Best of me II кσσкν✔️

ღ 15 ღ

2017. Január 10

Már öt napja nem láttam Taehyungot..

Hiányzik..

A második nap meg akartam látogatni, de az anyukája azt mondta, hogy rosszul érzi magát, ami érthető volt.. nagyon gyenge az immunrendszere ahogy Taehyung mondta nekem, nagyon könnyen lesz beteg..

A harmadik nap az anyukája megismételte amit előző nap mondott..

A negyedik nap ugyanúgy..

Most itt vagyunk, az ötödik nap. Ez alkalommal remélem Taehyung még ha csak egy kicsit is, de jobban érzi magát. De mivel rengeteg időm volt, végül szerveztem egy kis randit? Azt hiszem mondhatjuk így.

Szerencsére Hoseok szeret engem, és szerencsés vagyok, hogy a legjobb barátom az orvosom fia, így képes voltam rávenni az embereket, hogy megmozgassanak néhány szálat az érdekemben.

Most itt vagyok, a lábgyakorlataim csinálom, fel és leemelni a lábam az ágyon. De nehéz ez a szar.

E/3 szemszöge

Jungkook befejezte a gyakorlatokat, és engedte hogy a lába visszaessen a puha ágyára. Az utóbbi öt napban egyedül csinálta ezeket a gyakorlatokat, mivel Taehyung beteg.

Nem sokkal később megpróbált a kerekesszékébe ülni, erősen az ágyára támaszkodott ahogy felállt, a tenyerét a combja alá helyezte és előre tolta a lábát ahogy lehajolt hogy megfogja a karfáját a kerekesszékének.

Amikor rendesen meg tudta fogni a karfát, arrébb húzta azt és elfordította a lábát, a székre landolva egy 'ouch'-csal követve.

Habár, Jungkook elég büszke volt magára, amiért egy nővért sem kellett hívni segítségért.

Ezzel, Jungkook kiment a szobájából, és Taehyung szobája felé vette az irányt.

Kopogott az ajtón, majd a combjain dobolt. Hamarosan, az ajtó kinyílt, és ezúttal láthatta Taehyungot.. habár nem egészen úgy ahogy látni akarta a fiút.

Jungkook szemszöge

Ms. Kim nyitotta ki az ajtót, de a tekintetem egyből a kórházi ágyon alvó fiúra esett. Általában Taehyung sápadt volt, de hogy nézett ki most? Sápadtabb volt, mint általában...és egy kicsit sárga?  Az oxigén maszk a szája körül valamint új gépek körülötte..legalább egy új IV volt a karján.

"Ah.. Jungkook sajnálom, Taehyung még mindig nem érzi jól magát.." mondta az anyukája a kórházi maszkon át.

Mélyen ráncoltam a homlokom. Nem szeretem látni a fiút, aki egészséges és boldog volt néhány nappal ezelőtt most az ágyán feküdve, átaludni a napokat.

"Bocsánat, hogy folyton zavarok..de meg tudná mondani neki hogy itt voltam?.." Kérdeztem és kértem bocsánatot, majd Taehyungra néztem aki megváltoztatta a pozícióját.

"Nem kell bocsánatot kérned Jungkook, örülök hogy ennyire törődsz a fiammal..de.." a fiára nézett, majd vissza rám.

"De?" Ismételtem.

Ms. Kim levette a maszkot és lágyan mosolygott. Mindenki meg tudná mondani hogy ez egy szomorú mosoly volt, de mégis megpróbálta egy valódivá tenni.

"Csak, ne kedveld meg túlságosan.." ez minden amit mondott, majd feltette a maszkját és megborzolta Jungkook haját mielőtt a szoba végébe ment volna.

Ne kedveljem meg túlságosan?

Azt hiszem, egy kicsit késő most már..

Ezalatt Taehyung az anyukája felé fordult, aki egy biztató mosolyt adott neki ahogy kezeit végigfuttatta a haján.

"El kell mondanod neki.."

Taehyung morcosan nézett, s egy kicsit megrázta a fejét, lassan levette az oxigén maszkját.

"..néha az a legjobb dolog amit tehetsz azért, akit szeretsz, az az hogy nem mondod el neki a titkot.."