Mutual

6.

-Mr.Mendes-sel mentél haza, igaz?-váltott témát.

-Igen, mert?-szaladt ráncba a homlokom, mire megrázta a fejét.

-Csak kérdeztem-vonta meg a vállát. Egy pillanatra megfordultam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy mégis mit nézett annyira, aztán megláttam az irodalom tanárunkat, ahogy a folyosón járkálva cseveg telefonon. Mielőtt visszafordultam volna még elkaptam a pillantását. A tekintete tovább siklott rólam, én pedig újra Pete szemébe néztem.

-A barátaink egyedül hagytak minket. Ez elszomorító-tette zsebre a kezét.

-Te olyan vicces vagy-löktem meg a vállát nevetve, mire felvont szemöldökkel meredt rám-A fél sulival haverságba vagy.

-Jó, de ők kétszínűek. Folyton pletykálnak és az egyik idióta csaj odajött, hogy kell-e barátnő. Jesszusom, ha kell majd én keresek-nevetett fel gúnyosan.

-Mondjuk ezt tudom-fújtam ki az eddig bent tartott levegőt. Pete a szekrényeknek döntötte a fejét én pedig ott toporogtam mellette. Úgy nézhettem ki, mint aki mindjárt bepisil.

A csengő hangja végigszántott a diákoktól zajos folyosón, ezzel beinvitálva mindenkit az osztályába. Mi is így tettünk, miközben Pete arról beszélt, hogy mennyire szeret rajzolni és hogy már alig várja az utolsó óránkat, ami pont rajz. A fizika felszerelésemet szorongatva a kezemben ültem le a helyemre, aztán letettem a padomra és bekapcsolódtam Amie és Olivia eszmecseréjébe.

📖📚📖

Az utolsó óra után kivételesen nem haza, hanem a könyvtárba vettem az irányt. Amie elmondta, hogy Mr.Mendes feladott pár kérdést, amiket egy regényből kell kikeresni. A könyvtár sötétbarna ajtaját belöktem magam előtt és az egyik polchoz igyekeztem. Elfelejtettem a címét, ezért tanácstalanul nézegettem a kissé poros könyveket. Levettem egy bőrkötésű könyvet az egyik polcról és belelapoztam. Elég régen járhatott ember kezében, ugyanis a porfelhő, ami kijött a lapjai közül köhögőrohamot hozott rám. A csendes könyvtár most az én köhögésemtől visszhangzott. Legszívesebben kifutottam volna a világból. Miután észrevettem, hogy ez biztosan nem az a könyv, odasétáltam a könyvtáros nénihez, aki a gépen pötyögött.

-Jónapot!-álltam meg az asztala előtt.

-Miben segíthetek?-pillantott fel rám az orráig letolt szemüvege mögül.

-Öhm....keresek egy könyvet-kezdtem. A nő abbahagyta a gépelést, aztán minden figyelmét nekem szentelte, ezért folytattam.-Egy hollóról és a gazdájáról szól, azt hiszem. Izé furcsa címe van és az író neve is furcsa.

Mondtam bizonytalanul. A nő arcáról le lehetett olvasni, hogy fogalma sincs, hogy miről beszélek itt neki és hirtelen olyan elveszett lett a tekintete, mint aki életében először jár iskolában. A gépre pillantott, aztán vissza rám, de megse szólalt.

-Én tudom, hogy melyik könyvet keresi-hallottam meg egy ismerős mély és rekedtes hangot a hátam mögül.

-Jesszusom!-annyira megijedtem hogy kiesett az eddig szorongatott könyv a kezemből, aztán a mögöttem álló irodalom tanáromra néztem. Ő mindenhol ott van? Jajj Honey, olyan hülye vagy! Irodalom tanár ez pedig egy könyvtár...

-Akkor megmutatnád neki Shawn, mert nekem halvány lila gőzöm sincs, hogy melyik könyvről beszél-mosolyodott el a nő, aztán a választ megsem várva fordult vissza a géphez és újra írni kezdett. Felvettem a leejtett könyvet a földről, aztán Mr.Mendes-re néztem, aki intett, hogy menjek utána. A könyvet gyorsan letettem az asztalra és utána siettem. A könyvtár szinte kihalt volt, azzal az öt személlyel minket is beleértve. Mindazok ellenére, hogy hatalmas ez a könyvtár nem sokan járnak ide.