Mutual

8.

-Én okos vagyok!-vontam vállat vigyorogva. Oké ezt én sem gondoltam komolyan.-De miért lenne az jó neki?

-Nem tudom! Biztos be akar nálunk vágódni-túrt bele a hajába, majd felvette a fekete baseball sapkáját. A suli folyosója délutánonként olyan kihalt, mint a pláza este.

-Hát ha minden dolgozatomra jó jegyet ad, akkor nálam befutó lesz-mosolyodtam el. Ki ne örülne egy kissé zakkant tanárnak?

-Akkor a suliból hamar kifutó lesz-mondta nevetve.-Nekem amúgy valami nem stimmel ezzel a férfival. Miért lett tanár? Most tényleg ezt az életet akarja magának? Lehet, hogy meleg.

-Erre a következtetésre mégis hogy jutottál?-kaptam rá a fejem kissé döbbentem.

-Magam sem tudom, de szerinted van felesége? Vagy barátnője?

-Miért érdekel ez téged?-vontam fel a szemöldököm. Pete csak megvonta a vállát, aztán a falnak döntötte a fejét.

-Kíváncsi vagyok, csak ennyi-mondta, aztán témát váltott és a fociról kezdett beszélni. Pont egy olyan témát talált, amit én imádok.

Mivel Pete-nek mennie kellett edzésre, ezért beraktam a táskám az osztályba, aztán Katie-t elkísértem a könyvtárba, aki régi újságokat keresett, mert eltervezte, hogy újra indítja a suliújságot. Szerintem amúgy a könyvtáros nő emlékezett rám, mert furcsán méregetett, aztán elvigyorodott és köszönt.

Vagy egy órán keresztül kerestük az újságokat, de nem jártunk sikerrel. Végül megkérdeztük a könyvtárost, aki elmondta, hogy még anno azzal gyújtották be az iskola kazánját. Mondanom sem kell, hogy mind a ketten eléggé meglepődtünk, plusz szegény Katie még szomorú is lett. Miután én úgy döntöttem, hogy már nem maradok a suliban és inkább hazamegyek, bementem a táskámért az osztályba. A kabátomat leakasztottam a fogasról, majd felvettem utána pedig a táskámat is felkaptam a vállamra. Éppen a cipzárommal bajlódtam, amikor nyílt az ajtó.

-...mert egy barom vagy?!-jött be az irodalom tanárom telefonálva.  Majdnem szívinfarktust kaptam. Most tényleg mindig találkozom vele? Miért én vagyok ilyen szerencsés?

-Jó Charlie hagyjál....még az iskolában vagyok és nem vagyok egyedül...na jó leteszem, hello!-szólt bele még utoljára, aztán elemelte a készüléket a fülétől és kinyomta.

-Um...jónapot!-erőltettem magamra egy barátságos mosolyt, ami inkább volt vicsorgás mintsem az aminek szántam.

-Szervusz Honey! Hát te még itt?-dőlt neki a tanári asztalnak, majd karbatett kézzel rám nézett. Miért mindig így áll be?

-Nos igen-válaszoltam szűkszavún és zsebre tettem a kezem. Itt állok az osztályban kabátban és még nem sültem meg.

-Miért?-kérdezett vissza felvont szemöldökkel úgy, mintha tiltott lenne a suliban maradni tanítás után.

-A könyvtárban voltam újságokat keresni, de azok már elégtek és untam volna magam otthon-vontam vállat. Jesszusom Honey, megint olyan értelmes mondat hagyta el a szád!

-Ha máskor is úgy érzed, hogy megölne az unalom otthon nyugodtan szólj. Mindig van valami feladat itt az iskolában és szükségünk van ilyen szorgos lányokra.

-Fiúkra nem?-csúszott ki a számon. Miután tudatosult bennem, hogy mit kérdeztem inkább lehajtottam a fejem és próbáltam nem hangosan felröhögni.

-Azt hittem, hogy sírsz-jegyezte meg pár perces csend után.

