T.

Pad

Szépen felragyogott az éjszaka holdja, mikor találkoztunk. Hajnalig tartott a buli, és én éppen mentem volna haza. Természetesen egy barátnőm megint teljesen elvesztette az irányítást saját maga, és a korábban elfogyasztott reggelije között, valahogy nem jöttek ki egymással. Egy szó, mint száz, nagyon csúnyán széthányta a berendezést a vécében. Az evolúciós fejlődés felsőfoka, mondhatod, de valahol ezért is találták ki ezeket a helyeket. Egyébként nem szoktam bulizni. Olyan sokat. Olyan sűrűn. Valahogy a hold csalogatott, és lehetnék klisés, hogy hozzád, de mindahányan tudjuk, hogy ez nincs így. A véletlen sodor össze, mint ahogy a víz hullámai fejünk felett ívet rajzolnak az égre, háborognak a kék ég holdjára, szelek szárnyán bontják ketté a csendet. Ez a hullámzás az én gyomromat is elfogta, ezért hajnali kettő óra táján úgy döntöttem, hogy távoznunk kell. A zene szar, az emberek részegek, én alig állok, barátnőm meg fetreng, az éjszaka hideg, te meg eddig rólam sem hallottál. Pedig, ismersz egy ideje.

Szép volt az éjszaka, a folyó partján szedtük a lábunkat, próbáltunk józanodni. Habár én nem tartalmaztam annyi mennyiségű alkoholt, mint barátnőm, jól esett a víz közelsége.
A távol morajlott a hátunk mögöttünk, a basszus dübörgött a lábunk alatt. Kicsípte a dér a füvet, hiszen aláhullt az éjszaka. Hamarosan kiértünk a töltésre.
Elveszett a zaj. Közben beszélgettünk, persze csak a szokásos témák, és hogy mennyire csúnya volt azon a csajon az a ruha, és hogy mennyire illegette magát a fiúknak. Persze, amikor a baratnőm már a melltartója pántjától megválva, magáról nem tudva simult egy ismeretlenhez, az nyilvánvalóan sosem kurvás. De amit más csinál, az felháborító, botrányos, és amúgy is, utána hazamegy az a szajha és normális életet mer élni? Mekkora képmutató! Mi bezzeg!Hazamegyünk, leírjuk mindenkinek hogy mekkora party volt, mennyire király, ismétlés? Mikor? Jó-jó, persze, persze, ott leszünk holnapután, meg azután hogy eladjuk majd a táncparkettet!

Sosem adunk el semmit, soha, elég ha félévente egyszer rávesszük magunkat. Hah, mások meg hogy csinálják? Hogyan van az, hogy aki szombat este még öntudatlanul csókolózik három fiúval egy törött tükrű mosdóban, a hét többi napján egy sikeres ember? Nekünk ez bezzeg sose menne! Jaj, hát ha tudná, hogy nekem mennyi a dolgom! Ha csak a felét megélné annak... botrányos, vállalhatatlan.
Arról nem is emlékezve, hogy mennyi időt el tudunk tölteni így, másokat elemezgetve.

A fényszennyezés elkente a csillagokat, füstös semmiséget hagyva maga után. Csend volt, a témák elfogytak, az alkohol ürült, és közeledett az elválás, nekem egyenesen, barátnőmnek meg balra vezetett az útja.

Elváltunk. Bárcsak maradtam volna vele egy kicsit...

Nem laktam amúgy messze a belvárostól, egy kettő utcát egyenesen, aztán balra, jobbra, és meg is érkezik az ember. Nem úgy, mint ma. Szokásom, hogy felesleges köröket teszek, azt remélve, hogy valami isteni csoda okán valami izgalom érkezzen az életembe. Na, ez az ami soha nem következik be.

Ahogy caplattam a városban, úgy tűntek fel az első hajnali fények, a természetesnek tűnő csend hatalmasodott el a falak mentén, olyan titkokat rejtve, amiket talán jobb, ha sosem fedezünk fel. Hiányzott a zaj, a pezsgés, látni véltem az embereket, de mint csak halvány másaikat, képzeltem hogy ott vannak, de valójában mégsem- na, hát ennyire részeg voltam!

Tudod, a legviccesebb rész most jön. Mikor már kettőt lépni se bírtam, mert pangott a tüdőm, leültem egy padra. Csípett hajnal volt, de az alkohol még fűtött, és kellett a cigi. Az az átkozott dohányzás. Elválaszt és összeköt, tönkretesz és felépít. Roncsolja a tüdődet, a fogaidat, megöli a spermáidat, meddő nő leszel, megvakulsz, és nyilván bele is halsz. Te igen, mert én nyilván nem dohányzom, és ő sem, csak néha. Alkalomadtán. Aztán elfogy fél doboz. Jó. Lecsúszott egy teljes doboz de az csak húsz szál. De ha egy szálat is vízbe mártanál, és meginnád, rögtön meghalnál. Te, igen, mert én nem dohányzom, hiszen azt se tudom melyik végén kell megfogni.