Never Be Alone

Bevezető

Sziaszotok!
Bocsánat, hogy picit rövid lett, de ez csak egy bevezető fejezet, nemsokára hozom a következő részt ami már hosszabb lesz.
Sok Ölelés: "Willer"
❤️ -T- ❤️

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Annie Black~

A napfénye egyre erősebben világította meg poros szobámat, az este rendetlenül hagyott függöny miatt, melyet esküdni mertem volta, hogy behúztam.

Tehát a saját hibámnak köszönhetően a nap kitessékelt puha ágyamból, ami nem is jött rosszul, mert magamtól úgy sem keltem volna fel.

Kikászálódtam valahogy alvóhelyemről, utam a teraszhoz vezetett. Minden reggel a madarakat hallgattam, jó volt a hegyekben, egyedül, 17 évesen. Miután idejöttem, nehéznek találtam a dolgokat, de nem akartam visszamenni.

Ne gondoljatok rossz dolgokra, csodás életem volt, sokan szerettek, de nekem nem tetszett.. a hírnév, az a sok hazugság, elvesztettem a személyiségem, azt tettem amit a sajtó akart, nem voltak saját érzéseim és minél több rajongóm lett annál jobban egyedül éreztem magam. Nem bírtam tovább így élni. Féltem, hogy hibázok, sokszor ha egy-egy kis szikra gyúlt a szivemben és aszerint cselekedtem abból lettek a legnagyobb bortányok.

Megrendezték a halálom, a családom tud róla, de teret kértem tőlük is.. itt a hegyekben egyedül lehetek és gondolkozhatok. Pár faluval alrébb van mindenki, mostanában azért már látogatom őket. Egyetlen lény viszont akit szűntelen megtűrök magam mellett a kutyusom, mindig is mellettem volt és mindig mellettem is lesz.

Az elmúlt hónapokban most, hogy lecsendesedett az internet, már nem beszélnek rólam az emberek, elmegyek városokba. Fekete melegítőben járom a macskakövezett, esős, sétálóutcákat.. parkokat. Van rajtam maszk, kendő vagy kapucni, nem látják az arcom.

Aztán keresek egy forgalmas helyet és "bizalom öleléses projektembe" kezdek. Bekötött szemmel állok az utcán és ölelést osztok. Bárkinek, nem ítélek és mivel nem látják az arcom, ők sem ítélnek. Sokszor egyébként tudom, vagy mégis látom ki az, de nem taszít vissza senki, mindenkit szeretettel és segítséget nyújtóan ölelek meg. Ez lelkileg feltölt és pár ölelésben tényleg megcsillan valamiféle valódiság, új érzelmeket gyűlnek bennem valódi érzelmek.

Ma is erre készülök, de mit majdnem minden reggel most is sikerült elvesznem a hegyek varázslatos környezetében. Ahogy a kicsi patak folydogál a már simára csiszolt köveken, ahogy a madarak reggel az est leple alatt történt eseményeket pletykálják ki hangosan egymásnak.. ahogy a virágok szépségükkel beszélnek az állatokhoz, én is ilyen tiszta és ártatlan szeretnék lenni, játékos, őrült, szabad és boldog..