~You're my kryptonite~H.S. F.F.

»Second Part«

Miután duzzogva és puffogva elhagytam Paul irodáját, első utam haza vezetett. Még mindig nem értettem hogy hogyan kérhet ilyet tőlem a bátyám. Ő az egyik olyan ember, aki a legjobban tudja hogy a hírnév nem olyan nagy buli, mint azt mások képzelik.

-A picsába!-dünnyögtem magamban, mikor megláttam a bejárati ajtóra fel ragasztott levelet. A boríték tulajdonosára egyből rájöttem, hiszen nem mindenki hagy ilyen rikítóan sárga üzenetet az ajtómom.

Serenity!
A mai nap folyamán látogatást tettem, vagyis csak tettem volna, ha itthon lettél volna! Három hónapos csúszásod van, ami a lakbért illeti, és remélem tudod, ez gond! Délután egykor ismét eljövök, a pénz legyen nálad!

Peter

Nagyot sóhajtottam a levél olvasása közben. Peter a lakás tulajdonosa, és ahogy az üzenetben is írta, 3000 fonttal tartozom neki. 3000 font pedig nem kis pénz. Éppen ezért nem tudom hogy most mi legyen. Nem tudom neki kifizetni, mivel pincérnői állásom, nem fizet olyan sokat. Kölcsön kérni pedig nem szeretnék senkitől, hiszen azért a pénzért nem én dolgoztam meg, hanem más.

Idegesen túrtam hajamba, miközben telefonomra néztem.

12:02

Kevesebb mint egy órám maradt.

***

Nagyot nyeltem mikor megszólalt a csengő. Remegő kezekkel nyitottam ajtót, ahol meglepetésemre nem Peter állt.

-Szia, bemehetek?-mosolygott rám Paul. Öltönye most is tökéletes volt rá, ami még inkább azt súgallta hogy ő egy fontos ember.

-Persze...-álltam arrébb, ezzel helyet adva neki-Kérsz esetleg valamit, enni, inni?

-Nem köszi!-rázta meg aprón a fejét

-Akkor, gyere!-intettem és elindultam a nappaliba

Miután mind a ketten leültünk nagyot sóhajtott. Ez nem az "unatkozom" fajta sóhaj volt, sokkal inkább az "elegem van a világból".

-Figyelj Sere, tudom hogy nem tetszik neked az ötletem, erről a kamu kapcsolat dologról!-kezdett bele- De gondolj csak bele, ez az egész nagyon fontos Louisnak, és a többieknek is.

-Paul, ne próbálj meg érzelmi zsarolással rá venni!-muttatam fel egyik ujjamat, mire csak elmosolyodott

-Nem próbállak, ahhoz te túl okos lány vagy.-rázta meg a fejét megadóan- Csak annyit szeretnék, hogy gondold át. Ha kell a cég fizetne is neked. Igazából csak színészkedned kellenne és...

Pault a csengő éles hangja zavarta meg. Tekintetem az órára kaptam. A szívem hevesen kezdett dobogni, miközben rájöttem hogy most lesz vége mindennek. Ha nem tudom kifizetni az albit, ki kell költöznöm, és akkor haza kell mennem Doncasterbe anyáékhoz. Itt kell hagynom Londont és a fiúkat.

-Nem nyitod ki?-lengedte meg szemeim előtt kezét, ezzel kiszakítva bambulásomból

-Mi? Ja, de. Egy pillanat.-néztem bocsánat kérően és rohantam ajtót nyitni.

A kulcsokat a zárban alig fordítottam el, a nyílászáró már ki is tárult és egy ideges Peter rontott be. Érezni lehetett rajta a cigaretta keserű szagát, ami mindig körbe lengte. Ez volt az egyik ismertető jele. A másik a vörös borostája.

-Sere!-biccentett és lerúgta magáról cipőit

-Szia, Peter.-motyogtam.

Végignéztem, ahogy otthonosan a konyhába megy és kiszolgálja magát egy pohár vízzel, majd a nappali felé veszi az írányt. Arcán láttam a meglepődöttséget, amikor észrevette Pault. Értetlenül fordult felém, de én csak legyintettem.

-Jó napot!-köszönt a még mindig kényelmesen üldögélő férfinak

-Üdvözlöm, Paul vagyok!-nyújtotta kezét, amit a nálam pár évvel idősebb férfi elfogadott

-Szóval,-kortyolt bele a vízbe- hol van a pénz?-kérdezett rá kerek perec

-Peter, megtudom magyarázni!-dörzdöltem kínosan tarkómat

Válaszomra a reakciója egy szemforgatás volt.

-Serenity, az elmúlt három alkalommal is ezt mondtad.-emlékeztetett-Nem fogadok el több kifogást, vagy kifizeted a tartozásaid, vagy repülsz!

Paul csak fejét kapkodta köztünk.

-Tartozás?-szólalt meg- Mégis mennyivel tartozol?-kérdezte, de én csak szemeimet sütöttem le

-3000 angol fonttal.-válaszolt helyettem az ingerülten toporzékoló férfi

-Sere, miért nem szóltál hogy pénzre van szükséged?-pattant mellém

Na, már csak ez kellett. Paul megtudta, és biztos vagyok benne hogy első dolga lesz elmondania Louisnak.

-Mert nem akartam kölcsönkérni senkitől...

Nem válaszolt, csak táskájában kezdett kutatni. Miután megtalálta azt amit keresett, felírt valamit egy lapra azt pedig oda adta Peternek.

-Mit csinálsz?-kérdeztem

-Írtam egy csekket.-ránott vállat, mire
az én állam leesett

-Paul, nem kell kifizetned! És kölcsönkérni sem akarok!

-Egy, nem kell vissza adnod. Kettő nem én fizettem ki, hanem te. Vedd úgy hogy ez az elő fizetésed amiért elvállalod a munkát.

-Hogy mi?!-akadtam ki

-Én akkor megyek is!-intett Peter és anélkül hogy bármit válaszolhattam volna lelépett.

Mérgesen néztem a pár méterre álló férfira, aki időközben elővett egy papír köteget és a kezembe nyomta.

-Olvasd át, hétfőn elkezdődik az akció!-csapta össze tenyereit.

______________________________________

Helló! Na hát bár nem lett túl eseménydús fejezet, de remélem hogy tetszett! Úgy tervezem, hogy minden vasárnap teszek ki részt, amit lehetséges, hogy nem fogok tudni tartani, hiszen holnaptól számomra is elkezdődik újra a poklok pokla, amit mindenki csak iskolának csúfol. Szóval remélhetőleg egy hét múlva hozom a következő részt, és kitartást a holnapi naphoz!

When you can't find the sunshine, be the sunshine!
~2019.09.01.