne tudj valamit. Amit én nem. Szóval figyelni kezdtelek, könnyen észreveszem a változásokat, ezért rájöttem, hogy honvágyad van. De segítettem. Adtam a naplót, hogy ki tudd magadból írni a dolgaidat - túrt bele fényes, sötétbarna hajába.
- Persze - sziszegtem -, állítsd be úgy magad, hogy te vagy a kibaszott nagy jótevő, én meg egy kis liba, akit megtisztel a Nagy Tom Denem.
- Ginger, állj le - nézett a szemembe. Megfogta a kezemet.
- Tessé-ék? Én álljak le? Mr. Tökéletes? Hát kurvára nem vagy. Jobb, ha tőlem tudod, lehet, hogy már késő lesz, amikor a "kis híveid" elárulnak - fröcsögtem.
- Ginger. Ezt most miért kell? - engedte el a kezem, és megemelte az államat, hogy a szemembe nézhessen.
- Bocs - sütöttem le a tekintetem.
- Mindenkit elragadnak néha az indulatok - húzott magához közelebb. A kezemmel magamhoz lebegtettem a vizes szivacsot, és mielőtt megcsókolt volna, bosszúból rácsavartam. Barna hajából csorgott a víz, átlátszóvá téve hófehér ingjét. Beharaptam a számat.
- De őrült vagy! - lihegte a nyakamba. Ekkor a vizes hajánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Nyelve forrón ölelte át az enyémet. Felsőtestét az enyémek nyomta. Úgy összepréselődtünk, hogy egy milliméternyi szabad hely se maradjon.
- Ginger, hiányozni fogsz - tolt el Tom magától. A vállába fúrtam a fejemet, és mélyen beszívtam az illatát.
_________________________________________
Halihó! 💚
Újra itt, az utolsó előtti résszel. Remélem tetszett, és ha igen, akkor légyszi ⭐&💬!

Szép hétvégét; Outlaaw ♡