Az útvesztő : Ígéret

5. fejezet

Reggel Newt mozgolódására keltem, szemem még csukva volt és nem mozdultam, de már ébren voltam. A kezem még mindig ott volt, mint este, lefelé lógott az ágyról. Gondoltam, még nem lehet olyan késő, ezért visszaalszom, de hirtelen valami melegséget éreztem a kézfejemen, a lélegzetem is elállt és lefagytam. Bár nem láttam, de biztos voltam abban, hogy Newt megpuszilta a kezemet. Hát persze, hiszen ő azt hiszi, még mindig alszom.
" Rendben, akkor még egy darabig játszuk az alvót" - gondoltam és továbbra is feküdtem mozdulatlanul.
Newt közben felkelt és fiókokat húzott ki az szekrényből, valamit nagyon keresett, majd szinte teljes csönd lett. Nem tudtam mi történik, ezért lassan kinyitottam a szemem. Annyira meglepődtem, hogy felugrottam az ágyban. Newt egy szál alsónadrágban állt, éppen a felsőjét vette volna fel, amikor meglátott.
- Yume! - kiáltott fel, s próbálta magát takarni a pólójával. Több-kevesebb sikerrel. - Azt hittem még alszol. A bökött életbe.
Gyorsan magára kapta a ruháit, én pedig a meglepődöttségtől nem nagyon tudtam mit csinálni. Nem kellett volna, de végignéztem, ahogy felöltözik. A bő ruhák miatt eddig észre sem vettem, de Newt izmos volt. Persze nem annyira, mint Minho, de éppen eléggé, hogy oda vonzza a tekintetem. Az egész helyzet olyan abszurd volt, hogy kitört belőlem a röhögés. Ő közben leült mellém.
- Haha, tényleg nagyon vicces - mondta szarkazmussal a hangjában. Amikor végre befejeztem a nevetést, folytatta elkomolyodva. - Szóval... mennyi ideje vagy ébren?
Azt hiszem az előbbi puszira gondolt... Így is eléggé elvörösödött, ráadásul nem szerettem volna kínos beszélgetésbe keveredni, így hazudtam neki.
- Csak a fiók nyitogatásodra keltem fel.
- Ohh értem - sóhajtott megkönnyebülve, majd sietve kiment az ajtón. - Itt kint megvárlak.
Gyorsan felkaptam az előző napi ruhámat, kivéve az inget, ugyanis még mindig éreztem rajta Tod érintését. A hajamat felkötöttem, hiszen a Tisztáson ez volt a legkényelmesebb viselet, majd kiléptem a faházból. Newt ott várt mosollyal az arcán, már egyáltalán nem volt zavarban.
- Szóval, az első igazi napod a Tisztáson - indultunk a többiek felé, akik már a konyhánál sorakoztak. - Sajnálattal jelentem be, hogy ma a Lögybölőkkel fogsz dolgozni.
"Na ennél rosszabb nem is lehet, tudom mi a munkájuk és cseppet sem tűnik kellemesnek." - gondoltam magamban. Newt észrevette az arckifejezésem és folytatta.
- Ne aggódj Yume, én bízok benned - kacsintott. - Tudom, hogy bírni fogod.
A konyhánál Serpenyő a kezembe nyomott egy tálat, rajta egy szelet kenyérrel, főtt tojással és egy almával. Közben sok sikert kívánt az első napomhoz, és biztosított arról, hogy ha majd nála leszek a konyhán, vigyázni fog rám. Értettem, hogy mire gondolt. Ezek szerint már mindenki tud a Todos esetről.
Leültem Newt mellé és csendben elkezdtem enni. Pár fiút láttam a Kapu előtt összegyűlni, közöttük volt Minho is. Amikor észrevette, hogy nézem őket, vigyorogva integetett nekem, amit viszonoztam. Ezek után eltűntek az Útvesztőben.
Evés közben Alby jött oda hozzám.
- Sok sikert az első napodhoz Zöldfül. Ne feledd, nincs szükségünk lusta disznókra - mondta gorombán, majd eltűnt.
- Ah, ő mindig ilyen morcos kedvében van? - fordultam Newt felé, a halántékomat dörzsölgetve.
- Az esetek többségében igen - gondolkozott el a fiú. - De nagyon sok a dolga , és felelősséggel tartozik mindenkiért, szóval érthető.
Bólintottam, majd befejeztem a reggelimet. Newttal elindultunk a Lögybölők felé. Útközben Thomas és Chuck futott felénk.
- Szia Yume - üdvözölt Thomas, Chucktól pedig egy nagy ölelést kaptam.
