BIZALOMJÁTÉK

7. Fejezet Megrészegítve

Óvatosan felnyitottam a doboz tetejét. Benne mindenféle papír, levelezés. Néhány borítékot megszaglásztam, és kellemes, lágy női parfüm illata volt. Áhh, szóval ezek szerelmes levelek. Nem voltam olyan indiszkrét, hogy beleolvastam, ezért szimplán rázártam a doboz tetejét és kiléptem az apró helyiségből. Csak úgy sétálgattam a folyosón, amikor Corall ugrott a hátamra, tiszta izomból; és a drága barátném alatt kifeküdtem a földön. Aucs!
- Mi a fészkes szarért ugrottál rám? - nyögtem a lány alól.
- Hol a Merlin nyuszis mamuszába voltál? - förmedt rám.
- Először, én kérdeztem előbb - nyújtottam ki a nyelvemet.
- Jó, na, csak láttam, hogy sétálgattál és megörültem.
- Nem inkább megőrültél? - kérdeztem szórakozottan, miközben leporoltam a sötétszürke egyen szoknyámat.
- Nyugi van, most te válaszolj!
- Semmi, csak eltévedtem, és sétáltam - ferdítettem el egy picit a valóságot.
- Jó, na...Menjünk készülőődniii! - sikoltotta, és a kezemet maga után rántva sprintelni kezdett a pince felé. Ahogy benyitottunk a hetedévesek (végzősök szobájába) a következő kép tárult a szemünk elé. Ophelia és Theressa egymás kezéből tépték ki a hajcsavarókat.
- Lányok, lányok! - üvöltötte el magát Corall, mire mind a kettő cicaba lefagyott.
- Ne legyen ribiharc! - röhögtem meggondolatlanul. Mire Theressa Yxley előkapja a pálcáját és üvölteni az átkot, de én gyorsabb vagyok.
- Reducto! - kiabáltam a taroló-átkot. Theressa a falnak csapódik. Kiütöttem! Egy pillanatig örültem, de a szemeimet megforgatva odaléptem a csajhoz és pofozgatni kezdtem.

* * *
- Mit vegyek fel? - tört ki belőlem a kérdést. Mintha Corall erre várt volna, a kezembe nyomott egy méregzöld ruhát. Ujjatlan, egyszerű anyaggal, merevített aljjal. Felvettem és elégedetten néztem a tükörbe. A szememen szürke, enyhébb füstös smink, de az ajkamon mahagóni színű rúzs. A karjaimon egyszerű fekete kesztyű csipkeujjal. A hajam feltűzve, de pár szál pajkosan az arcom mellett lobog. Corall döglesztően fest. Sötétlila ruha tökéletesen kiemeli kreolos bőrét. Sötétbarna haja kiengedve omlik fedetlen vállaira. A ruha mélydekoltázsú, duplapántos. Csinos benne! Ahogy lemegyünk a kőlépcsőn, Corall rögtön Alphardra veti magát. Szinte szó szerint. Amíg ők egymás arcát próbálják felfalni, addig én a partnerem után kutattam. Hol a faszban vagy, Denem? Ahogy forgolódva lejjebb sétáltam, oldalról egy elmosódott barna foltot láttam. Tom a lépcsőnek dőlve várt. Nem fogok odasétálni hozzá. A kőkorlátra könyököltem, és vártam, hogy a fiú észrevegyen. Mikor ez megtörtént a szája enyhén elnyílt, elvigyorodott és felém sétált.
- Szia Drewen! - hajolt meg előttem.
- Helló Denem! - leheltem puhán a szavakat és Tomba karoltam. A Nagyterem is ki volt baszva, a mennyezetről csillámló jégcsapok lógtak és apró pelyhekben szállingózott a hó. A táncot kihagytuk. Egy pohár lángnyelvvel húzodtam háttérbe. Éppen a második pohár maró italt húztam le, amikor Tom leült mellém. Szorosan.
- Egy csapat negyedikes liba üldöz - jelentette ki.
- Hű, de sajnállak - töltöttem whiskeyt a pohárba.
- Ginger, ne csináld ezt! Segíts!
- A nagy Voldemort nem bír el pár kiscsajjal? - forgattam meg a szemeimet.
- Az anyádat, gyere már, az istenért! - ragadta meg a kezemet és maga után húzott. A tánctérre mentünk ahol a Roxfort nagy része vonaglott. Tom átkarolta a derekamat, miközben fél szemmel a libacsoportot nézte. Igen, most jön az a tipikus rész, amikor belassul a zene, és a két legklisésebb főszereplő egymás karjaiba omlik, és veszettül smárolnak. Nos, valami hasonló történt. A zene valóban belassult, és mi is, mintha minden lassítva ment volna. Tom felém hajolt és erőszakosan magához rántott.
- Mit csinálsz? - kérdeztem elhalóan, választ már nem kaptam. Cseresznye színű ajkait az enyémre tapasztotta, az ujjaim elvesztek sötétbarna hajában. Az egyik keze a derekamon volt, másik pedig a nyakam körül. Nem csókolt még csak összepréseltük a szánkkat. Már azt hittem, hogy elválunk egymástól. Viszont ekkor valóban megcsókolt. A nyelve akadály nélkül siklott a számba. A szája forró, puha és vajsörízű volt. Érdekes egyveleg. Ekkor elengedett, én pedig vérvörösen és kótyagosan néztem rá. Tom egy picit elbiccentette a fejét és sarkon fordult. Egy pillanatig néztem a fiú távolodó alakját, majd utána rohantam. Bazdmeg, ebbe a kurva ruhába nem lehet futni! Biztos belerohanhattam valakibe, ugyanis a hátam mögött gyakran felemlegették anyámat.
- Hé, Tom várj már! - üvöltöttem. Az illetékes megfordult.
- Igen? - ez most komolyan nem veszi a lapot.
- Ez mi volt? - kérdeztem, és a kezemet csípőre raktam.
- Mi ez? - nézett rám.
- Ne játszd a hülyét! - förmedtem rá.
- Jaj, Ginger, nehogy már bevedd. Te egy okos lány vagy, vagyis én így ismertelek meg. Nagyot csalódnék, ha most ez a csók hiú reményeket ébresztene benned! - jött közelebb.
- Menj már el innen! - fakadtam ki.
- Tessék? - rökönyödött meg.
- Jól hallottad, Denem! Húzz el a kibaszott francba! - vágtattam fel a lépcsőn. Végig szaladtam a folyosókon, be a pici helységbe, és leültem elővettem a naplót, amibe egy írás volt.

"Sajnálom"
"Túl késő, faszfej" - írtam le a szavakat. Fájt, nem tudom, hogy miért. De nagyon fájt!
- Invito whiskey! - suttogtam, amire kezembe ugrott a lángnyelves palack. Az egészet a falhoz basztam, és a fejemet a térdeimre hajtottam, miközben szüntelenül csorogtak a könnyeim.
_________________________________________
Üdvözletem!
Újabb rész. Szerintem erre senki se számított. 😈
Na, mindegy. Remélem tetszett, és hát...a véleményeknek nagyoooon örülnék. (apró jelzés)😅❤