Mutual

28.

-Nem írok be késést, de elmondanád, hogy mi a baj?-kérdezte ő is felvont szemöldökkel. Egy hatalmas sóhajtás után magamra erőltettem a tipikus "minden rendben" vigyorom, majd válaszoltam.

-Írja be nyugodtam a késést, nem fogok miatta bőgni-vontam meg a vállam. Egy ideig zavartan nézett, majd megrázta a fejét.

-Honey, látom, hogy baj van...

-Nem nincs, rosszul látja-vágtam a szavába kissé flegmán. Semmi kedvem nem volt jópofizni vele, ahhoz pedig még inkább nem, hogy elmondjam neki és elkezdjen magyarázkodni.

-Kurvára idegesít ez a magázás, szóval kérlek fejezd be-mondta kicsit halkabban. Egy kissé meglepődtem a száját elhagyó trágár szón, de aztán akaratom ellenére elmosolyodtam.

-Elnézést tanárúr, de nekem sietnem kell órára, ami a másodikon lesz. További kellemes napot!-biccentettem egy aprót, sarkon fordultam és megsem várva a válaszát, kimentem a teremből. A folyosón aztán megálltam Amie és Olivia mellett, akik a szekrényeknek dőlve vártak rám.

-Sziasztok!-néztem felváltva a két barátnőmre, akik szűkített szemmel mértek végig, majd egymásra néztek.-Jesszus, mintha valami klisés filmben lennénk.

-Mit akart Mr.Handsome?-szólalt meg először Amie. Na most találj ki valami jó hazugságot Honey.

-Csak elmondta, hogy nem ír be hiányzónak, mert beértem óra felére-válaszoltam pár másodpercnyi gondolkodás után. Végül is, én az igazat mondtam.

-És miért késtél?-szaladt ráncba Olivia homloka. Vajon megbeszélték előre, hogy melyikük mit kérdez, vagy csak improvizálnak?

-Nem szólt az ébresztőm. Még valami?-pislogtam nagyokat mosolyogva. Amie Oliviara pillantott, majd megrázta a fejét.-Akkor irány a töri!

📖📚📖

Az utolsó órám után, ami tesi volt, boldogan léptem be az öltözőbe és ültem le a padra. Miközben a többi lány éppen azt vitatta meg, hogy Mrs.Montgomery megint milyen bunkó volt, én csendben átöltöztem és szenvedtem egy sort a cipőfűzömmel, ami úgy összegabalyodott, mintha földöntúli erők csomózták volna össze.

-Megvárjunk?-állt meg előttem Amie a tornazsákját lóbálva. Válasz helyett csak egy apró mosollyal ingattam a fejem jelezve, hogy erre semmi szükség, majd felvettem a másik cipőmet is és összeszedtem a tornaruhám, amit aztán behajítottam a fekete tornazsákomba. Miután mindennel kész lettem utolsóként és egyben egyedül kiléptem az öltöző ajtaján és a telefonom értesítéseit olvasgatva indultam el a folyosón.

"Shawn:Tudom, hogy nem beszélsz velem, de Ms.Cooper üzeni, hogy utolsó órád után menj a könyvtárba."

Miután elolvastam Shawn üzenetét megtorpantam és elgondolkoztam azon, hogy kifussak az épületből, mintha nem kaptam volna meg az üzenetet, vagy menjek be a könyvtárba. Végül aztán az utóbbi mellett döntöttem és elindultam a könyvtárhoz. Semmi kedvem nem volt ehhez, főleg mert azt se tudom, hogy mit akar tőlem a tanárnő.

A hatalmas barna ajtót belöktem magam előtt, majd  megláttam azt a rengeteg polcot roskadásig megpakolva könyvekkel és elfogott a hányinger. Nem csak azért, mert nem szeretek olvasni, hanem mert az a tipikus régi könyv szag uralkodott minden négyzetcentiméteren. Kissé tanácstalanul lépdeltem beljebb a sorok közé a tanárnőt keresve, amikor megláttam az irodalom tanáromat.

-Most ez komoly?-motyogtam, miközben néztem, ahogy egy halvány mosollyal sétál felém.-Te hazudtál? Basszus, de hülye vagyok! Miért üzenne pont tőled a tanárnő?!

-Igazából nem gondoltam, hogy be fogod venni, de itt vagy...

