Ciel x Reader

[Végre felkeltél!]

"Benyitottunk, de amit ott láttunk az mind kettőnket lesokkolt."

~Ciel szemszöge~

Halott embereket láttunk bent akiknek a kezébe pisztoly volt. Vértócsák sok helyen és az alvó
(T/N) akinek szerencsére semmi baja nem esett. Rajta és a halott testeken kívűl senki más nem volt bent, de akkor mitől halhattak meg az emberek? Sebastianra néztem. Ő csak bement és megnézte a holttesteket.

"Golyó van a testükbe. Pár embernek át van fúrva a teste. Ezt nem normális ember okozhatta."

Nézett rám Sebastian miközbe az egyik holttest mellett gugolt.

"Ha nem ember akkor mi lehetett?"

Tanácstalanul elkezdtem fel-le sétálgatni a szobába. Sebastianon kívűl itt nincs más démon..Elméletileg, de nem hiszem, hogy Irisz démon lenne. Nincs semmi arra utaló jel semmi. Nem láttam még (T/N)-n pecsétet sem. Nekem a bal szememen van pecsét és Sebastian jobb kezén. Aleoisnak a nyelvén van, mint kiderítettük. Viszont egyik percbe mozgolódást hallottunk az ágy felől. (T/N) mozgolódni kezdett. Kezd ébredezni!

"Sebastian! Gyorsan tüntesd el a nyomokat!"

"Igenis uram."

Meghajolt. Mire pislogtam hármat már el is tüntette az összes nyomot. Ezen már meg sem lepődtem hiszen tudom milyen jó ebbe Sebastian.

~Saját szemszöged~

Kezdtem magamhoz térni lassan. Motyogást hallottam ami egyre inkább hangosodott. Azt hiszem..Ciel hangja volt! Mozgolódtam kicsit. Próbáltam felkelni. Lassan kinyitottam szemeim és megláttam Cielt aki az ágy szélén ült. Sebastian is ott volt, de éppen kihátrált. Ciel arcán a megkönnyebbülést láttam meg egy enyhe mosolyt? Nagyon meglepődtem amit észre is vett aztán ő is meglepődött saját magán. Pár percig még csöndbe néztük egymást, de ő megtörte ezt.

"Végre felkeltél!"

Fogta magát és hirtelen átölelt. Én csak lesokkolva próbáltam felfogni, hogy mi történik. Ciel Phantomhive megölelt? M..meg ölelt?
Égett az arcom. El is pirultam valószínű. A szívem hevesen vert. Mire észbekaptam elengedett és elfordult.

"B..Bocsánat.. ami most történt arról senkinek semmit!"

Mondta kicsit remegő hangon és valószínű ő is zavarba jött. Én elkezdtem kuncogni mire ő mérgesen rám nézett.

"Most kinevetsz?!"

"E..Ez aranyos volt.."

Mondtam miközbe lenéztem a takaróra. Ő nem tudott szóhoz jutni csak meglepett arccal nézett engem. Én elmosolyodtam majd hirtelen eszembe jutott, hogy mi történt velem.

"Ciel..Mennyi ideig aludtam?"

Eltünt a mosoly az arcomról és fogtam a fejem ugyanis fájt. Ciel is visszatért az eredeti gróf viselkedéséhez.

"2 és fél napig..De mit történt veled?"

"Nagyon sok mindenre még nem emlékszem. Csak egy levelet találtam az asztalomon. Én elolvastam és az volt benne, hogy a birtokomon a házam felgyújtották. Én persze elindultam hátha kitudok menteni egy valamit, de nem. Bementem a házba az égő házba, de semmi nem volt bent. Még amit kerestem az sem. Találtam egy lovat. Indultam volna vissza, de túl sok füstöt szívtam be és egyszerre csak elfeketedett minden."

Mondtam miközbe a gyűrűmet nézegettem. Amibe már magamat láttam annyira szép volt. Láttam a kötést a fejemen. Egy kisebb idő után ránéztem Cielre aki valamin nagyon gondolkodott.

"Ciel? Min gondolkodsz?"

"Semmi érdekes dolog. Mostmár jobban vagy?"

"Jobban vagyok valamennyivel. Igen.."

Mondtam és lassan felültem persze kicsit megszédültem már ebbe. Hiszen 2 napja nem is ettem. A vércukor szintem pont, hogy jó szerintem. Ciel felállt.

"(T/N) figyelj..Lassan hoz Sebastian egy kis süteményt. Biztos, hogy alacsony a vércukor szinted. Viszont most mennem kell, mert van egy kis megbeszélni valóm."

Azzal fogta magát és kiment a szobából. Én sóhajtottam egy nagyot. Az a furcsa alak ami kirajzolódott a tűz füstje mögül az még mindig kiráz. Remélem Cielék nem jártak ott, mert akkor biztos találtak valamit amit nem kellett volna. Eddig úgy néz ki nem voltak ott ami egy szerencsés dolog. Gondolkozásom Sebastian zavarta meg aki mögött Irisz jött. Sebastian egy kis asztalon hozta nekem a süteményt és a teát.
Irisz odajött hozzám. Sebastian azonnal kiment én meg Iriszre néztem.

"Sajnálom kisasszony, hogy nem voltam ott! Tudom, hogy megbízott vele, hogy vigyázzak a birtokra!"

"Nyugalom Irisz. Minden rendben van. Csak..A családi képet bánom."

"Ö..Öm..Igen a családi kép."

"Mi van a családi képpel?"

"Cielnél vagy az egyik kisebb része ahol tudja ki van rajta.."

"Micsoda?!"

Kerekedtek ki a szemeim nagyokra és elkezdtem aggódni. Picit megszorítottam a takarót is.

"É..és meg is kérdezte ki az a képen, d..de én semmit nem mondtam!"

Csak sóhajtottam egy nagyot és a szobába lévő nagy ablakra néztem.

"Helyes. Akkor tőlem is megfogja kérdezni. Várjunk..miért van betörve az ablak?"

"A zsarolói érkeztek, de megvédtem önt."

Ezt is csak helyeseltem. Tudom miért mondanak mindenfélét a családomra. Mindent megtudtam mielőtt meghaltak volna. Persze ezért kellett nekem Irisz aki egy tökéletes komornyik.

"Hölgyem még pihennie kéne. Eléggé sápadtnak néz ki."

"Igen tudom. Viszont most majd magamtól elalszok. Köszönöm a szolgálatott. Te is pihenj kicsit. Írj könyvet."

"Rendben kisasszony."

Mondta közbe kisietett a szobából. Én az ágy szélére ültem és elkezdtem enni. Ciel picit mosolygot és megölelt. Közel volt hozzám nagyon. Éreztem a haja puhaságát és illatát. Olyan nyugtató volt.

"Már megint melegem van. Lehetséges ideje lesz pihenni."

Mosolyodtam el és egy enyhe pírt éreztem az arcomon. Megittam a teát is ami valami isteni volt majd visszafeküdtem Ciel ágyába.

"Olyan kényelmes."

Felsóhajtottam kellemesen utána elhelyezkedtem és még picit gondolkodtam azon ami történt ma. Egy hosszabb idő után sikerült elaludnom.

Na ennek a résznek is eljött a vége -w-
Tapsoljatok meg már majdnem elfelejtettem, hogy részt kell írnom ma, DE nem felejtettem el ;3
Na hát kezd felépülni a kapcsolatunk Ciellel 😏
Ki tudja mi lesz a következő részbe? ;3