Mutual

18.

-Miért?-szaladt ráncba a homlokom.

-Említettem, hogy anno hokiztam? Nos ma megyek jégkorizni és nagyon remélem, hogy még mindig olyan biztos a tudásom, mint akkor-mosolyodott el a mondandója végén.

-Tényleg? Jesszus, én nem tudok se hokizni, sem pedig jégkorizni. Én és a jég taszítjuk egymást, szóval biztos nem leszek profi jégkoris-vontam meg a vállat nevetve.

-Majd én megtanítalak-vetette fel vidáman én pedig hangosan felnevettem.

-Shawn az oké, hogy pár fogalmat meg tudsz tanítani, de mindent nem. Ez lehetetlen küldetés, ne is reménykedj...

-Semmi sem lehetetlen!-vágott a szavamba.

-Szóval lezuhanhat az égből a Mount Everest én pedig Nicki Minaj társaságában felmászok a tetejére?-vontam fel a szemöldököm.

-Mi?

-Semmi sem lehetetlen-idéztem a szavait, mire nevetve megrázta a fejét.

-Na Honey, hadd tanítsalak meg korizni, hidd el, hogy jó móka-bökte meg a vállam mosolyogva.

-Mióta jó móka, ha összetöröm magam, amit végignéz az irodalom tanárom?

-Nem vagyok az irodalom tanárod! Én Shawn vagyok a te legjobb barát jégkori oktatód.

-Legjobb barát jégkori oktatóm?-kérdeztem vissza nevetve.-Mi a francot ittál te, hogy ilyeneket beszélsz? Szerintem jobb lenne, ha ma nem mennél a jégre...

-Műjég-javított ki, mire megforgattam a szemem.-Szóval megtaníthatlak?

-Hát nem bízom benned annyira és őszintén szólva a nemlétező naptáram is tele van kitalált programokkal.-vezettem a tekintetem a szürke égboltra.

-Bízhatsz bennem, nem foglak direkt ellökni...

-Shawn, nincs üldözési mániám! Nem hiszem azt minden percben, hogy ki akarsz csinálni...

-Rendben!-szakított félbe egy idegesítő vigyorral az arcán. Ezt sem gondoltam volna, hogy az irodalom tanárom nem azzal fog egyszer az agyamra menni, hogy folyton feleltet és dolgozatokat irattat.

-Jó tudod mit? Taníts meg jégkorizni!-húztam ki magam magabiztosan, miközben belül azon gondolkoztam, hogy helikopter vagy csak egy egyszerű mentőautó fog elszállítani a jégről. Anyám kinyír, ha megsérülök...

-Ez a beszéd kislány!-kiáltott fel nevetve. Kislány....mintha csak Charliet hallanám.

-Na gyere tata, menjünk-intettem a fejemmel, majd elindultam az autója irányába, ami konkrétan majdhogynem mellettünk parkolt.

-Remélem tudod, hogy most nagyon megsértettél-tette a szívére a kezét. Egy ideig próbáltan együttérzően nézni rá, de aztán egy amolyan "nem érdekel" vigyorral bepattantam a szokásosan jó illatú autóba.

-Biztos hogy szeretnéd ezt? Nem félsz?-sandított rám, miután kikanyarodott a parkolóból.

-Csak szivatsz ugye? Előbb még itt bíztattál meg minden most meg...

-Csak kérdeztem na, nyugi-vágott a szavamba nevetve. Az út a pályáig csendben telt. Amint odaértünk Shawn arcára kiült egy levakarhatatlan, kisfiús vigyor és boldogan sétált be velem az oldalán a némileg nagy épületbe. Beérve megcsapott az a tipikus szinte már csontig hatoló hideg és megláttam a hatalmas műjégpályát, ahol rengeteg ember száguldozott vidáman. Ez olyan lesz, mintha csúcsidőben kifutnék az autópályára...életveszélyes.

-Szia Dave!-rázott kezet a barna hajú, borostás fickóval Shawn.-Ő itt Honey, egy jó barátom.

-Tudsz korizni drága Honey?-fordult felém Dave vigyorogva, mire megráztam a fejem-Biztos, hogy barátok vagytok? Shawn néha eléggé furcsa tud lenni, nem csodálkoznék, ha így akarna lapátra tenni.