Never Be Alone

I'll be

Sziasztok!
Meg hoztam a harmadik részt, remélem elnyeri a tetszéseteket.
Sok sok ölelés és puszi: "Willer"
❤️ -T- ❤️

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Annie Black~

Három hete váltogatom megint ölelés osztásaim helyét, több mint két hónapot voltam ugyan azon a helyen és vártam egy személyre akit nem is ismerek. Baromság volt, egyszerűen baromság. Nem hívtam, nem kerestem. Egy az hogy nem hullik mindenki csak úgy az ölébe a másik meg, hogy nem hiányzik neki még egy őrült rajongó.. még ha én nem is vagyok az.

Meg voltam győződve róla, hogy soha nem találkozunk többet, az emberek jönnek mennek, és nem egy idióta fekete ruhás lány miatt fog ez megváltozni.

-

Néha még vissza sétáltam Toronto sötét utcáin régi talákozóhelyünkhez. Ma is ez történt. Halk lépteim a tócsákkal teli, szűk kis utcán jól kivehetőek voltak, kezeimre rá volt húzva a pulcsi ujja, hideg volt. A nagyváros moraja elmosódott, pici suttogások lepték el a környéket. A hangok gondolataimban felerősödtek, minden zúgott. Nem tudtam másra gondolni csak rá. Vagyis fekete ruhában, ami nem mellesleg két számmal nagyobb.. eltakart arccal megyek oda és ha még látna, vagy találkoznánk akkor sem hinném, hogy elnyerném a tetszését.

A nagy gondolatmenetem közben észre se vettem, hogy megérkeztem. Leültem egy padra és néztem a villamosokat. Ősz volt, úgyhogy hamar elcsavarta érdeklődésemet a levelek lassú hullása. Csak figyeltem ahogy a színek táncot járnak. Mintha esett volna, kellemes színekben.. és csípős szélben.

-Gyönyörű nem?-kérdezte valaki a hátam mögül, hideg bizsergés futott át hátamon.. de mégis valahogy borzasztóan jól eső régi melegség rázta meg a testem.

Felé irányult minden figyelmem, barna szemeimmel övéibe néztem.

-Az-feletem. Nem tudtam mit mondjak, de az biztos, hogy nem akarom, hogy tudja, hogy boldogsággal töltött el érkezése.

-Miért nem írtál vagy hívtál?-kérdezte miközben leült mellém a padra. Válaszom egyszerű és igaz volt-Nem akartam még egy őrült megszálottat neked.-Elmosolyodott.

-Pedig én..-félbeszakítottam.-Te egy sztár vagy, én pedig senki.-Fájt kimondani, de részben jól is esett, mert tényleg senki voltam, és azok után amik történtek az is akartam lenni.

Nemtörődve kijelentésemmel a következőt kérdezte -Mi a neved?-egy pici könnycsepp akart előbukkanni szememben, de gyorsan megaladályoztam célját. Válaszom megint egyszerű volt.-Annie.-Csönd telepedett közénk, biztos észrevette, hogy majdnem sírni kezdtem egy egyszerű kérdéstől. Idióta vagyok.. egy óriási idióta.

-Szép neved van.-mondta nyugodtan mit sem törődve a kényelmetlen helyzettel.-Nem megyünk el valahova?-kérdése felébresztett bennem valamit.

-Gyere.-mondtam nemes egyszerűséggel. Pulcsim takarásában megérintettem egy pillanatra a kezét ezalatt felálltam és elindultam haza.