Megöl(KaiSoo)

3-Breaking:Tears

Hirtelen mindenki kezében megálltak az evőeszközök, a szájak tátva maradtak és bambán bámultuk a nemrég érkezett jövevényeket. Ők is hasonlóan bámultak ránk, aztán a kínos csendet megtörve Chen köszörülte meg a torkát:
-Oh, Sziasztok! Kai, nem is mondtad, hogy ma hazajössz vacsorára.
-Meglepetést akartam szerezni és gondoltam hivatalosan is bemutatom nektek Jenniet, habár már biztos ismeritek meg minden, na mindegy! -mondja szégyenlősen, össze vissza beszélve a padlót nézve.
Én esküszöm mingyárt fellzabálom, hát annyira édes, komolyan mondom mint egy mézessüti! Sokan nem gondolnák, hogy a  nagy és szexi Kai tud igazán félénk és szégyenlős is lenni. És ilyenkor mégjobban azt érzem, hogy a szívem menthetetlenül az ő tulajdonában van csak erről ő nem tud. És ha minden igaz soha még csak megsejteni sem fogja.
Szemügyre veszem Jongin párját. Be kell vallanom így teljesen más mint a színpadon. Ott mindenki egy szerepet játszik, mosolygunk, nevetünk, de most mintha nem az a lány állna az étkezőnk közepén akit a színpaod ismertünk meg. Ez a lány smink nélkül talán még szebb, gyönyörű kedves szemei vannak és a mosolya mintha képes lenne elhozni a világbékét.Nagyon illedelmes amikor leülnek közénk és beszélgetni kezdünk.Látom milyen szerelmesen néz Jonginra és látom,hogy a fiú is ilyen szemekkel néz vissza rá.Tökéletes pár.Jézusom annyira szépek együtt és mindketten annyira jó emberek ,hogy úgy érzem pokolra kerülök azért ,mert azt kívánom bárcsak ne lennének együtt. Bárcsak haragudni tudnék Jennie-re valami miatt,dehát mindig olyan kedves velem.Jajjj, egy igazi kis szörnynek érzem magam.
Sokmindenről beszélgetünk és az órák csak úgy elröppenek. Habár érezhető a feszültség mindenki próbál természetesen viselkedni. Én csak nagyon ritkán szólalok meg, a gombóctól a torkomba nem is tudnék.
Hatalmas belősvihar dombol bennem. Az egyik felem azt súgja rettenetes szörnyeteg vagyok, hogy nem tudok őszintén örülni Kai boldogságának, a másik viszont megnyugtat, hogy ez természetes és ettől nem vagyok egy totális szörnyeteg. Sajnos az előbbi felem győz így egy kissebb torokköszörülés után bejelentettem, hogy visszavonulok a szobámba. Meglepődtem amikor Kai aggódalmas szemekkel nézett rám és megkérdezte minden rendben-e. Én egy őszintének szánt, biztató mosollyal megnyugtattam, hogy ne aggódjon, velem minden rendben. Egy hasonló mosollyal elköszöntem Jennie-től és elmondtam, hogy örülök, hogy közvetlenebb módon is megismerhettem ,ő rámmosolygott és azt mondta részéről az öröm, ezután végre elszabadulhatabb a helyiségből és végre fellélegezhettem, habár ez azt is jelentette, hogy az első könnycseppek is utat törtek maguknak. Gyorsan a szobámba rohantam ,hogy még véletlenül se lássa senki amint teljesen szétzuhanok.
Sok volt nekem ez a mai. Látni Jongin szerelmes arcát,azokat a gyönyörű szemeit ahogy végig a mellette ülő lány kémlelik, mintha egy új csoda lenne amit csak ő láthat. A szívem annyira sajgott, hogy úgy éreztem lassan feladja a szolgálatot és végleg megszűnik dobogni. Fájt minden lélegzetvétel, a könnyek amik megálíthatatlanul csorogtak az arcomon mintha marnák az arcom akárcsak a sav, az agyam egyre csak a szerelmesek boldog arcát mutatta, azt ahogyan csókoloznak, ahogy Kai keze birtoklóan a lány derekára fonódik, ahogy Jennie kezei Jongin barna, selymes hajába markolnak, a saját agyam fordult ellenem és csak gyártotta és gyártotta a számomra kínzó, gyötrő képeket. Annyira elvoltam foglalva agyam kikapcsolásával és többezer gondolatom kavalkadjának rendezésével, hogy észre sem vettem amit az ajtó kivágódik és egy magas,kétségbeeséstől izzó barna szemű srác lép be kulcsrazárva maga mögött az ajtót. Talán még azt sem veszem észre, hogy fájdalommal és értetlenséggel teli szemei engem bámulnak ahogy a földön ülök kezeimmel a felhúzott térdeimet átfogva. Semmit sem vettem volna észre, hacsak ez az illető szorosan át nem ölel engem, mert ekkor, kavargó gondolataim hirtelen eltűntek és csak egyetlen szó, gondolat maradt az pedig nem volt más mint:Jongin