BTS Short Story

01.

Körülbelül két óra gyakorlás és hajszolás után fáradtan esem a padlóra.
-Hey! Még nem végeztünk [T/N]!- hajol fölém az edzőm, de én úgy érzem, hogy egy tagomat sem tudnám most megmozdítani. Egy nyöszörgő hangot kicsalva magamból próbálkozom „feltámadni".
Hangos nevetés üti meg a fülemet. Jól ismerem ezt a vidám nevetést. Jeon Jeong Guk. Ez az aranyos kis nyuszi, aki a legrosszabb napjaimon is képes nálam a röhögő görcsöt elő varázsolni.
Nagy trappolás közepette vágja ki az ajtót az előbb említett személy.
- Sziasztok!- köszön egyszerre két fiú.
Ha a füleim nem tévednek, akkor Nam Joon van vele.
- Ah de jó hogy jöttök!- tapsol egyet Kim az edzőm. - Kaparjátok fel legyetek szíves én addig meg tartom az ebédszünetem.
-[T/N]. Ha folyton csak lustálkodsz, akkor hogy fogsz velem fellépni?- ragadja meg a kezem a nyuszi fiú.
Nyöszörögve feltápászkodom hála az előttem állónak, és intek a rappernek is.
- Két órát táncoltam, fáradt vagyok és éhes. - tapogatom meg a hasam. Egy pittyegés jelez Joonie-nak hogy valaki keresi. Telefonjára tekint majd bocsánatkérések közepette távozik.
- Tudod mit? Beülünk kajálni, megnézünk egy filmet nálam és utána próbálunk. Mit szólsz?- ragyognak Jungkook szemei.
- Vártam, hogy mikor hozod elő a kaját. - rohanok cuccaimhoz és miután rendbe rakom azt, illetve magamat, el indulunk. Namnak még oda szólunk, hogy Kimnek mondja meg, hogy elmentünk. El köszöntünk tőle is, és véglegesen el is indultunk.

🎌🎌🎌

- És mikor hozzá értem volna. Csak elterült várva hogy a hasához nyúlok. Akarok egy macskát. - lelkesül be teljesen a fiú.
Csodálattal figyelem ragyogó szemeit és telt ajkait amivel formálja a szavakat. Kicsit elidőzhettem mivel a következő pillanatban az arca nagyon közel volt az enyémhez.
A fejem egy igen élénkvörös árnyalatban pompázhat.
Jungkook a homlokomhoz nyúl miközben a szemeimbe néz.
- Ah azt hittem már lázas vagy. Az egyik pillanatban sápadt a másikban meg paradicsom vörös az arcod. - nevet harsányan.
- Már nem vagyok éhes. Mehetnénk. - mondom és zavaromban a pénztárcámat kutatom. A fiú csak feláll, és a pultnál kifizeti az ételünket.
- Ezt nem kellett volna, de köszönöm.
- Ugyan. - mosolyog rám.
A telefonom csörgésbe kezd. Nem akartam illetlen lenni így sütikére vetek egy pillantást aki csak bólintva jelzi hogy neki rendben van.
- Moshi! Moshi!
- Kislányom mikor szeretnél haza tévedni?- tér rá a lényegre anya.
- Még Jungkookkal megnéznék egy filmet, gyakorolnánk egy kicsit és utána mennék haza, ha nem baj. - sütöm le a szemem.
- Oh hogy Jungkook! - lelkesül anya. Nagyon szereti a fiút és rendszeresen hajtogatja, hogy hazavihetném egyszer úgy, mint a barátom. - Semmi gond menj csak, de okosan.
- Anya! Rendben. Szia. - lerakom a telefont és már indulunk is a fiúhoz.

