BTS Short Story

02

Ma volt a szalagavató napja. Este hétkor kezdődött, ezért a 18:10-es busszal tettél meg egy bő félórás utat. A busz lassan indult...volna. Hirtelen fékezett majd kinyíltak az ajtók. Egy magas srác szállt fel. Sötét haja szerteágazott. Gondolod futott.
Lihegve jött hátra majd rád nézett és mosolyogva megkérdezte, hogy leülhet e. Egy bólintással jelezted, hogy nincs ellenedre a dolog.
Nem ismerted a srácot szóval valószínűnek tartottad, hogy új. Ez egy olyan környék volt ahol mindenki ismer mindenkit.
Éles arcvonala volt, szép szinte már istenszerűen faragott mélybarna szemei és dús de nem túlzottan vastag ajkai. Helyes volt. Tagadni sem lehetett volna.

🎌🎌🎌

Lassan négy hónapja hogy a srác melléd ült. Azóta napi szinten kérdezgeti, hogy milyen napod volt vagy hogy jól vagy e. A nevét is meg tudtad. Jung Ho Seok teszi szebbé a mindennapjaid.
Otthon nyugodtan fekszel az ágyadon és az új animéddel töltesz el egy csodás romantikus délutánt mikor is a telefonodból vadul kezd el tombolni a kedvenc zenéd.
A kijelzőn Hobi neve villog.
- Hobi szia. - boldogan veszed fel a telefont.
- Szia [T/N]! Emlékszel, amikor rámburítottad a kávéd?- kérdezte
- Már hogy ne emlékeznek? - nevezem el magam.
- És akkor beszéltük, hogy valamikor majd elmegyünk kávézni. Mit szólnál, ha az a valamikor most lenne?
- Oké amúgy sincs programom. - válaszolod
- De már van. 20 perc múlva a buszmegállóban találkozunk. – rakta le a telefont.
Realizálódott benned hogy csak húsz perced van. Gyorsan felpattantál a kényelmes ágyból és a laptopodon a youtubeon bekapcsoltál egy kis zenét, hogy addig is szóljon valami.
Mivel már bőven a nyári időszámításban voltatok ezért egy lenge fehér pólót vettél fel amit betűrtél a fekete rövid nadrágodba.
A sminkkel most nem igazán bajlódtál mivel szempillaspirál volt már rajtad másra nagyon nem volt szükség. A [H/Sz]-ű [hosszú/rövid] hajadnak a felét egy kis kontyban fogtad majd a kis vászontáskádba beledobtad a pénztárcád, kulcsod és magadra fújtál egy kicsit a kedvenc parfümödből és lementél.
- Anyu! Elmennék Hoseokkal kávézni. Este ráérek haza jönni ugye?- sétáltàl halál nyugodtan a konyha fele ahol anyukád tevékenykedett.
- Persze kicsim menj csak. - fordítja feléd a tekintetét és mindent sejtően elvigyorodik.
- Pff! Már megint az a Hoseok gyerek!- mordul fel apukád az ajtóban.
-Jaj már apuka! Hobi rendes gyerek!- mondja anyukád.
- Hallod! Én is itthon vagyok még!- lengeted meg a kezed. - Adjatok két percet és már itthon sem vagyok. Szóval, sziasztok!
Magadra veszel egy sportosabb cipőt és megadóan sóhajtasz egyet. Túl gyorsan készülődsz. Még rengeteg időd volt ahhoz képest. hogy csak 20 percről volt szó.
Komótosan battyogtál a megbeszélt helyre ahol a fiú már várt. Távolról is bőven kiszúrtad az energiabombát.
Hatalmas mosollyal közelített feléd. A szíved majd kiszakadt a helyéről. Imádtad úgy ahogy van.

