Best of me II кσσкν✔️

ღ 05 ღ

Mindenki arra sürget, hogy kapaszkodjak az álmaimba, hogy teljen az idő,
de mi történik ha az álmaid rémálmok ismétlésen akadva.

Ismétlés.

Ismétlés.

14:27

A kezemben lévő tablettákra nézek, tíz tabletta, 
mindegyik egy okra hogy miért nem kell
többé a földön lennem.
Tíz ok, miért nem fogok többé létezni.
Tíz ok, hogy mindennek véget vessek.

A kezeim remegnek, könnyek hullanak minden pillanatban
ahogy próbálom összeszorítani a szemeim.

Tedd meg!

Remegő kezeim a számhoz emelem, egy pohár víz 
készen, hogy lenyeljem a tablettákat...

Amíg...

"Öngyilkosság egy kórházban eléggé hülyeség, tudod."

Egy mély hang hallatszott a hátam mögül.

"Különösképpen, hogy ez egy kórház. A hely arra való, hogy megmentsen
és ne engedje hogy lásd a jó öreg Jézust. Tudod?"

Mit próbál mondani?
Leteszem a tablettákat, még egyszer szipogva, ahogy letörlöm a könnyeim. Lassan oldalra fordítom a kerekesszéket,
ránézve a fura emberre, aki az ajtónál áll,
két keze mellkasa előtt és teste az ajtófélfának dől.

"Kösz az egyértelműért." Válaszoltam ridegül.

"Szívesen kerekesszékes fiú, most ha megengeded." A vörös hajú fiú
közelebb sétált, mosolyogva megfogta a kezem és kivette belőle a tablettákat. Az egyetlen ok amiért hagyom hogy elvegye őket, az az hogy rengeteg van még onnan ahonnan ez jött.

"És ezt is elviszem." Fogta meg a tablettákkal teli üveget.

"Kinek képzeled magad? Bejössz a kórházi szobámba és elveszed a tablettáim? Azt mondani nekem, hogy hülye vagyok amiért öngyilkos akartam lenni egy kórházban? Azt hiszed nem tudom? Képzeld magad az én helyzetembe! Kurvára nincs fogalmad arról, hogy hogyan érzek, szóval add vissza a kibaszott tablettáim?" Veszítettem el türelmem.

A vörös hajó fiú gyengéden elmosolyodott. A következő dolog amit tudtam, hogy a fiú a tablettákra nézett majd vissza rám. "Nem." Mondta egyszerűen.

"Nem? Nem hallottad amit az előbb mondtam?" Próbáltam visszafogni magam mielőtt a kerekesszékemet átgurítom a strandpapucsnak kinéző cipőjén.

"Hallottam. Hangosan és tisztán értettem.  Most mi lenne ha visszamennénk az ágyadhoz és beszélnénk. Talán akkor visszakapod a tablettáid. Attól függ mennyire vagy kedves hozzám." A fiú ellépett az utamból és az ágyam felé mutatott egy újabb idegesítő mosollyal az arcán.

"Ha a lábaim jók lennének és most tudnék járni, örömmel megfojtanálak." Puffogtam, kezeimet a kerekesszékre helyezve, előre tolva magam.

"Perverz, de akkor nem lenne arra okod,hogy itt legyél, nem igaz?"

"Baszd meg."