- Sziasztok.
- Newt, innentől elkísérem őt a Lögybölőkhöz, okéság? - vigyorgott Chuck.
- Hát akkor rád bízom Yumét - válaszolt Newt, majd Thomashoz fordult. - Te pedig jössz velem a Kertbe.
Ezek szerint Thomas is az Ekésekhez tartozik. Már várom a náluk töltött napomat.
Elköszöntünk egymástól, majd Chuckot követve csatlakoztam a Lögybölőkhöz. Undorító munka volt ez. Egész nap takarítottuk a Tisztást, halott madarakat kellett felszednem a fák közül, a plotty-házat tisztítottuk és egyéb hasonló dolgok. Beleőrültem volna ebbe a munkába, ha Chuck nem beszéli végig az egészet. Mesélt nekem a késlegyekről, elmondta, hogy hogyan szokta megijeszteni a Tisztársait ( amiért általában az adott illető végig kergeti a Tisztáson) és a "harci" sebeit is megmutatta. Nagyon sokat nevettünk együtt és úgy éreztem szoros kapcsolat alakult ki közöttünk.
A másik jó része az volt, amikor a többi csoporthoz mentünk összegyűjteni a hulladékot, így tudtam pár szót váltani Thomassal és Newttal. Amilyen szerencsétlen vagyok, ráléptem az egyik kapára ami fellendülve arcon csapott. Én hátraestem a fűbe, de szerencsére semmi komoly sérülésem nem lett. Mindkét fiú felém rohant, de Thomas gyorsabb volt ( nem csoda, hiszen Newt folyamatosan bicegett) és felsegített a földről.
- Néha figyelned kéne a lábad elé - nevette el magát, de keze még mindig a derekamon pihent.
- Köszi, majd megfogadom a tanácsot - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
Közben Newt is odaért, majd mikor észrevette Thomas kezét a derekamon, megfogta a karját, és elhúzta vissza a Kertbe. Egy köszönés nélkül leléptek... na szép mondhatom.
Visszatértem Chuckhoz, aki felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Szóval mi is van közted és Newt között? - kérdezte vigyorogva.
- Tessék? Ne legyél bökött, csak barátok vagyunk - legyintettem a kezemmel.
- Pedig elég féltékenynek tűnt az előbb. Ráadásul tegnap nem láttam a többiek között, pedig úgy volt hogy ott alszik. - nézett rám kérdő tekintettel. Először nem akartam válaszolni neki, de addig nézett rezzenéstelen arccal, hogy végül muszáj volt.
- Oké, te nyertél Chuck. Tegnap velem aludt, de kizárólag a földön, és csak azért, mert féltem, hogy Tod valahogy visszajön. - tártam szét a karomat, amolyan " na megfelel?" stílusban. Chuck hirtelen komollyá vált, és mintha el is feledkezett volna a Newtos témáról, mesélni kezdett.
- Azt hallottam, hogy Tod tegnap Dutyiban volt - kezdte. - Alby és az Elöljárók abban egyeztek meg, hogy nem toloncolják ki, viszont soha többet nem mehet a közeledbe. Ha mégis megteszi, akkor az Útvesztőben alszik.
Örülök, hogy nem kapott halálbüntetést Tod, hiszen tulajdonképpen nem esett bajom, de az biztos, hogy nem akarom többet a közelemben látni.
A nap végére kellően elfáradtam és mikor végeztünk az összes munkával, a konyha felé vettem az irányt. A hasam korgott, csak az ételre tudtam gondolni, útközben azonban megláttam Gallyt. Gyorsan odafutottam hozzá, ő pedig meglepetten rám nézett.
- Hogy vagy, Zöldfül? - valahogy az ő szájából nem is hangzik olyan rosszul a Zöldfül.
- Ma egy egész napot a Lögybölőkkel töltöttem, plotty egy meló ez - meséltem neki nagy lelkesen. - Gally, köszönöm szépen, hogy segítettél tegnap... a Todos dolognál.
Gally összehúzott szemekkel rám nézett.
- Az a bökött megérdemelte, amit tőlem kapott. Ha rajtam múlt volna ki is toloncolják - mondta idegesen, én pedig próbáltam megnyugtatni.
- Hé, semmi baj, okéság? - Chuck tanította ezt a szót. - Nem történt semmi bajom.
- Jah, de történhetett volna - léptünk be az ebédlőbe Gallyvel. Nem is értem, miért nem szeretik a többiek. Jó, egy kicsit hirtelen haragú, de igazából nagyon kedvesnek tűnik, legalábbis velem mindig az.
