Kirekesztve

4.

-Bocsánat! Nem figyeltem!
-Igen, azt vettem észre vettem. -viccelődött.
-Nem csak...ne haragudj! -hajtottam le a fejem.
-Semmi gond. Figyu...Tudom, hogy még alig ismerjük egymást, de, elmondhatod, ha van valami! Okés?
-köszi! -dobtam oda válaszként remélve, hogy ezzel le is zártuk a témát. De nem!
-Na?
-Igen?
-Nem mondod?
-Mit?
-Hát, hogy mi bánt.
-Igazából... nem azzal van a baj, hogy nem bízom benned hanem azzal, hogy nem tudok erről beszélni. Még nagyon friss.
-Értem! Ne haragudj!
-Mire?
-Hát, hogy erőszakoskodtam és hogy indiszkrét vagyok. -mondta, majd lehajtotta a fejèt, mint aki megbán valamit.
-Ja én nem...nem haragszom! Csak...
-Jó figyelj, nem kell. Nem sértődöm meg, ha nem mondod el. Megértem, hisz csak 6 órája ismerjük egymást. Nem várom el, hogy egyből megbízz bennem és elmond az egész életed.
-Meghalt! -nyögtem ki a könnyeimet nyelve.
-Ki?
-Anyukám!
-Sajnálom!
-Most tavasszal! Elvitte az ITP.
-Szabad egy kérdést?
-Persze! Mondd csak!
-Mi az az ITP? -emelte rám kérdő tekintetét, miközben leültünk egy padra, ami mellett majdnem elhaladtunk.
-Immuntrombocitopénia.
-Ahaaa! És az mi is pontosan?
- az immuntrombocitopénia vagy rövidítve ITP egy olyan megbetegedés, aminél a vérlemezkeszám alapvetően immunológiai okok miatt alacsony. A kórkép egy vérzékenységi forma, fennállásakor a vér azért nem tud megalvadni, mert abban nagyon fontos szerepet játszanak azok a vérlemezkék, trombociták, amik ez esetben nem állnak rendelkezésre kellő mennyiségben. Normális esetben az emberek vérében mikroliterenként 150-300 ezer vérlemezke található. Ha szintje alacsonyabbra megy, mint 30 ezer, akkor már életveszélybe van az adott személy. És anyunak...anyunak...-megakadtam, majd sírni kezdtem.
-Naaa! Gyere ide! -húzott magához, majd átkarolt.
-Anyunak 23,7 ezer volt. -mondtam, lenyelve feltörni készülő könnyeim. Pár perc hallgatás után megtört a csend, Jake által.
-Köszönöm! Komolyan! -mondta szemeivel rajtam időzve.
-mégis...- szipogtam egyet -mit?
-Hogy elmondtad. Gondolom nem mindenkinek mondtad el.
-Rosszul gondolod. Senkinek nem mondtam még el.
-Hogy hogy? Ha megkérdezhetem.
-Nincsenek barátaim. -megint csönd telepedett le közénk.
-Ketten voltak, csak elmentek a suliból, én pedig bezárkóztam, amikor anyu betegsége kiderült. Azóta csak én vagyok meg a könyveim. -Jake kérdőn tekintett rám, mintha csak azt kérdezné ,,te most miről is beszélsz nekem pontosan?" -a barátaim. Azt mondtam, nincsenek. Most elmondtam, hogy miért nincs egy barátom se.
-Ez hazugság! -mosolygott rám, amit nem értettem.
-Már hogy lenne az? Kifejtenéd?
-Már van egy! Én! -válasz nélkül hagyva inkább elmosolyodtam és a pirultságom, ami zavaromba került az arcomra, vörösebb volt, mint a cékla.
-Köszönöm! -mondta végül.
-Ugyan mit?
-Hogy megosztottad velem AZT! Hogy nem tiltakozol a barátságom ellen. Hogy közel engedsz magadhoz nem úgy, mint másokat és megbízol bennem. Holott nem is adtam okot, hogy megbízz bennem. Lehet én vagyok a baltás gyilkos. Az nem zavarna téged?
-Ha te lennél a baltás gyilkos? Nem, amíg nem engem kaszabolsz le. -mondtam, majd mindketten felnevettünk. -Hív apu, ezt fel kell vennem! Nem baj? -fogtam az éppen rezgő és csilingelő telefonom a kezembe tartva. Hogy hiteles legyen, és nehogy azt higgye, hogy csak le akarom rázni, felé fordítottam a telefonom és megmutattam neki a kiírást, miszerint ,,Apus♥️" hív.
-Csak nyugodtan!

Léda: Szia!
Derek: Szia, kicsim! Elmondanád, hogy hol a fenébe vagy? A sulinak már nagyjából 3 órája vége. A haza út kb 10 perc.
Léda: Ne haragudj, csak... -megálltam egy pillanatra és reménykedő tekintettel Jake-re néztem, egyfajta ,,nem baj, ha azt mondom neki, hogy a barátommal vagyok?". -egy barátommal vagyok. Beszélgetünk az egyik padon, ami egy utcányira van tőlünk. -mondtam végül.
Derek: Oh. Ez esetben, maradj csak, de azért 19:00-re legyél itthon, mert ki fog hűlni a tészta.
Léda: Rendben!
Derek: És amúgy, nem szeretnél bemutatni a barátodnak?
Léda: Apa! Egy fiúról beszélek! -nevettem fel.
Derek: Értem. Attól még... Ha szeretnéd elhozhatod ma vacsira.
Léda: Na szia apa!
Derek: Szia kincsem!

