Az útvesztő : Ígéret

4.fejezet

Vacsora után megkértem Newtot, hogy mutassa meg, hol fogok majd aludni. Elindultunk a fából készült építményhez, nem volt túl modern, de elég masszívnak tűnt, és végülis amire kellett teljesen megfelelt. Newt kinyitotta az ajtót, s beengedett maga előtt. Belülről is olyan egyszerűen volt berendezve a szoba, mint minden a Tisztáson. Egy ágy volt a fal mellett, s egy fiókos szekrény rögtön mellette, fából készült széket láttam a sarokban. A fény csak egy kisméretű ablakon jutott be a szobába. Kellemes illat volt odabent, s időbe telt mire rájöttem, hogy ez bizony Newt illata. Miután körbenéztem, ő egy fa ládát tolt a lábam elé.
- Ez veled együtt jött fel a Dobozban. Főként női ruhákat találsz benne, szóval válogass kedvedre - ütögette meg a vállamat, és éppen el akarta hagyni a szobát, amikor utána kiáltottam.
- Newt! Ha megkérlek megvárnál az ajtó előtt, nem szeretném, hogy más benyisson - mondtam neki, amolyan lányos zavarral. Ő meglepődött és ha jól láttam el is pirult - de lehet, hogy csak beképzeltem- aztán kiment, s hallottam ahogy kivülről az ajtónak támaszkodik.
Én gyorsan kikerestem pár hozzám illő ruhadarabot a ládából. Lehámoztam magamról az eddigi ruháimat, amik egyáltalán nem illettek a Tisztáson való élethez, nem is értem miért ebben küldtek ide. Végül pedig felvettem egy fehér trikót, amire egy világosbarna inget húztam, nem gomboltam be, hiszen annyira nem volt hideg, de az ujját feltűrtem a könyökömig. Alulra egyszerű és kényelmes, szürkés farmert húztam. A dobozban egy fekete sportcipő és egy sötétbarna bakancs volt, én az utóbbi mellett döntöttem. Már nagyon zavart a szemembe lógó hajam, így felkötöttem egy hajgumival. Gyorsan végigsimítottam a ruhámon, s kiléptem Newthoz.
- Szóval tényleg igaz, hogy a lányokra sokat kell várni - tette keresztbe a karjait.
- Hé, nem is voltam bent olyan sokáig - vágtam vissza, de aztán elgondolkodtam, hogy talán nem is volt olyan kevés idő, amíg kiválasztottam mit is vegyek fel - Ugye?
Csak egy jóízű nevetést kaptam válaszul, majd elindultunk a Tábor felé, ahol már rengetegen összegyűltek. A középpontban egy hatalmas farakás állt, amit érkezésemkor az Elöljárók gyújtottak meg. Hatalmas tűz lett, mindenki zajongott, valaki énekelt, néhányan még táncoltak is. Páran odajöttek hozzám, bemutatkoztak és mondtak pár szót, de hamar máshova széledtek tovább. Newt eltűnt mellőlem, ha jól láttam Gallyék verekedését kezdte figyelni. Úgy döntöttem leülök az egyik farönkre és csendben nézem a tüzet. Magányom nem sokáig tartott, hiszen Thomas telepedett le mellém.
- Szia Yume - mondta kedves mosollyal. Furcsállottam, hogy ő nem hív Zöldfülnek, s rá is kérdeztem.
- Hello Thomas. Te hogy hogy nem hívsz Zöldfülnek?
- Hát, én még csak egy hónapja vagyok itt, szóval még nem igazán szoktam meg ezeket a szavakat. Ráadásul nagyon belevésődött a fejembe az, hogy Yume, amióta megláttalak - fogta meg a tarkóját. Látszólag eléggé zavarban volt, bár én sem tudtam, hogyan is kezdjek neki a társalgásnak.
- Szóval te tudod a nevem. Ismerősnek tűnök a számodra? - kérdeztem, és közelebb hajoltam, hogy jobban lássa az arcom.
- Hé - nevette el magát - Nem kell az arcomba másznod azért, hogy tudjam, nagyon is ismerős vagy nekem.
- Úgy érzem, én is ismerlek. Szerinted mi már találkoztunk mielőtt ide kerültünk? - vetettem fel a kérdést és komolyan a szemébe néztem.
- Tudod Yume, könnyen előfordulhat, elvégre mindenkit az Alkotók küldtek fel. Ráadásul itt minden olyan... fura - meredt maga elé. Ezek után nem beszéltünk egymáshoz, s már kezdett kínossá válni a csend, amikor egy alacsony, pufók fiú rohant hozzánk. Nem lehetett több 13 évesnél.
