Mutual

14.

-Olivia ugye tudod, hogy koccintani csak éjfélkor szokás? Egyébként előre is boldog új évet-vigyorodtam el.

-Ajj ne is mondd..meg kellene fogadnom valamit, amit aztán úgyis megszegek. Na jó, tanulni fogok-vonta meg a vállát, mire hangosan felnevettem.

-Lószart-mondtam még mindig nevetve.

-Jó tudom, de nem jut más az eszembe meg amúgy is mindig ezt fogadom meg, vagy azt, hogy kedvesebb leszek az emberekkel, esetleg elmegyek minden nap futni. Most pedig ott vagyok, hogy a jegyeim elég siralmasak, elég bunkó tudok lenni és soha nem megyek el futni, nemhogy minden nap.

-Én tudod mit fogadok meg?-kérdeztem a kanalammal hadonászva.

-Na mit?-hajolt közelebb a kamerához kíváncsian.

-Hogy egyszer elmosogatok úgy, hogy nem kezdek el visítozni a vizes kajadarabok miatt.

-Te? Ugyan Honey, ezt inkább vesd el-dőlt el az ágyán Olivia nevetve.

📖📚📖

A nap további részében cukormérgezett fejjel bámultam a tv képernyőjét. Hirtelen annyi édes dolgot megettem, hogy hányingerem van. Egy nagy sóhajtás után végleg kidőltem a kanapén és az órára pillantottam. Már fél tizenegy, vagyis másfél óra múlva tűzijáték. Fogalmam sincs, hogy mi vezérelt, de felpattantam a kanapéról és felrohantam a szobámba. A szekrényem ajtaját szinte feltéptem, aztán kivettem egy farmert és egy sima pulcsit. Miután átöltöztem gyorsan megfésülködtem, majd felvettem a kabátom és a csizmám. Az ajtót magam mögött kulcsra zártam és elindultam a buszmegállóba, ugyanis elhatároztam, hogy a főtéren nézem meg a tűzijátékot.

A buszmegállóba érve pár idős nénivel találtam szembe magam, amit furcsálltam, hiszen már sötét van és az idősek nem utaznak ilyenkor. Várjunk..sötét van és biztos sok a pedofil. Mi van akkor, ha az egyik elkap és meghalok? Na várjunk Honey, te mondtad, hogy akkor így jártál, szóval fogd be.

A busz pár perc múlva letett a főtérnél, ahol már rengetegen voltak. Egy mosollyal az arcomon mentem be az egyik közeli Starbucksba és vettem egy jeges, fekete kávét. Ki iszik a nagy hóban és a hidegben szintén hideg kávét? Csakis én.

A poharamat szorongatva ültem le az egyik padra és megcsodáltam az égősorral kidíszített fákat. Ilyenkor csodaszép az egész város. Egyébként a kávém szörnyű...annak ellenére, hogy mennyien mondják, hogy ez az egyik legfinomabb kávé, kibaszottul keserű. A Starbucks túl van értékelve.

Mivel még van bő egy órám a tűzijátékért, ezért az ingyenes WiFit kihasználva felmentem Snapchat-re. Miután megnéztem pár képet rákattintottam a térképre és megnéztem, hogy hol vannak a barátaim. Olivia otthon, Amie és Brad  valahol két utcányira vannak és Pete még a városban sincs. Viszont volt egy valaki, aki nagyon közel volt hozzám. Konkrétan ő is ezen a téren tartózkodik. Kíváncsian néztem körbe, hátha megpillantom valahol az irodalom tanáromat, de nem igazán jártam sikerrel.

Fogalmam sincs, hogy mi vezérelt, amikor beléptem a Messenger alkalmazásba és visszapörgettem a beszélgetésünkig, majd bepötyögtem egy hellót és a küldés gombra kattintottam. Utólag kicsit megbántam és amúgy mennyi az esélye, hogy ő is pont a telefonját bújja? Semmi. Ezzel a gondolattal csúsztattam vissza a telefonom a kabátom zsebébe, ami hiba volt, ugyanis pont akkor csippant ki. Akaratom ellenére is egy hatalmas vigyor kúszott az ajkamra és érdeklődve olvastam azt a két szót.

"Shawn Mendes:Szervusz Honey!

Me:Te mondod mindig, hogy tegezés meg minden, de itt tolod a szervusz maratont. Ez annyira öreges😂