Mutual

9.

Reggel az ébresztőórám végleg feladta és nem jelzett, ezért sikeresen késtem töriről, ami miatt délután itt kell maradnom. Most komolyan fél óra miatt egyből büntibe küld? Ennél a nőnél nincs minden rendben, az biztos. A délelőtt viszonylag hamar elment, viszont a délután minden másodperce csigalassan küzdötte magát előre. Igazán matematika közben eszméltem fel arra, hogy itt kell maradnom hatig ezáltal nem látom azt a sorozatot, amit minden nap megnézek. Az élet és a tanárok igazságtalanok.

-Hát akkor szia Honey!-ölelt át mosolyogva Amie, aztán sarkon fordult és elsietett.

-Miért én?-pillantottam fel a plafonra, aztán visszavezettem a tekintetem a szekrényemre. Gyorsan bedobtam a matek felszerelésem, aztán elindultam a terem felé mielőtt innen is elkések. Nem szeretnék szerezni plusz egy órát a pokolban. Amúgy sem tudom, hogy mégis mi a francot fogok én ott csinálni a házimon kívül.

A barna ajtót belöktem magam előtt, aztán beléptem a terembe, ahol rajtam kívül még négyen voltak. Három fiú és egy lány, akik úgy néztek ki, mint akik húsz év után most szabadultak a börtönből. Elmormoltam egy köszönés féleséget, aztán a fal mellett leültem a második padba és ráhajtottam a fejem.

A tanárnő körülbelül tíz perc után megérkezett egy nagy bögre kávéval és egy könyvvel, aztán kényelmesen elhelyezkedett a tanári asztalnál és mintha itt sem lennénk olvasni kezdett. Körülnéztem az osztályban. A lány valamit rajzolt a fiúk pedig kapucnival a fejükön aludtak. Most először vagyok itt, de nem gondoltam volna, hogy ennyire unalmas. Jó persze nem arra számítottam, hogy Kygo ad majd nekünk koncertet, de akkor is..halálra unom magam.

A lehető legkevesebb zajt csapva elővettem a történelem könyvem és a füzetem, aztán nekiálltam a házinak. Körülbelül a harmadik kérdésig jutottam, aztán rájöttem, hogy én itt nem tudok házit írni. Inkább majd megcsinálom miután hazaértem.

Vagy egy órán keresztül feküdtem a padon és próbáltam nem elaludni. Nem szeretnék hülyeségeket beszélni, mert sajnos ezt szoktam csinálni, amikor alszom. Kiskorom óta beszélek álmomban minden baromságot. Egyszer azt mondtam anya állítása szerint, hogy leborotválom a kutya lábát.

Az ajtó hirtelen kinyílt, de nem volt kedvem felemelni a fejem, ezért a hajamat félretűrve néztem meg az illetőt, aki bejött. Valami barna hajú, számomra teljesen ismeretlen férfi volt. Nem is törődtem vele egészen addig, ameddig a tanárnő ki nem mondta a nevem.

-Honey, menj Charlie-val!-bökött a fejével a férfira. Értetlenül álltam fel a táskámat a vállamra kapva, aztán kimentem utána a teremből.

-Charlie Puth vagyok!-mutatkozott be.

-Történt valami? Vagy mi a franc? Azt se tudom, hogy ki maga!-mutattam rá. Halkan felnevetett, aztán megszólalt.

-Kijuttattalak a büntiből, elég csak egy köszönöm is. El kell majd vinnem a tanárnőt vacsorázni, szóval én rosszabbul jártam-túrt bele a hajába.

-Aha és?-sürgettem.

-Az irodalom tanárodnak van egy ajándéka anyukádnak-sóhajtott.

-Jaa a könyv? Ezért kellett kijönnöm?-szaladt ráncba a homlokom.

-Miért inkább játszottál volna jéggé fagyott Rose-t a padon?-vonta fel a szemöldökét. Nem válaszoltam csak beletúrtam a hajamba és álmosan körbenéztem a folyosón. Nem igazán tudtam, hogy hová megyünk, de ha el akarnak rabolni, akkor megrúgom őket és elfutok. Biztos vagyok benne, hogy gyorsabban futok, mint két felnőtt, magas férfi.

A tanári előtt megállt és illedelmesen bekopogott. Az ajtó pár perc múlva kinyílt és megláttam a kissé kócos irodalomtanáromat.

-Itt is van a kislány. Én léptem, szevasztok!-intett, aztán sarkon fordult és elment.