Megkaptuk a vacsoránkat, majd elindultunk a saját helyünkre. Gally az Építőkhöz, én pedig Newthoz es Minhóhoz ültem. Ők már kérdő tekintettel bámultak rám.
- Miért barátkozol azzal a bököttel? - mutatott Gally felé Minho.
- Nem is olyan rossz ember, mint gondoljátok - fontam keresztbe a karom magam előtt.
- Végülis a Siratók is aranyos házi kedvencek - mondta Newt, amin Minhóval jó nagyot röhögtek. Én rájuk hagytam a dolgot.
- Ma alhatnál az én szobámban - vetette fel az ötletet Minho. - Sokkal kényelmesebb az ágyam, mint bármelyik más.
Newtra néztem, aki csak bámulta az előtte lévő tányérat. Eszembe jutott a tegnap este, olyan kellemes volt nála aludni. A párnájának Newt illata volt és örültem volna, ha még egyszer megsimogathatom a haját.
- Kedves tőled Minho, de én azt hiszem maradok a helyemen - mosolyogtam rá kedvesen, nehogy megbántsam.
- Azért szólj, ha meggondolod magad - kacsintott rám és folytatta a vacsoráját. Úgy tűnik ezt a fiút tényleg nem lehet lelombozni. Örültem, hogy nem okoztam neki problémát a választásommal. Newt azonban mindenkinél jobban örült, belenevetett Minho arcába és mosolyogva fejezte be az ételét.
Végeztünk, majd a Tábor felé vettük az irányt. Minho végül meggyőzőtt, hogy legalább azt nézzem meg, milyen kényelmes az ágya, így a háza felé indultam, és szóltam Newtnak, hogy nyugodtan menjen addig előre, majd követem.
Minho szobája elég rendetlennek tűnt, a ruhák szanaszét voltak dobálva, a tornacipők pedig bedobva a sarokba.
- Ohhh - sóhajtott egyet, majd nagyon gyorsan összepakolt a szobájában, illetve csak egy helyre dobálta a cuccokat, de legalább le lehetett ülni. Ő beugrott az ágyába és elterült, én pedig mellé ültem. Tényleg nagyon kényelmes ágy volt, gondolom a Futároknak ez amolyan külön kiváltság.
Mire észbe kaptam volna, Minho megfogta a vállamat és a mellkasára rántott.
- Látod, milyen kényelmes - suttogta.
Egész kellemes volt ott feküdni, egyikünk sem mozdult. Hallottam Minho szívdobogását, kicsit gyorsabb volt az átlagnál. Mintha az idő is megállt volna. Már csukódtak le a szemeim, amikor hirtelen beugrott, hogy Newt valószínüleg már vár. Felpattantam, elköszöntem Minhótól és a fürdő felé vettem az irányt.
A zuhanyzás kész katasztrófa volt, nem a kezdetleges zuhany miatt, hanem mert folyamatosan azon rettegtem, hogy ki fog benyitni. Szerencsére csak Thomas jött ez idő alatt, és ő is kopogott, majd mikor válaszoltam, elment. Rekord gyorsasággal lefürödtem, de persze nem hoztam el az alvós ruhám, szóval visszavettem az aznapi öltözékem.
Kinyitottam Newt házának ajtaját. Teljes sötétség volt, semmi hangot nem hallottam és a takaró sem volt a földön. "Ezek szerint ma este már tényleg kint alszik a többiekkel" - gondoltam. Átvettem a ruhám, és bebújtam az ágyba.
Meleget éreztem az oldalamon, ezért oldalra fordultam és akkor láttam, hogy Newt fekszik mellettem az ágyban. Szuszogott, ezért biztosra vettem, hogy alszik. "Fáradt lehet" - gondoltam. Biztos, hogy nem fogom felébreszteni, nem is akarom... De akkor hol aludjak? A padlón nem tudok, hiszen már a takaró sincs leterítve, és megfagynék ha most oda telepednék le. Minho már biztos alszik... oda sem mehetek vissza, ráadásul nem megyek át a táboron ilyen ruhában.
Ránéztem Newt arcára, bár sötét volt, nagyjából ki tudtam venni a vonásait. Olyan békésen aludt, amilyennek még sosem láttam. Kisöpörtem egy tincset az arcából. Végülis, nincs más választásom, mint mellette aludni. Elhelyezkedtem az ágyban, olyan messze Newttól, amilyen messze csak tudtam. Nem sok haszna volt, ugyanis a következő mozdulatával megfordult és magához ölelt. Nem mertem mozdulni, hátha felébresztem, ezért behunytam a szemem és egy perccel később már aludtam is.