Királynő 《S.M.》

23. Képzelet és valóság

Robbanásszerű láncreakció indult minden közösségi oldalon. Shawn mindkettőnk telefonjának minden egyes rezdülésénél összerándul és szemeit szorosan lehunyja. Iszonyatosan tart a reakcióktól, szinte a nappaliba se mer besétálni, ahol a telefonját hagyta, mert fél, fél, hogy eljut hozzá az első rossz reakció és aztán már a többi is megállíthatatlanul rázúdul.

Szörnyen nyomott a hangulatunk, mióta kiraktuk a videót. Én magam is megosztottam az oldalaimon, és a videókra egy kicsi szöveget is írtam, hogy valamennyire tőlem származzon.

- Zárj ki egy kicsit mindent, Édesem - Shawnnal a hálóban voltunk, ő az ágy szélén ült a tenyerébe temetett arccal, én pedig egészen idáig mögötte feküdtem, de most hozzá másztam és vállát megsimítva egy kicsit masszírozni kezdtem őt.

- Példát kellene mutatnom a világnak és nem azt, hogy felcsináltam  tizenkilenc éves barátnőmet, Mabel - nézett hátra a válla felett meggyötörten, mire szomorú mosolyra húztam a szám és hátulról átöleltem a nyakát. - Elbasztam, nagyon, nagyon elbasztam - döntötte fejét a vállamnak és két keze közé vette ölelő karjaimat.

- Ugye tudod, hogy ezzel azt sugárzod felém, hogy valójában úgy gondolsz rám és a babára, mint az életed megkeserítőire? - mondtam keserű ízzel a számban, de Shawn nem mondott semmit, csak a fejét rázta, mire sóhajtva elhúzódtam tőle, és visszafeküdtem az ágyba, neki háttal.

- Nem gondolok rátok így - simította meg combom hátsó felét. - Tudod, hogy nem úgy értettem - mászott közelebb hozzám az ágyon, és kezét előrecsúsztatta a hasamra. - Kicsikéim - motyogta halkan, mire akaratlanul is mosolyra kezdett nyúlni a szám. - Az én gyönyörű barátnőm és a kisbabám - folytatta normál hangerőn. - Ennél szebb látvány nincs, érted? Szeretlek titeket, tiszta szívemből. Nem úgy értettem, Mabel.

- Tudom - suttogtam, és felültem vele szemben. - Jöhettél volna kicsikét később is - simítottam meg én is a hasamat, és elmosolyodva felnéztem Shawnra.

- Azért jó, hogy itt van - rántotta meg a vállát, és a derekamat átkarolva mellkasához húzott, majd eldőlt velem oldalra az ágyon.

- Bizony jó - vigyorogtam a vállába. - És akkor milyen jó lesz, ha a kezünkben tarthatjuk majd - simítottam végig felkarján, mire szorosabban fonta körém karjait.

- Annyira szeretlek - nyomott egy apró puszit a nyakamra, mire egy apróbb borzongás futott végig a testemen.

- Én is téged. Nagyon - csúsztattam fel a kezem nyakáig, ahol szorosan átöleltem őt, de Shawn kicsit elhúzódva tőlem feltámaszkodott.

- Akkor fürdünk együtt? - vigyorgott le rám, mire nevetve kipattantam az ágyból, és szaladni kezdtem a fürdő felé. Vagyis kocogni a kicsi lakásban. - Héé - kapta el Shawn nevetve a derekam, és szabad, illetve a két törölközőt tartó kezével átölelt és megcsókolt. Mögöttem fél kezemmel kinyitottam az ajtót, és egész a kádig hátráltam Shawnt csókolva, aztán a szélének nekiütközve elváltam tőle, és ajkamat beharapva felnéztem rá.

- Esküszöm régen csókolóztunk már így - nevetett fel pihegve, és letette a törölközőket a kád mellé állított kis szekrényre. Pár perccel később rajtam volt a sor, hogy nevessek, mikor Shawn a vizet engedte, nekem pedig eszembe jutott előző mondatához egy gondolat.

- Nem is vagyunk olyan régen együtt - ráncoltam végül össze a szemöldököm, mire Shawn a pólóját lekapva felém fordult.

- Ha úgy vesszük, nyár eleje óta - rántotta meg a vállát. - Hiszen akkor feküdtünk le először, de mindig olyan érdekesen viszonyultunk egymáshoz - jött közelebb és a pólóm szegélyét megfogva, lerántotta rólam az anyagot, mire ijedten nyikkantam egyet és felnevettem.