Mutual

11.

-Dehogy csókolom! Aranyom, nem vagyok olyan öreg-tette zsebre a kezét.

-Nos ha maga mondja-vontam vállat. Az arcáról egy pillanatra lehervadt a mosoly. Basszus! Miért kell arra utalgatnod, hogy hozzád képest tök öreg? Biztos van már harminc..ott vannak a szarkalábak a szeménél.

-Hú milyen szépen esik a hó és milyen nagy egy a parkoló. Én most azt hiszem megyek...további csodálatos napot!-intettem, aztán sarkon fordultam és amilyen gyorsan csak tudtam elsiettem onnan. Megint elintéztem, hogy az emberek szép véleménnyel legyenek rólam. Biztos vagyok benne, hogy én nyerném a versenyt, ahol ugyanolyan gyerekek versenyeznének mint én, akik nem képesek arra, hogy büszkévé tegyék a szüleiket, hanem pont ellenkezőleg szépen lejáratják őket.

📖📚📖

-ÖTVEN KÖR FUTÁS!-üvöltötte Mrs.Montgomery. Az osztály nagy része megilletődve pislogott a tanárnőre, aki gyorsan helyesbített.-Tíz kör, bocsánat gyerekek, kicsit álmos vagyok.

-Látszik-morogta az orra alatt Violet, aztán futni kezdett. Én is követni akartam a példáját, amikor a tanárnő megragadta a kezem.

-Ez tíz kör, nem pedig egy. Maradj itt Honey, nem szeretném, ha rosszul lennél-engedte el a karom Mrs.Montgomery. Egy nagyot sóhajtottam, majd beálltam William mellé, aki szintén felmentett az ilyen gyakorlatok alól, de ő azért, mert kissé sok rajta a felesleg.

Ez az egész kilencedikben nagyon jó volt. Ott ültem a padon és kinevettem az osztálytársaimat, akik totál fáradtan futkoztak a teremben, viszont mára már unom ezt, hogy csak ülök és nézek. Szívesebben futnék én is, ugrálnék arra a hülye szekrényre és egyéb, de ezt az iskolaorvos nem igazán nézné jó szemmel.

-Hogy vagy?-jött mellém William. Annyira a gondolataimba voltam merülve, hogy a frászt hozta rám.

-Jól..te?-kérdeztem vissza egy barátságos mosollyal.

-Kicsit fáradt vagyok, de amúgy minden oké. Kijött tegnap egy tök jó új netes játék és egész este azzal játszottam. Ha szeretnéd meghívlak, csak add meg az e-mail címed. Nagyon pöpec játék! Arról szól, hogy....-és innen már csak összemosódott hangok maradtak meg, mert próbáltam teljesen kizárni William magyarázását és inkább énekelgettem magamban.

Egész órán ott ácsorogtam William mellett és hallgattam, ahogy a játékot istenesíti, ugyanis a tanárnő kitalálta, hogy megszivatja az osztályt. Már én sajnáltam őket, ugyanis futó iskoláztak, ugráltak és ugróköteleztek pihenés nélkül. Az óra végét jelző csengő után szinte mindenki kirohant a teremből, mintha csak félnének, hogy a tanárnő visszahívja őket. Én Olivia és Amie mellett sétáltam ki a, akik úgy lihegtek, mint egy kutya.

-Tudod Honey, néha irigyellek, amiért nem kell bent szenvedned-törölte meg a homlokát Amie a pólójában.

-Pedig te soha nem álltál ki tesiről általánosban-jegyezte meg Olivia, akivel már ovis korunk óta ugyan azokba az intézményekbe járunk-Emlékszem minden lány szinte kéthetente kiállt mondván, hogy megérkezett neki a Mikulás, de te nem.

-Ja tudom, de akkor a suliorvos le se szarta, hogy nem szabadna a megerőltető feladatokat megcsinálnom én pedig túl lelkes voltam-vontam meg a vállam.

Ezek után átöltöztünk és mivel ez volt az utolsó óra, ezért Amie társaságában haza akartam menni, de Olivia ezt nem engedte mondván, hogy van számunkra egy meglepetése. Ezért elmentünk vele a suli előadótermébe, ami leginkább olyan, mint egy kisebb színház, majd megnéztük a szórólapot, amit Olivia a kezünkbe nyomott.