Mutual

13.

A napok gyorsan teltek. A hó idővel nagyon ellepte az utcát és már az autók sem igazán tudtak közlekedni. A hótolató hiába jött szinte minden nap, hiszen reggelre friss hóréteg fedte a letolt utat. A boldogan éneklő madarakat felcserélték a koromfekete hollók, akik károgva figyeltek ónix szemeikkel, mintha valaki felbérelte volna őket, hogy minden apró mozdulatomról számoljanak be. A csizmámat magamra cibáltam, aztán apára néztem, aki a slusszkulccsal a kezében és a kék, csíkos sapkájában állt az ajtóban és várt rám. Amint felkaptam a táskám a vállamra kitárta előttem az ajtót és kiléptünk a dermesztően hideg levegőre. Apa szinte futott a kocsiig, míg én inkább lassú és biztos lépésekkel szeltem át azt a pár métert. Hiába van lesózva, csúszik és nem akarok elesni. Bepattantam mellé a kocsiba ő pedig szinte azonnal kihajtott. Csigalassan indultunk el a suliba, én pedig rájöttem, hogy ennél még én is gyorsabban sétálok, de apa nem akart rallizni, hiszen mint említettem, nem igazán volt biztonságos.

Az iskola ajtaját kivágtam magam előtt, aztán felsiettem az emeletre. Az osztályba beérve csak a szokásos látvány fogadott: mindenki klikkekbe tömörülve beszélgetett. Amint letettem a táskám a földre megkönnyebbülten huppantam le Amie mellé a székemre, aki izgatottan nézett rám.

-Úristen Honey!-dobolt idegesen az asztalon-Holnap előadás. Izgulok..kurvára.

-Én is!-bólogatott Olivia-Mike is ott lesz ez pedig csak olaj a tűzre.

-Nyugi csajok, minden rendben lesz, de ha mégse, akkor mindenki elfelejti, hiszen utána lesz a sulibuli és mind jól tudjuk, hogy a végzősök előszeretettel csempésznek be piát, vagyis..aki ma kirúg a hámból, annak igencsak tompa emlékei maradnak..-mondtam bölcsen. Most valamiért Paulo Coelho-nek éreztem magam a magabiztos testtartásommal és a "szép" szavaimmal.

-Oké igazad van. Olivia te gyönyörűen fogsz énekelni, mi pedig olyan jó rénszarvasok leszünk, hogy a Mikulás fog nekünk írni, hogy minket kér karácsonyra-vigyorodott el Amie. Olivia egy furcsa pillantással díjazta Amie bíztató szavait, aztán elővette a telefonját és valamit szorgosan pötyögni kezdett rajta.

📖📚📖

A percek alig teltek, az órák pedig csigalassan vánszorogtak előre. Mégis most itt állok az előadóterem ajtaja előtt és tanácstalanul forgolódom. Nem mondták, hogy nem lesz próba és valószínűleg az előadás előtti nap is próbálunk, vagy ez a mi sulinkban máshogy van? Mert erről tájékoztathattak volna engem is, ugyanis már vagy fél órája itt várok. A folyosó végéről a rajz és drámatanárunk bukkant elő, aki vigyorogva szelte át azt a pár méter távolságot, aztán boldogan megállt előttem.

-Szia Honey! Mi szél hozott? Csak nem a kinti hóvihar fújt ide?-kérdezte kacagva, ami betöltötte az egész folyosót.

-Elnézést, de nem lesz próba?-kérdeztem felvont szemöldökkel. Egy pillanatig meglepetten nézett rám, aztán megigazította a laza kontyba fogott haját és megszólalt.

-Kedveském, majd csak később. Jamie még matekszakkörön van, ami hatig elhúzódik, ezért fél héttől lesz a próba. Tán nem tudtad Honey drágám?

-Nem igazán-ingattam a fejem és elővettem a telefonomat megnézni, hogy hány óra. Még csak fél öt..mit csinálok én fél hétig? Megszámolom, hogy hány csempe borítja a folyosót? Vagy a szekrényeket? Esetleg elbarangolok olyan helyekre az iskolán belül, ahol még nem jártam?

-Nos ez kellemetlen, viszont ha nem szeretnél hazamenni, akkor segíthetnél nekem osztályozni pár rajzot. Biztos vagyok benne, hogy igazságosan firkantanád rá az érdemjegyet-bökött oldalba vigyorogva.

Mivel nem volt jobb dolgom, ezért a kissé bohókás tanárnő mellett elsétáltam a tanáriba. A folyosón végig arról beszélt, hogy a legtöbb tablót ő tervezte és hogy a diákok eddig meg voltak elégedve mindegyikkel plusz már van ötlete az idei végzősök tablójához is. Elmondása szerint a mostani technológiában fejlett világ miatt a Snapchat alkalmazás segítségével készítené el, ami nem volt olyan rossz ötlet, bár nem igazán illene be a többi közé. Mármint, végig szép sötétbarnás árnyalatú, elegáns tablóképek, aztán a sort zárja egy olyan, ahol a diákok tele vannak filterekkel. Kész állatkert: kutya, nyuszi, panda, aztán van akiknek a gyomrából kiszabadultak a pillangók és a fejéhez repültek, vagy aki orvosi maszkban feszít, az igazán pénzéhesek szájából potyognak a bankjegyek vagy aki végképp utálja a fejét, annak ott az egész arcára egy hörcsög vagy a szabadságszobor arca.