6. Nyugtalan világ

1.6K 133 6


- Miért nem szóltál, hogy te is Kanadában vagy? - szólt bele rögtön Shawn, amint fogadtam a hívását. Felszisszenve, és csalódottan megráztam a fejem, és bűnbánóan felsóhajtottam.

- Megakartalak lepni. Egész délelőtt a szálláshelyedet próbáltam megkeresni - fogtam meg laptopom tetejét. - De akkor már mindegy - suttogtam egy kicsit talán letörten, és a gép leállítása után lehajtottam a laptop tetejét.

- De édes vagy. Cukorba ültél? - nevetett fel Shawn a szörnyű poénján, majd megköszörülte torkát. - Viszont, ha már így alakult... Lenne kedved találkozni?

- Ez most egy komoly kérdés volt? - térdeltem fel az ágyamon. - Persze, hogy szeretnék! Jézusom, egy hónapja nem is láttalak! Már esküszöm hiányzol - izgatott nevetéssel pattantam le az ágyamból, bár a hanyagul földön hagyott telefontöltőmben majdnem hanyatt estem, de épségben eljutottam a bőröndömhöz. - Mikor és hol?

- Nyugi - nevetett fel Shawn. - Minnél hamarabb, mert már te is hiányzol nekem. Üzenetben küld el a hoteled címét és eléd megyek.

- Nem hotelben vagyok - vigyorodtam el. Shawn nem szólalt meg, így gondolom rögtön várta a folytatással egybekötött magyarázatomat. - Nagybátyámék most költöztek ki. Náluk vagyok.

- Az tök jó! - kiáltott Shawn boldogan a telefonba. - Küldd a címet és a lehető leggyorsabban megyek érted.

- Oké.

*

- Végre már - rontottam ki izgatottan a kapun, és villám sebességgel futottam a kocsiból kiszálló Shawn karjai közé, aki derekamnál elkapva kiegyenesedett és felemelt a földről.

Mélyen beszívtam férfias illatát, fejemet nyakába fúrtam és fekete pólója vállrészébe markolva szorongattam a karjaim közt lévő fiút. Shawn néhány másodperc elteltével tett csak le, de azután sem eresztett. Ugyanolyan szorosan karolt át, és ugyanúgy elbújt a nyakamban, mint eddig, csak most már lábam a talajt érte, neki pedig le kellett hajolnia apró termetemhez.

- Istenem, de jó téged újra látni - nevetett fel Shawn egy kicsit hátrébb hajolva tőlem. - Hiányzott már ez a nagy boldogság - vigyorogva megpöckölte az orrom, és egyik kezével a mögötte lévő kocsi ajtaját kezdte kitapogatni.

- Ne, még ne - húztam el a kezét és mosolyogva átkaroltattam saját magam, visszabújva mellkasához. Shawn hangosan felnevetett, és hajamat simogatva nyomott egy puszit a fejemre, majd arcát rá is támasztotta. - Ez annyira jó - vigyorogtam.

- Mi? - nézett rám.

- Az ölelésed - húztam el tőle a fejem, és a legszélesebben vigyorogva felnéztem zöldes szemébe. Shawn vigyorogva hajolt az arcomhoz, és egy nagy, cuppanós, nyálas puszit hagyott a szám sarkánál, aztán lefejtette magáról karjaimat.

- Menjünk. Biztos így is sok kép készült rólunk - nyitotta ki a vezetőülés felőli ajtót, majd felnevetve és a fejét rázva visszacsapta, és kezemet megfogva átkísért a másik oldalra.

- Köszi - szálltam be a kinyitott ajtón, és fejemet hátrahajtva, vigyorogva kémleltem a csendes utcát az ablakon át.

- Hova menjünk, Királynőm? - simította meg a lábamat Shawn, mire összerezzenve a hirtelen és kissé intim gesztustól, de még mindig szélesen vigyorogva ránéztem és megvontam a vállam.

- Nem tudom. Park? Vagy valami kávézó?

- Park? Kávézó? Deja vu kerített hatalmába - nevetett fel, miközben kihajtott nagybátyámék utcájából. - De felőlem mehetünk - vonta meg a vállát. - Tudok is egy nagyon aranyos kis parkot Ottawa közepe felé.

Királynő 《S.M.》Where stories live. Discover now