1.

5.6K 104 1
                                    

                  ~Sofia szemszöge~

Május 3.-a van, péntek. Végre hétvége és végre jó meleg, már majdnem nyári idő. Imádom a tavaszt, a nyarat és a napsütést. Így még suliba is több kedvem van menni. Bár mondjuk itt Californiában ahol lakom, eléggé meleg szokott lenni. Én általában előbb fel szoktam kellni mint, a bátyám, Alexander. Már 7:30 van és Alexander még csak most mászik le a lépcsőn a konyha felé, ahol én a finom tejeskávémat iszomgatom anyuval beszélgetve. Aexander is megitta a kávéját és indultunk a gimibe.

- Milyen órával kezdesz álomszuszék? - kérdeztem mosolyogva Alexandert.

- Asszem matekkal. Mondta a hajába túrva. - Te?

- Én fizikával. - Mondtam az ajkamat biggyeszte. - És írni fogunk, és semmit nem értek belőle. Te érted ezt? - Kérdeztem tőle, miközben próbáltam kihalászni a táskámból a füzetet.

- Hugi. Fogalmam sincs, hogy mi ez, két éve tanultam. Nem emlékszem már. - Mondta mosolyogva, miközben kikapta a füzetet a kezemből és átkarolt.

Hát jó, akkor ha egyest írok, ami több mint 100% akkor az az ő lelkén fog száradni. Ő már végzős én meg tizedikes vagyok, azt hittem emlékezni fog rá, bár nem is tudom mit várok egy ilyen álmos arctól amilyen neki szokott lenni reggelente. De legalább átkarolt és úgy megyünk suliba, szeretem ha ölelget.
A suli kapujához érve Sarah és Charles már ott voltak, és ránk vártak. Én először Sarah nyakába ugrottam, mindig ölelkezünk, még akkor is ha csak 1-2 órát vagyunk távol egymástól, de ez normális hiszen a legjobb barátnőm. Aztán megöleltem Charlest is, ő legjobb pasi, nagyon szeretem. Persze csak Alexander után.

Az utolsó óra tesi, ahol összevoltunk vonva a végzősökkel, Alexander osztályával. Először azt hittem, hogy kidobózni fogunk, amit nagyon nem szeretek, mert a végzős fiúk nagyon nagyot dobnak. De szerencsémre a tanár megengedte, hogy szabadon elfoglaljuk magunkat, csak mozogjunk. Úgyhogy én, Sarah, Alexander és Charles kosaraztunk. Mármint, amennyire kosarazásnak lehet venni azt amit csináltunk.

Tesi után Sarah és Charles el akartak engem és Alexandert hívni inni valamit, de mi inkább haza mentünk. Végre hétvége, és anyuék sincsenek itthon. A munkájuk miatt sokszor kell hétvégente elutazniuk, úgyhogy most miénk a ház.

Csak rád gondolokDär berättelser lever. Upptäck nu