-Én voltam a téma? -kérdezte mókásan Jake.
-Csak...meghívott vacsorára, de megértem, ha nem szeretnél eljönni,
-Szóval nem szeretnéd.
-Nem! Erről szó sincs. Csak megértem, ha neked ez gyors.
-Szóval...mikorra is áll a vacsora meghívás?
-Mára!
-Uh. Ma pont nem jó. Megyek barátnőmhöz, meg minden, úgyhogy mondd meg apudnak, hogy majd máskor.
-Mi? Neked van barátnőd? Ezt... ezt nem is tudtam. -hajtottam le a fejem.
-Jaj nehogy elhidd...csak szívtam a véred! Szívesen elmegyek! Ha nem zavar Téged sem!
-Nem! Dehogy!
-Akkor jó! -mondta, majd a naplemente felé vitte a tekintetét, amit követtem. Így együtt néztük csöndben a korai naplementét.
-Tudtad, hogy sokkal szebb a naplemente, ha valaki olyannal nézed, akit szeretsz? -törtem meg végül a csendet. Jake leemelte gyönyörű barna íriszeit a naplementéről, és engem kezdett figyelni.
-Mi az? -kérdeztem félve válaszától.
-Csak...olyan okos vagy. Gyönyörű. Mindenbe látsz valami jót. Totál optimista vagy, pedig nem egy két rossz dolog történt már meg veled.
-Nem vagyok optimista. Realista vagyok.
-A kettő sokszor ugyan az! -mondta, majd kezét a combomon pihenő kezemre rakta.
-Lassan, mennünk kéne! -mondtam.
-Akkor menjünk!
Lassan sétálgatva mentünk haza. Egyik pillanatban azt vettem észre, hogy Jake ujjai az én ujjaim köré fonódtak. Mikor haza értünk, apu már várt minket.

-Sziasztok! -kezdeményezte a köszönést, amit Jake és én is viszonoztunk.
-Jó napot! -nyújtotta a kezét Jake, ezzel megadva a maximális tiszteletet.
-Szia apu! -nyomtam puszit az arcára. Apu, anyu halála óta, nem látott még mosolyogni. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy akkor mosolyogtam, amikor vacsora közben beszélgettünk hárman. Még csak 1 napja ismerem Jake-et, és nem szabadna ennyi idő után így közel engednem magamhoz, de úgy érzem, Ő kitudna hozni abból a depresszióból, amibe anyu által kerültem. Vacsi után leültünk egy kicsit filmezni a kanapéra, és beszélgetni, majd olyan este tíz óra környékén, Jake hazaindult.

-Ki kísérem, aztán jövök! -mondtam apunak, majd Jake és én együtt léptünk ki a bejárati ajtón át a kertbe.
-Akkor, mész. -mondtam zsebre dugott kézzel érezve, hogy kezd kínos lenni a pillanat.
-Igen! Köszönöm a vacsora meghívást. Máskor is átjöhetnék, ha gondoljátok. -ajánlotta fel.
-Benne vagyok!
-Akkor...szia Léda! -mondta, majd közelebb hajolva hozzám, puszit nyomott az arcomra, amitől teljesen elpirultam.
-Szia Jake! -mondtam és ezzel megfordulva visszamentem a lakásba. Majd' kiugrottam a bőrömből örömömbe. Felrohantam a szobámba, majd anyu képére pillantva az éjjeli szekrényemen, lekonyult a mosoly az arcomról. Úgy éreztem, hogy anyu haragszik rám, amiért jól éreztem magam az este. Nem szabadna jól éreznem magam, hisz Ő már nincs. Szörnyű bűntudattal zuhanyoztam meg, majd befeküdtem az ágyamba. A telefonom csilingelni kezdett, amint le akartam kapcsolni a kislámpát, hogy elnyomhasson az álom. Telefonom a kezembe véve, feloldottam a képernyőzárat és megnéztem ki írt.

,,Jake Roose ismerősnek jelölt téged." állt a tálcán lévő új értesítések közt.
,,Jake Roose írt neked." Azonnal vissza jelöltem és megnéztem a messengerre írt üzenetét.

Jake: Jó éjt!

,,Jake Roose a becenevedet a következőre állította be: Princess"

Princess: Princess? Komolyan? Ez így nagyon nem fair. -írtam vissza neki.
Jake: Mi nem fair?
Princess: Az, hogy apuval olyan jóba lettetek, hogy olyan storykat mesélt neked rólam, amiket soha senkinek nem akartam volna elmondani, és Te...Te ezt tökéletesen ki is használod.
Jake: Most miért? Azért, mert átneveztelek Princessnek?
Princess: Igen! Ha most nem engedem meg, hogy beszéljetek apuval, akkor nem mesél rólam és a Princesses álmaimról, hogy mi akartam lenni stb. És akkor most Te sem szívnád a vérem ezzel.
Jake: Na jó éjt Hercegnő! Holnap találkozunk!
Princess: Jó éjt Jake!

,,Jake Roose számára becenevet állította be: Baltás Gyilkos."

,,Jake Roose számára becenevet állította be: Killer King."

Killer King: Te aztán belehúztál a kiegyenlítésre!
Princess: Igyekszik az ember! Nem de?
Killer King: De bizony!

,,Jake Roose a becenevedet a következőre állította be: Killer Queen."

Killer Queen: Az szép! The killer family! 😂
Killer King: így legalább már fair play. 😇
Killer Queen: Na jó éjt!
Killer King: Jó éjt, neked is!

Ezzel el is raktuk magunkat másnapra.