LILY SZEMSZÖGE
Az első óra bájitaltan volt. Piton az óra végén félre hívott.
- Mit szeretne professzor úr??- kérdeztem udvariasan.
- El kell mondanom valamit. Kérlek ne akadj ki.
- Rendben, nem fogok. Miről van szó??
- Szóval... az az igazság, hogy igazából én vagyok a vérszerinti apád.- a szemeim elkerekedtek.
- TESSÉK??!! EZ MÉGIS HOGY LEHETSÉGES??!! NEM!! EZ KIZÁRT DOLOG!! AZ ÉN IGAZI APÁM WILLIAM COLLINS!! ÉN NEM LEHETEK PITON!!- ordítottam magamból kikelve.
- Kérlek Lily, higgadj le- nyugtatott meg.
- Én teljesen nyugodt vagyok!!- mondtam elgondolkova.- Csak azt nem értem, hogy hogyan lehet maga az apám!! Elmagyarázná??!!- kérdeztem ingerülten.
- Itt és most, sajnos nem!! De órák után gyere fel az igazgatóiba. A jelszó tökös derelye!!- mondta és elment. Nem hittem el. Tényleg ő lenne az apám, vagy csak hülyít?? Bár Pitonból nem nézném ki, hogy ilyennel viccelődne. De majd az órák végén minden kiderül.
*AZ IGAZGATÓNÁL*
- Sok szerencsét Lily!!- mondta Oli mosolyogva.
- Köszi- szűrtem ki a fogaim közül a szót. A Nimbusz 2001- est megszégyenítő sebességgel hagytam el a klubhelyiséget. Futva, lobogó talárral közelítettem meg a kőszörnyet, aminek megadtam a jelszót. Szembe találtam magam az igazgatói iroda ajtajával. Bekopogtam.
- Szabad- hallatszódott Dumbledore hangja. Bementem.
- Jó napot igazgató úr!- mondtam, és becsuktam magam mögött az ajtót.- Nem késtem el??- kérdeztem ijedten.
- Nem, dehogy! Épp időben- mondta mosolyogva. Szerettem ezt a tanárt. Annyi derűt, biztonság érzetet áraszt magából, hogy ha ránézel, rögtön megnyugszol.
- Akkor jó. Piton professzor még nincs itt??
- Még nincs.- mondta, és elővette a pálcáját. Suhitott vele, mire előtte termett két szék.- Foglalj helyet!
- Rendben- mondtam és leültem a jobb oldali székre. Pár perc múlva Piton is megérkezett.
- Elnézést a késésért Dumbledore- mondta, és leült a mellettem lévő székre.
- Semmi baj Perselus. Na szóval. Most hogy mindenki megérkezett, szerintem kezdhetjük is- nézett ránk felváltva. Egyszerre bólintottunk.- Remek. Arról lenne szó, hogy Lilynek ki is az igazi apja. Te Lily- itt rám emelte a tekintetét- Tévhitben éltél 11 évig. Ugyanis az édesapád nem William Collins, hanem Perselus Piton. Tudom hogy ezt így elsőre nehéz elhinned, de ez az igazság. És az édesanyád sem az akit annak ismersz.
- Akkor ki az anyám??- kérdeztem félve.
- Harry Potter édesanyja, vagyis Lily Potter.- válaszolta.
- De hát... Ő meghalt- mondtam, és a szemem megtelt könnyekkel.
- Így igaz. Te vagy Harry féltestvére. Azt nem tudja rajtunk kívül senki, hogy az vagy.
- És Harrynek is elmondja majd??- kérdeztem.
- Igen. Természetesen neki is tudnia kell erről.
- Értem- mondtam, a sírás határán állva. Nem vagyok az a sírós típus, de szerintem ez természetes reakció mindenkinél, ha abban a percben megtudja, hogy nem is azok az igazi szülei akiket annak hitt.
- Szerintem egyelőre ennyit elég tudnia Lilynek- mondta apa.
- Egyetértek Perselus! Köszönöm Lily hogy itt voltál, és tudomásul vetted hogy kik is az igazi szüleid. Ha szeretnél, akkor távozhatsz- mondta Dumbledore.
- Rendben. Viszlát igazgató úr! Szia apa- mondtam, és kimentem. A folyosóra érve, egy nagy sóhaj hagyta el a szám. A könnyeimet nem tudtam visszatartani, és lefolytak az arcomon. Sírva közelítettem meg a legközelebbi lány wc-t. Bementem és leültem a hideg kőre, és csak sírtam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de a szemeim lecsukódtak, és nem tudtam kinyitni őket. Egy szóval: elaludtam.
* MÁSNAP*
Amikor felébredtem, ugyanott találtam magam a lány wcben. Gyorsan felálltam, és megnéztem magam a tükörben. A szemeim duzzadtak voltak a sírástól, a hajam pedig kócos volt. Megnyitottam a csapot, és megmostam az arcom. Visszasétáltam a klubhelyiségbe. Ott volt Draco, Oli és Lucy. Amikor megláttak mind odajöttek hozzám.
- Miért nem jöttél vissza a beszélgetés után??- kérdezte Draco, és megölelt. A könnyeim megint patakokban folytak, és nem tudtam megszólalni. - Jól van, nyugi! Nem kell rögtön elmondanod!!- vígasztalt , és újra a karjai közé vett.