-Á dehogy!-legyintettem, aztán megindultam az ajtó felé. Egy kérdés már tegnap este óta ott motoszkált a fejemben és egyszerűen nem engedett nyugodni.-Öhm..tanárúr!

-Igen?

-Hát izé, miért röhögőfejezte be a képem?-kérdeztem. Az arcáról a döbbenet és az értetlenség volt leginkább leolvasható, ezért én is megijedtem. Basszus mi van akkor, ha csak álmodtam? Akkor most már tényleg elkönyvel bolondnak.

-Én?-mutatott magára felvont szemöldökkel én pedig bólintottam.-Tessék? Valószínűleg mellé nyomtam-mondta nevetve, aztán nemtörődöm stílusban megvonta a vállát, viszont én leragadtam annál a mondatnál. Valószínűleg mellé nyomtam. Mi van a vicces mellett? Basszus ugye nem a szomorúra akart nyomni? Lehet, hogy én vagyok az a szomorú természeti katasztrófa a csúnya fejemmel. Jesszusom Mr.Mendes egy bunkó paraszt.

Egy szó nélkül sarkon fordultam és kiviharoztam a teremből az ajtót becsapva magam után. Hogy tud valaki ilyen szemét lenni? Ő is egy hülye természeti csapás biztos miatta haltak meg a dinoszauruszok.

📖📚📖

-Nem vagy éhes?-nyitott be anya a szobámba. Válasz helyett csak megráztam a fejem és tovább körmöltem az irodalom házim. Véleményt kell írni erről a hülye versről, amihez semmi kedvem. Főleg nem ennek a tapló tanárnak, nem érdemli meg, hogy véleményeket írjunk neki. Nembaj, hogy nem az ő verse, akkor sem érdemli meg. Írjon ő véleményt aztán olvassa el azt!

-Úristen!-túrtam a hajamba tanácstalanul. Öt mondatot sikerült eddig leírnom, de ő háromszor ennyit kért. Mit írhatnék egy két versszakos versről?

A telefonom egy hangos csippanással jelezte, hogy valaki hiányol, vagy éppen elküld melegebb éghajlatra. Egy nagy sóhajtás után félredobtam a füzetem, aztán feloldottam a telefon képernyőjét.

"Shawn Mendes: Szép estét Honey! Anyukád kért tőlem egy könyvet, sajnos ma elfelejtettem odaadni, de kérlek mond meg neki, hogy holnap mindenképpen megkapja."

Nagyra nyílt szemekkel olvastam el az üzenetet. Az első gondolatom az az volt, hogy miért ír mindig ilyen tanárosan. A második pedig az, hogy ő beszél anyával? Mi a franc?

-ANYA! HOLNAP MEGKAPOD A KÉRT KÖNYVET A TANÁR BÁCSITÓL!-üvöltöttem. Mivel valószínűleg a szomszéd szobában van, ezért gondolom meghallotta.

"Me:Rendben. Ordítottam neki, szóval biztos vagyok benne, hogy tudomásul vette.☻

Shawn Mendes:Megkérdezhetem, hogy miért viharoztál úgy ki a teremből? Mondtam valami rosszat?

Me:Nem volt olyan jó állagú a levegő és úgy éreztem, hogy megfulladok.."

-Úristen, miket írok én?-temettem az arcom a tenyerembe.

"Shawn Mendes:Te pánikbeteg vagy?

Me:Mi?

Me:Vagyis tessék?😅

Me:Dehogyis😂

Me:Ezt honnan vette?

Shawn Mendes:Fogalmam sincs, ez ugrott be először😂..na mindegy is. Írd meg az irodalom házit Honey, további szép estét!

Me:Magának is!"

hola!
hogy vagytok ma? ne kérdezzétek, hogy hogy tudok ennyi részt megírni, mert én sem tudom😂🙈
köszönöm az 1,5K megtekintést🙏❤
ezért cserébe elintézem, hogy shawn jövő nyáron is szívja a magyar levegőt😂☻
élvezzétek ki a nyár utolsó heteit ♡