- Szia Zöldfül - na de jó, megint kezdődik - A nevem Chuck és bármiben kérheted a segítségem, amiben csak kell. Ha pedig beszélgetni támad kedved, nyugodtan keress meg. Mostantól én vagyok a legjobb barátod.
Nem tudtam megállni a nevetést, ahogy a fiú csak mondta a dolgokat amíg el nem fogyott a levegője. Nagyon aranyosnak találtam, amolyan ölelgetni való kisöccsnek. Pár szót még váltottunk egymással, ami igencsak feldobta a kedvemet, majd elindultam megkeresni Newtot, mivel nagyon kellett pisilnem, de nem tudtam, hol van a mosdó, mástól pedig zavarba ejtőnek éreztem megkérdezni. Newt helyett azonban Minhóba botlottam bele. Szó szerint, ugyanis egy fadarab beleakadt a lábamba, és elvesztettem az egyensúlyomat. Szerencsére pont Minhónak estem neki.
- Na, csak nem belém estél Zöldfül? - kérdezte vigyorral az arcán. Jó tudni, hogy ő legalább mindenből tud viccet csinálni.
- De, halálosan beléd estem Minho - válaszoltam, teljesen el dramatizálva a helyzetet.
- Tényleg? - komolyodott el hirtelen. Oké, szóval nem értette a szarkazmust.
- Dehogyis te bökött - bokszoltam bele a vállába, majd vele együtt nevettem. Úgy tűnik a nyelvjárást is kezdem itt megszokni. - Azt hittem ilyenkor a Futárok alszanak, hogy kipihenjék magukat.
- Jah, én is úgy tudtam - szólalt meg Newt mögülem, majd valami sárga színű löttyel a kezében oda sétált mellénk. - Mi történt hogy megjelentél az Ünnepségen, Minho? Az elmúlt évben egyen sem voltál.
- Mert az elmúlt évben egyetlen lányt sem küldtek fel, ráadásul ilyen szépet... - mutogatott rám Minho. Newt összehúzott szemekkel nézte a másik fiút, de nem tudtam mire vélni a reakciót, majd felém nyújtotta az üveget amiben az ital volt.
- Kérsz egy kortyot, Yume? - bólintottam egyet, majd beleittam az üvegbe. Nagyon erős ízt éreztem a számban, mintha égetett volna belülről, ennek ellenére lenyeltem, az ital pedig finom ízt hagyott a számban. Még párat kortyoltam mielőtt visszaadtam Newt kezébe.
- Köszönöm szépen, nem tudom mi ez a lötty, de egész finom - töröltem meg a számat.
A két fiú csak bámult rám, nem tudtam eldönteni miért, amíg Minho meg nem szólalt.
- Zöldfül, úgy tűnik bökött egy csaj vagy, ezt nem szokták csak ilyen könnyen meginni az újak és főként nem szokott ízleni nekik.
- Hát szerintem nincs benne semmi különös - vontam meg a vállam, aztán eszembe jutott miért is kerestem Newtot. - Ööö...bocsi de...merre találom a mosdót?
- Ott van jobb oldalt, abban a kis fa plotty-házban - mutatott a fák közé.
- Köszönöm - mondtam és az említett irányba indultam.
- Nem kell elkísérni? - kiáltott utánam Minho. Szóra sem méltattam, csak haladtam tovább. Tiszta bökött ez a csávó, bár eléggé kedvelem.
A "plotty-ház" nem volt egy jól felszerelt hely, még szerencse, hogy wc-papírt találtam. Nagyon rossz szag terjengett, szóval gyorsan elvégeztem a dolgom, és indultam vissza a táborba. Illetve indultam volna vissza, ha valaki nem áll az utamba. Az egyik fiú, akit csak látomásból ismertem, megállt előttem és mosollyal az arcán üdvözölt.
- Hogy van a mi csodálatos Yuménk? - kirázott a hideg ettől a csávótól.
- Ööö... éppen tart vissza a Táborba - feleltem, s próbáltam minél előbb eliszkolni. De a fiú megfogta a karomat.
- Igazán tölthetnél velem egy kis időt - húzott magával az egyik fa mögé. Bár nem vagyok olyan gyenge, mégis sokkal erősebbnek bizonyult, így nem tudtam kiszabadulni a szorításából.
- Nekem ehhez semmi kedvem, kérlek engedj el! - próbáltam szép szóval meggyőzni, de nem használt. A fának nyomott és végig simított az arcomon, majd végig a mellemen. Megijedtem és rögtön kiáltottam annak az embernek, akiben a legjobban bízok.
