2. Fejezet Beosztva

1.7K 76 8
                                    

- Ki vagy? - tört ki belőlem a kérdés a szép metszésű arcot nézve.
- Inkább te ki vagy? Sose láttalak még - nézett a szemembe.
- Ginger Drewen - nyögtem ki. Még mindig fölém hajolt. Mintha kitalálta volna a gondolataimat felsegített a hideg kőpadlóról.
- Tom Denem - hajolt meg előttem mókásan. Itt belém hasított a felismerés. Baszod, ő a Harry Potteres Tom Denem? Lord Voldemort? Miafasz? Itt vagyok a Roxfortban? Teljesült a 12 éves énem álma... Csak nem ebben a voldis korban. Keményen a szemembe nézett. Mintha egy láthatatlan kéz nyúlkált volna a fejemben.
- Fejezd be a legilimentálást! - rivalltam rá. Az arca torz lett, de még így is csinos volt.
- Honnan tudod...? - jött közelebb, puhán suttogva a szavakat. Az alsó ajka egy hajszállal vastagabb, mint a felső, és egész pirosak.
- Csak tudom - toltam el magamtól.
- Prefektus vagyok, megyünk Dippethez! - mondta.
- Mi?? - hűltem el.
- Nem innen származol, látszik rajtad. Nem roxfortos vagy. De szerintem még nem is varázsló - jelentette ki kicsit fitymálva.
- De az még számomra is titok, hogy, hogy kerültél ide - mondta Denem. Idegesített az okossága.
- Mindent tudok rólad Denem! - köptem a szavakat.
- Ugyan, semmit se tudsz - nézett rám lekicsinylően. Elkezdtük róni a folyósókat.
- De igen. Az anyád Merope Gomold, az apád Tom Denem. A második nevedet a nagyapádtól kaptad, Rowle, nem igaz? A gyűrű ami a kezeden van, tavaly szerezted meg a nagybátyádtól Morphintól. Anyád apádat szerelmi bájitallal láncolta magához. Az apád mugli. Az anyád aranyvérő. Anyád belehalt a szülésbe. Te egy árvaházban nevelkedtél fel - ömlött ki belőlem minden, vigyázva, hogy csak olyan információkat mondjak a fiúnak, ami már a múlté.
- Honnan tudod? - kérdezte kételkedve.
- Csak tudom, de nem árullak el - kacsintottam. Tom elnevette magát.
- Kösz, Drewen - tette zsebre a kezét. Denemmel elértünk egy jó nagy kőszobor elé.
- Jelszó? - kérdezte a szobor.
- Hősiesség - köpte undorral a szavakat Tom. Felmentünk a lépcsőn. Denem kopogott egy gyorsat.
- Gyere, gyere csak be, Tom. Ki ez a kisasszony? - recsegte Dippet, fáradtan ült az íróasztalnál.
- Jó napot kívánok, Dippet professzor, uram - biccentett Dumbledore felé. Dumbledore visszaköszönt.
- Jó napot! - köszöntem zavartan.
- Drewen kisasszonyt prefektusi kötelességem elvégzése közben találtam a keleti szárnyban. Szerintem nem idevalósi, esetleg eltévedt. Vagy cserediák? - közölte Denem az infókat.
- Kisasszony? - intett felém Dippet.
- Igen, uram? - kérdeztem vissza.
- Meséljen - legyintett fáradtan a vén ember.
- Rendben. A nevem Ginger Drewen, 17 éves vagyok. Londoni gimnazista. Milyen évet írunk? - érdeklődtem.
- '42 - szólt közbe Tom.
- Azt hiszem, Drewen kisasszonyt előbb beosztjuk az egyik roxforti házba, felteszem ismeri ezeket... - kezdte volna el Dumbledore felsorolni ezeket, de közbevágtam.
- Griffendél, Hollóhát, Hugrabug és Mardekár - soroltam unottan. Tom szeme egy pillanatra elkerekedett.
- Dumbledore professzor kérem a Teszlek Süveget! - mondta Dippet elhalóan. Egy átfutott a fejemen: "Baszod, most tényleg beosztanak?!" Dumbledore a fejembe nyomta a rongyos süveget.
- "Miafaszom, ez az süveg?" - gondoltam.
- "Ne káromkodjon Drewen kisasszony! Tisztelet." - ciripelte a hang.
- "Oké. Hova fogsz beosztani?"
- "Csak egy házba tudlak, csak oda illesz!"
- "Melyikbe?" - kérdeztem, de a választ a Süveg már hangosan rikoltotta.
- MARDEKÁR!
- Gratulálok, kisasszony! - mondta Dumbledore. - A házvezetője Lumpsluck professzor lesz, bájitaltant tanít. Sajnos, addig itt kell maradnia, ameddig nem jövünk rá, hogy hogy tudjuk visszajuttatni.
Ránéztem Denemre, a szeme afféle "hát ez nem igaz!" - jeleket küldött felém. Na fasza!
- Jó éjt Önöknek! - köszönt el Dumbli és Dippet.
- Viszont - morogta Denem, majd kiléptünk.
- Denem...!
- Igen? - vonta fel a szemöldökét a fiú.
- Most tényleg a kurva Roxfortba járok...? - szakadt ki belőlem a kérdés.
- Ja, ide.
- Amúgy, mennyi ideje kezdődött a tanítás? - kérdeztem.
- December eleje van, Drewen, sakkozd ki! - vágja rá élesen.
- Oké, akkor mindjárt, karácsonyi bál! - vidultam fel, miközben róttuk a folyosókat.
- Neked ebből tényleg ez következik? - a fiú hangja cinikusan cseng.
- Aha - vágtam rá, miközben próbáltam (nem) arra figyelni, hogy ennek a világnak a legsötétebb mágusával sétafikálok a folyosón. Este. Ezt még azért hozzá kell tenni.
_________________________________________
Sziasztok!
Itt a 2. Fejezet. Remélem tetszik, és sietek a következővel ♡

BIZALOMJÁTÉKWhere stories live. Discover now