- Szia Hosi. - ölelted meg a fiút aki hatalmas mosollyal fogadott.
- Ah azt hittem sohasem jössz. Amúgy kávé után elmehetnénk sétálni. - lépdel ide-oda. Nem tud megmaradni egy helyben.
- Oké. Úgy is ki kell használnunk az időnket. Igaz még csak Nyár eleje van, de nem halaszthatunk el semmit. - vigyorogsz. A busz begurul elétek és a fiú udvariasan előre enged.
- Arra gondoltam, hogy megtaníthatnál táncolni. Botlábú vagyok. Te meg olyan ügyes vagy és én is akarok. - néztél a fiúra kérlelően.
- Oh, oké. Nagyon szívesen. - karolja át a vállaidat.
Egy idős néni száll fel. Nincs több üres hely. Hosi feláll és átengedi a helyét a néninek.
- Ah kedveském köszönöm, de nyugodtan ülj vissza a barátnőd mellé mert csak egy megállót megyek. - mosolyog a néni és megsimítja a fiú vállát.
A fejed egy enyhe vörös árnyalatot vett fel, ahogy belegondoltál, hogy te és Hobi. Egy párként. Neked igen is tetszett a fiú. Nem tagadod, boldogabb vagy, ha a közeledben van, minden problémádat elfelejted. Imádod, amikor hozzád ér.
Nem néztek egymásra egy ideig.
- Tudok egy jó kávézót. Isteni a kávéjuk és a baristájuk is nagyon jó. –
mosolyog rád Hoseok, amikor leszálltok.
- Rendben vezess főnök. - biccentesz neki.
- Ha én vagyok a főnök, te vagy a főnökasszony?- néz rád aranyosan, és neked ennyi bőven elég volt a fülig piruláshoz.
- T-talán. - hajtod le a fejed és követed a fiút. Oda értetek a kávézóba, kikértétek az általatok szimpatikusnak titulált italt majd mesélni kezdett a veled szembe ülő.
Megpróbáltál arra koncentrálni, hogy milyen érdekes is volt a múltkori film amit Hoseok a fiúkkal nézett meg, de csak a néni szavai és Hobi kérdése járt a fejedbe. Akaratlanul is túl sokat képzeltél bele a különös egybeeséseknek köszönhetően a dolgokba. Mire végre Hosira tudtál figyelni már a táncról mesélt.
- Na és páros táncot vagy Hip-Hop-ot táncolnál?- kortyol egyet a kávéjába.
- Nem tudom. Igazából mindegy csak táncolni akarok. - fejben hozzá tetted, hogy veled, de hangosan a világért sem adtad volna a tudtára.
- Hm akkor legyen mind a kettő. Igazából mindegyiknek megvan a maga szépsége. - válaszolja.

🎌🎌🎌

Már bőven esteledik, de ti csak egymás társaságát élvezve sétálgattok. A parkban egy kis együttes játszik lassú, de hangulatos zenét.
- Szabad egy táncra?- nyújtja feléd a kezeit.
- Uhum. – bólogatsz, majd szívesen fogadod a feléd irányuló kacsóját.
Lassan feléd fordul, átkarolja a derekad és egy kicsit közelebb von magához. Egymás szemébe nézve kezdtetek mozogni.
- Nem is vagy botlábú. - mosolyog rád.
- Ah, dehogynem. Szükségem van rád. - mondod neki vissza mosolyogva, mire a fiú egy kicsit elkomolyodik. Realizálod, hogy mit is mondtál. - Én. Várj... - dadogsz össze-vissza mire ő csak közelebb hajol.
- Nekem is szükségem van rád. - mondja és ajkaitok közt szinte semmi hely nem maradt. Észlelte, hogy nem távolodsz tőle, így ajkaidra hajol, és lassan csókol.
A szíved nagyon hevesen ver, és nem tudsz ésszerűen gondolkodni.
Elhúzódva csak rád mosolyog, majd egymásba feledkezve táncoltok tovább. Érzed hogy szorosan tart. Tánc közben érzed a kellemes illatát, szíve dobbanásait és olyan nyugodt vagy mint soha máskor.