- Newt! - erre a fiú a számra tette a kezét, és még erősebben szorított, mint eddig. Hallottam valaki lépteit közeledni.
- Yume? - megismertem Newt hangját, ezek szerint sikerült meghallania. A számra tapasztott kéztől nem bírtam szólalni, de tudtam más esélyem nincs. Mivel a lábaim szabadok voltak, teljes erőmből megrúgtam a fiút, ott ahol tudtam a legjobban fáj neki, majd Newt fele rohantam. Már majdnem odaértem, amikor támadóm hátulról elkapott, de ezúttal egy kés hideg pengéjét is éreztem a nyakamon. Láttam Newt arcán, hogy ezen ő is meglepődött, majd végtelen harag és aggodalom tükröződött arcán.
- Tod, azt ajánlom bökött gyorsan ereszd el a lányt - közelített nagyon lassan felénk.
- Dehát csak egy kis időt szerettem volna vele tölteni. Olyan nagy baj ez? - ordított mögülem a srác, de hangja remegett, biztos nem lehet túl idős.
- Igen, hogyha ő ezt nem akarja - felelte Newt idegesen.
- Nem mindegy mit akar? Ő csak egy Zöldfül - mordult fel Tod. - És ne gyere közelebb.
Newt a fenyegetés hatására megállt és mélyen a szemembe nézett. Több dolog is történt ez után. Hallottam, hogy valaki kiront a bokrok közül, s ledönti a támadómat, kiderült, hogy Minho volt az aki ezt tette. Másik oldalról Gally ugrott rá Todra és kicsavarta kezéből a kést, ami így utólag elnézve nem volt több egy bicskánál.
A lendület miatt én pontosan Newt karjaiban kötöttem ki, ő pedig szorosan magához ölelt.
- Nem esett bajod? - kérdezte rémülettel a szemében.
- Semmi baj, jól vagyok - válaszoltam, s mosolyt erőltettem az arcomra. Tényleg jól voltam, az elmúlt percek ijedtsége eltűnt abban a pillanatban, ahogy Newt magához ölelt, éreztem ahogy dobog a szíve, illatát pedig mélyen beszívtam. Talán a hirtelen események miatt, vagy mert iszonyatosan fáradt voltam, csak akkor ébredtem fel, amikor Newt, velem a karjaiban próbálta kinyitni kunyhójának az ajtaját. Jeleztem neki, hogy most már nyugodtan letehet.
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek - húzta el a száját.
- Nem gond, azt sem tudom miért aludtam be...Oh, és köszönöm, hogy megmentettél - veregettem meg a vállát.
- Ne nekem köszönd, hanem a többieknek - rázta meg a fejét. Tényleg, holnap Minhónak és Gallynek is köszönetet kell mondanom. Várjunk csak és mi lett a fiúval? - Tod miatt pedig ne aggódj, a ma estét a Dutyiban tölti, utána meg kitalálunk valamit, hogy ne kerülhessen a közeledbe.
Bólintottam, majd beléptünk a szobába. Newt összeszedte pár cuccát és indulni akart kifele, de elé álltam. Elég zavarban voltam, de a történtek után nem akartam egyedül maradni éjszakára, főként, hogy még zár sem volt az ajtón.
- Tudom, hogy fura kérés, főleg, hogy Tod nem jöhet ki a Dutyiból... de itt maradnál velem ma éjszakára? - kérdeztem meg tőle, de végig a padlót bámultam.
- Hát akkor - kezdte, majd takarót terített az ágy mellé a földre - itt alszom lent.
- És lenne még valami... - törögettem a kezemet, szintén a padlót bámulva. Nem is értettem miért vagyok zavarban. - Elfordulnál amíg átöltözöm?
Newt erre felkacagott és hátat fordított nekem.
- Csak nyugodtan öltözz.
Amilyen gyorsan tudtam, levettem az aznapi ruhám és belebújtam egy kényelmes póló és rövidnadrág kombóba. Én is elfordultam, amíg Newt átöltözött, majd bebújtam az ágyba, ő pedig a leterített takaróra feküdt.
- Jó éjszakát - mondtam neki.
- Jó éjszakát, Yume.
Persze ezek után nem tudtam elaludni. Kattogott az agyam mindenfélén, a Tisztáson, azon, hogy vajon honnan ismerem Thomast, Minhón és persze Tod "akcióján". De vajon miért csinálta? Azért nem lehetek olyan szép. Mármint sokat mondták, de... Ekkor esett le, hogy fogalmam sincs, hogy nézek ki. Reméltem, hogy szobatársam fent van még.
- Ébren vagy? - kérdeztem tőle suttogva.
- