SCARY LOVE //H.S//

38

Harry ahogy megérkeztünk a szoba ajtót úgy becsapta,hogy azthittem leesnek a falon lévő dolgok.
-Mi a francért indultál el egy szó nélkül?Hova készültél?-kezdett kiabálni.
-Harry...-suttogtam.
-Nem!Beszélj!
-LA-be készültem.Anyához.
-Miért nem szóltál?Miért kellett csak úgy távozni?-sóhajtott és a hangjából hallatszott,hogy nyugodtabb lett.
-Mert itt hagyom az egyetemet és oda költözök.-suttogtam.Harry szemei kitágultak és feketék lettek.
-Elhagysz...remek.
-Nem!Csak anyuval kell lennem.-motyogtam de akkor a karomon ragadott és olyan erősen húzott magához,hogy azt hittem eltöri a csontomat.
-Te kis hülye,miért mondod ezt?Elegem van abból,hogy azt hiszed túl jársz az eszemen pedig nem tudsz túl járni mert látlak.Milyen egy kis ribanc vagy,hogy azt hiszed velem játszhatsz.-ahogy ezt kimondta a könnyeim utat törtek maguknak.
-Nem igaz,te játszottál velem!-rántottam ki a karomat a kezei közül.-Harry nem akarlak elhagyni csak elmegyek.Nem téged hagylak el.
-Istenem fejezd be!Leszarom kit hagysz el,csak ha azon az ajtón kilépsz soha többet ne kerülj a szemem elé Emilia mert nem akarlak látni.Hidd el találok mást ahogy elmész.-ridegen és keményen vetette oda ezt a mondatát.Egy nagy pofont adtam neki majd az ajtóból még vissza fordultam.
-Sosem gondoltam volna,hogy ezt mondom.De kösz az élet tapasztalatot,és vésd az eszedbe,hogy utállak,egy utolsó szemét vagy.-mentem ki.
A taxis megvárt én meg a hátsó ülésen bőgtem mint egy gyerek.
Annyira összetörte most a szívemet,hogy nem vagyok benne teljesen biztos,hogy fogok valaha szeretni.
Milyen üres az ember,ha vége annak ami boldogsággal telítette meg.
Az üresség marta a torkomat és nem akartam már LA-be menni,haza akartam menni,mert nekem ő volt az otthonom.
De már nincsen otthonom.
Semmim sincs csak a bánatom.

Sok óra elteltével megérkeztem a nem nap sütötte LA-be.
De tényleg nem süt a nap.Olyan mint a kedvem.
A nagyiék kijöttek értem a reptérre.Nagyon örültek,hogy végre láthatnak és én is örültem már nekik.
De mégis akkora a feketeség a szívemben,hogy azt megmagyarázni sem tudom.
Meg azt se tudtam megmagyarázni,mikor a kocsi felé hirtelen elájultam....

Harry

Már 10 órája,hogy itt hagyott.Nem tudtam tényleg elhinni mikor kisétál az ajtón és itt hagy.Nem akartam elveszíteni mégis megtörtént,az életem...ez már nem élet nélküle.Így mi lesz a fény helyette?Mert nekem ő jelentette az egyetlen búvó helyet ahova menekülhetek.
Lehet,hogy ő nem olyan mint a többi de pont ezért volt nekem annyira tökéletes,mert ő nem akart sosem olyan lenni mint a többi.
Azon a napon mikor megláttam minden megváltozott bennem,mert elkezdtem érezni,fájt ha sírni láttam és fájt minden egyes rossz szava,de boldog voltam mikor ő is az volt.Ez egy olyan furcsa és megmagyarázhatatlan dolog amit én sem értettem addig a pontig ameddig meg nem csókoltam pontosabban többször.Tudtam mást akarok de én addig játszottam a tűzzel ameddig jól meg nem égettem magam.
De nekem szükségem volt erre,de rá jobban szükségem van.
-Harry hol van Emi?-jött be kopogás nélkül Jen.
-Elment.
-Ok,hova?
-LA.
-Mi van?Harry te hagytad elmenni?Miért ment el?-kezdett kiabálni.
-Csak elment.Mit tehettem volna?Hiába törtem magam nem sikerült.
-Azt hittem szereted.-suttogta.
-Szeretem,mindennél jobban.-néztem rá.
Elhallgatott ahogy én is.
-Tudtam,hogy szereted.Látszott rajtad.Kár,hogy elengedted őt,igazán jobb ember vagy tőle.
Valóban jobb ember vagyok mióta Emi itt van?Nem figyelek semmire csak rá.Előtte meg mindenkit csak csesztettem és szívattam.Jenre néztem ő meg csak bólintott.
-Vissza kell szerezni a csajt,nincs mese Harry.
Remélem tetszik nektek,a következő rész hamarosan jön.🖤💞💞💞