6.

2.5K 77 0
                                    

              ~Alexander szemszöge~

A nappaliból jövő dörömbölésre ébrettem fel, ami azt jelenti, hogy anyámék mennek dolgozni, és ők 09:00-kor mennek, szóval Sofia és én elaludtunk. Sofia nagyon édesen aludt a vállamon és nem akartam felkelteni, anyuékat úgysem köti más le a melón kívűl, fel sem fog tűnni nekik, hogy Sofia nem megy suliba. Óvatosan kihúztam alóla a kezemet, és kimentem a szobájából. Leballagtam a lépcsőn, ittam egy tejeskávét, megfogtam a táskámat és indultam suliba.

A suliban még mindig nem látom Charlest. Már írtam neki a bulival kapcsolatban, de nem írt vissza. Nem értem mi a baja, hiszen én a legjobb haverja vagyok, Sofia meg a barátnője. Ha engem nem, legalább Sofiat megtisztelhetné azzal, hogy rá ír, vagy felhívja. Ez dühít a legjobban, hogy így bánik a húgommal. Ezen a dolgon cikáztak a gondolataim, amikor hirtelen oda lépett elém Sarah.

- Szia szerelmem, hogy vagy? - Csókolt meg Sarha.

- Szia Sarah, jól vagyok, remélem te is!

- Igen nagyszerűen. Sofia hol van? - Kérdezte Sarah.

- Elaludt. - Válaszoltam.

- Ohh... akkor legalább ma velem töltöd az idődet! - Mondta mosolyogva.

Nem reagáltam erre a mondatra semmit, csak vissza mosolyogtam. Fogalmam sincs, hogy Sarah miért ilyen, szerintem nem töltök sok időt Sofiával, csak annyit amennyit egy báty tölt a húgával. Sarahval és egy-két osztálytársammal töltöttem a mai napot. Fizikailag velük voltam, de mentálisan nem. Végig Sofia körül forogtak a gondolataim. Remélem, hogy a buli kicsit feldobja majd. Nekem az ő boldogsága a legfontosabb, rossz érzés szomorúnak látni. Éppen kérdezni akart tőlem valami Sarha, amikor oda lépett hozzánk az a szemét aki folyton Sofia körül legyeskedik.

- Hol van a csajod? - Kérdezte gúnyosan mosolyogva.

- Itt van ha nem látnád! - Kezdtem kissé feszülten.

- Nem ez. A dögös szöszike, Sofia.

- Ő a húgom. És most takarodj innen, mert rohadtul nincs kedvem az ilyen férgekhez mint hozzád! - Mondtam közelebb lépve hozzá, miközben farkasszemet néztünk.

- Igen... persze... a húgod. - Mondta, majd nevetve el ment a haverjaival.

Végre vége az utolsó órámnak is, és mehetek haza. Saraht haza kísértem, és indultam is haza. Éppen csak beléptem az ajtón, és Sofia kérdőn néző tekintetét láttam.

- Miért nem keltettél fel? - Kérdezte nevetve.

- Olyan aranyosan aludtál, és álmos voltál este nagyon, szóval egy nap belefér. - Válaszoltam Sofiára mosolyogva.

Okés, én igazából örülök neki! Csak nem értettem, hogy mivan amikor felkeltem. - Mondta még mindig nevetve.

Végre boldognak láthatom.

- És milyen volt a suliban? - Kérdezte, miközben leültünk mindketten a kanapéra.

- Az osztálytársaim meg Sarah hülyeségeit hallgattam, meg ott volt az a szemétláda akiknek szívem szerint elvágnám a torkát. - Válaszoltam magam elé meredve.

Sofia csak a lenézett a földer, aztán próbálta terelni a témát.

- Arra gondoltam, hogy holnap elmegyek venni egy ruhát a bulira! Csak még nem tudom milyent vegyek.

- Majd eljövök veled és kiválasztjuk. - Vetettem fel az ötletet.

- Nem nem, egyedül megyek. Majd később fogod rajtam látni a ruhát! - Mondta vidáman.

- Neked ez a mániád! - Mondtam már én is nevetve.

- Jó, akkor majd lehet megmutatom pénteken, de nem biztos. Ha csak nem fog történni velem valami haza felé a boltból. Mostanában nagyon szernecsétlen vagyok, ma is majdnem leestem a lépcsőről. - Mondta a haját hátra dobva.

- Ne is mondj ilyet, ha veled történne valami... nem élném túl. - Mondtam Sofia kezét megfogva. - Ő rám mosolygott, majd megsimogatta az arcomat. Olyan lágy és puha az érintése akár egy angyalnak. Az én egyetlen angyalom.

- Meglátjuk akkor is ennyire fogsz-e szertni, amikor megverlek Mortal Kombat-ban. - Mondta, fenyegető mosollya.

- Ugyan Sofia, mindig én nyerek! - Jelentettem ki nagy büszkeséggel.

- Hát most nem! - Mondta Sofia, majd bekapcsolta a játékot.

Egész délután, sőt még este is játszottunk. Mindig Sofiával telik a leggyorsabban az idő.

Csak rád gondolokWhere stories live. Discover now