Christine súlyos asztma beteg és mégis szívja azt az átkozott cigarettát. Tudja, hogy a tettei súlyos következményeket követelnek. Gyorsan a halálhoz vezetheti a cigizés, de úgy érzi, hogy túlságosan gyenge lenne ahhoz, hogy megpróbáljon leszokni ró...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
11:36 KEDD
Nagyot csattanok az étkező padlóján. Fájóan pillantok fel és azt veszem észre, hogy az egész iskola síri csöndben engem bámul, egyedül Senne Holder hahotázása tölti be a nagy teret.
A tálcámról minden leborúlt és szétkenődött a padlón. Sose szégyenültem meg ennyire. Mindig elbújtam és sose vettek észre, erre Senne Holdernek kellett pont most megcéloznia.
Megpróbálok felállni minél gyorsabban,de ez a folyamat nem következett be az alatt az egy másodperc alatt ahogy terveztem. Lassan tudok felállni, olyannyira fáj a térdem. Senne leguggol mellém.
- Christine - ejti ki negédes hangon, mintha valami nagyon jó ember lenne - ne segítsek? Olyan kis szerencsétlen vagy. De tudod, oda is való vagy. A földre, az elkenődött, mocskolódott kajához. - a végét mindenki hallotta. Senne Holder mégjobban megalázott. Utolsó csapásként pedig, nekem jön teljes testével és újra a földre ülök. Mindenki mocorogni kezd, majd szép lassan visszaáll a rend a suli életébe. Ott ülök a földön megsemmisülve, egyedül.
- Christie, igaz? - kérdezi egy ismeretlen hangú fiú. Sietősen kezdek el felállni, közben pedig a fiú végig fogja a karom. A tálcámat is felszedi, majd felém nyújtja. - Tudod mit? Inkább hozok neked újat. - végigmérem, majd az arcához érve meglátom ki is az. Sacha Imrah. Az új fiú.
- Hogyne, ehetnénk együtt nem? Hisz közösek a barátaink! Ja, hogy mégsem. A nevem pedig Christine. - feleltem neki bunkón, majd kicsörtettem az ebédlőböl, majd az egész épületből.
Rágyújtottam egy cigarettára, majd hazaindultam. Nem érdekelt, hogy még van legalább három órám, inkább csak egy kis magányra vágytam iskola helyett. Apám úgy sincs még otthon, így ezer százalékban egyedül lehetek.
A vizes utcán csattog az ócska Vansem műanyag talpa. Kicsit kopottas, itt-ott szakadások is vannak rajta, de megteszi. Nem tellik jobbra, sem újabbra. Az eső újra elkezd szemerkélni és abból a pár cseppből is, egyetlen egy darab a cigimre cseppen. Épp elég is neki, hogy kioltsa az egészet. Intő jel, hogy ne csináljam. Hisz az asztma és a cigaretta együtt, mind tudjuk hova vezet. Halál. Egyenesen a pokolba. Tudod, hogy tiltott, de te szereted azt.
Gondolataim ezre tölti be elmém. A megszégyenülésem, Anya, Apa, a Jonas Brothers visszatérése, Senne Holder, 5 seconds of summer új dala, Sacha Imrah és még megannyi dolog.
Valaki szitkozódva fut utánam és olyan cifra szókapcsolatokat ejt ki ajkain, hogy még az én gyomrom is belecsavarodik. Pedig én aztán elég rondán beszélek. Nem törődöm stílusban tekintek hátra a szépbeszédű emberegyedre. Sacha Imrah. Te mindig ott vagy, ahol nem kéne.
- Christine - liheg - jól vagy? - kérdezi Sacha. Valóban érdeklődőnek tűnik.
- Semmit sem érzek csak azt, hogy te mi a francért vagy itt? - vonom fel a jobb szemöldököm.