-Nem önszántamból-fontam keresztbe a karom a mellkasom előtt és egy piros könyvre vezettem a tekintetem.

-Figyelj Honey, látom hogy van valami baj, de ha nem mondod el, akkor nem fogom megérteni, hogy miért viselkedsz így. Mert tudod ez így megy: beszélünk róla és megpróbáljuk megoldani. De ha te nem beszélsz, az én hangom mitsem ér-mutatott magára a fejét ingatva.

-Jó igazad van!-sóhajtottam, majd újra a szemébe néztem és vettem egy mély levegőt.-Légy őszinte, oké?

-Őszinteség nélkül nehéz lenne megoldani-felelte én pedig bólintottam.

-Van valami közöd Leshához?-tettem fel a kérdést kertelés nélkül, miközben az arcát fürkésztem, de arról csak az értetlenség és meglepettség tükröződött.

-Tessék? Tudod jól, hogy miért nem érdekel Lesha, akkor ez hogy jön ide?-vonta fel a szemöldökét. Már éppen szólásra nyitottam a szám, amikor ismét megszólalt.-Csak nem láttál tegnap vele?

-Én nem, de tudod, csiripelték a madarak.

-És te hittél azoknak a bolond madaraknak?-nevette el magát.

-Te most lebolondoztad az egyik legjobb barátnőm?! Jesszus...amúgy meg ne kanyarodj el az eredeti témától. Akkor miért ölelgetted meg romantikáztál vele?

-Csak nem féltékeny vagy Honey?-köszörülte meg a torkát, majd keresztbe fonta karját a mellkasa előtt és elvigyorodott.

-Nos te hogy reagálnál ha például én és mondjuk Pete a parkolóban enyelegnénk?-válaszoltam kérdésre kérdéssel.

-Hát az tény, hogy nem kezdenélek magázni, de megértelek. A példád hatásos volt-forgatta a szemét, aztán ellépett mellettem és a sorok között kezdett sétálgatni.

-Szóval akkor bocsánatot kérsz?-eredtem a nyomába elfojtott vigyorral az arcomon.

-Ha te is-sandított rám a válla felett.

-Én miért kérnék bocsánatot? Neked kell, nem nekem!-mutattam rá, amikor megállt az egyik polcnál és szembe fordult velem.

-Rendben akkor ne haragudj, így megfelel?-vonta fel a szemöldökét játékosan, aztán a könyveket kezdte tanulmányozni. Pár perc után levett egy fehér bőrkötésű könyvet, amin hatalmas betűkkel az állt, hogy "Rómeó & Júlia".

-Hogyan jellemeznéd Rómeó és Júlia történetét?

-Pont úgy, mint a miénket. Tiltott mégis gyönyörű. De ez most hogy jön ide?-szaladt ráncba a homlokom és közelebb léptem hozzá.

-Csak kíváncsi voltam-vont vállat, aztán visszahelyezte a többi közé és felém fordult.-Ma itt leszek egészen hétig a könyvtárban, nem szeretnél maradni? A lélek se jár már ide...

-Hát azt hiszem nincs mára programom-gondolkoztam el látványosan, aztán elnevettem magam.

-Szerintem ezen régi, eszméletlen történeteknek legszebb ereje kötetében rejlik-mondta. Egy ideig zavarodottan néztem rá és próbáltam megfejteni, vagy rájönni, hogy ezt mégis miért mondta, amikor közelebb hajolt és halkabban folytatta.

-Ha a rejlik szót elvesszük onnan, akkor a mondat többi részének kezdőbetűjéből kijön az, hogy szeretlek. Én csak próbálok filmbe illően titokzatos lenni, de nem jön össze-nevette el magát én pedig elmosolyodtam azon, hogy hogy lehet ennyire cuki. Mindazok ellenére, hogy pár órája még utáltam, egészen hétig ott voltam vele a könyvtárban beszélgetve minden értelmetlen dologról és azt hiszem ennél jobb délutáni programom még nem igazán volt.

hi my angels! ♡
nagyon szépen köszönöm a több mint 100K megtekintést, hihetetlen!
csak azt szeretném mondani, hogy ígérem, a thank u next hamarosan frissül, ugyanakkor imagine címen találtok egy új könyvemet a többi között, nézzetek bele.
szeretlek titeket! 💜