🎌🎌🎌

Körülbelül a film közepénél járhattunk. Jungkook már az első tíz perc után bealudt, de nincs szívem felkelteni. Ennyit a gyakorlásról. A derekamat öleli, teste enyémnek préselődött. Arca vészesen közel van. Fáradt vagyok és legszívesebben aludnék, viszont haza kellene mennem.
Óvatosan megpróbálok kimászni a fiú karjai közül, de ő makacsul ragaszkodik hozzám.
- Ne menj még [T/N]!- puszil nyakamba.
- Haza kellene mennem. - vigyorodom el.
- Dehogy kell. Aludj itt. - motyog még mindig csukott szemekkel.
- Na engedj. – tolom el magamtól bár ezt nem szívesen teszem.
- Haza kísérlek. - ül fel bágyadtan.
- Rendben.
Rendbe szedjük magunkat és már útnak is indulunk.
Sütike nem lakik olyan messze, ezért hamar a házunk elé érünk. Az egész út alatt valami online játékot ecsetelt nekem, hogy az milyen jó és hogy a múltkor hogy elverte benne Taet. Ez a srác annyit tud beszélni, hogy hihetetlen, bár egy kicsit sem bánom, hogy ilyen beszédes. Szeretem hallgatni.
-[T/N] ma nagyon el vagy gondolkodva. - lép elém és a csodás szemeit az enyémbe fúrja.
- Hát van min elgondolkodnom. - állom a tekintetét. Kíváncsian fürkész, majd végül megszólal.
- Én is gondolkodtam és ma beszélni is akartam veled. Azt hiszem, hogy ez lesz rá a legjobb alkalom. - sóhajt. - Te vagy a legjobb barátom ezért gondoltam neked mondom el először. - egyre kíváncsíbbá tett félő tekintete.
- Szóval barátnőm van. - leheli ki a szavakat bennem pedig az ütő is megáll. - vagyis még nem a barátnőm, de már majdnem. - nevet kínosan.
- Oh és ismerem?- próbálom megtartani a nyugodt hangnemem miközben amúgy szét vet az ideg és a szomorúság egyszerre.
- Ismered. Viszont nem szereted. Csúnyának tartod,undorítónak. Szerinted egy unalmas, sivár ember. Számomra viszont ő a legcsodálatosabb. Mindenemet neki adnám, a szívemmel kezdve. - mosolyodik el aprót. A sírás kerülget, de elötte nem sírhatok. Viszont aranyos lehet a lány, hogyha ezt gondolja róla. Ráadásul nem ismerek olyat, akiről ezt gondolnám, így nem jut eszembe senki.
- Nem tudod kiről van szó, ugye [T/N]?- kérdezi és megfogja a kezem. Megrázom a fejem és hiába gondolkodom, nem jutok semmire. A könnyeimet azonban nem tudom vissza tartani így egy forró könnycsepp folydogál le arcomon.
Jungkook óvatosan lesimítja majd a szemeimbe nézve közel hajol.
Kitágult íriszekkel figyelem minden egyes mozdulatát.
Lehellete kellemes bizsergést indít el testemben. Látja, hogy nem mozdulok így még jobban közelebb kerül hozzám. Szemei szorosan tartják a kapcsolatot az én [Sz/Sz] íriszeimmel.
Ajkai óvatosan érintik enyémeket. Feleszmélek, hogy mit is csinálunk éppen. Leesett, hogy rólam beszélt. Esetlenül vissza csókolom. Az arcom ég és érzem azokat a bizonyos pillangókat. Teljes egészemet átadtam neki és a csókjának.
Lassan távolodik el tőlem tartva a szemkontaktust.
- Igazából hazudtam. - hajtja le a fejét.-Nem vagy a legjobb barátom. Sokkal többet jelentesz nekem, mint gondolnád. [T/N] szeretlek.
Vigyorgásomat nem tudom tovább takargatni. Boldog vagyok a szavaitól.
- Nem tagadom. Én is szeretlek Kookie. – mosolygok, mint a vadalma.
- Akkor nem kertelek tovább. Szeretném, ha a barátnőm lennél. Megtisztelsz vele?- kíváncsiságtól csillognak szemei. Bólintok egyet mire újjabb csókba hív.
Beléptünk a házba és ezúttal anya kívánságát is teljesítettük. Jungkookot hivatalosan is bemutattam, mint a barátom.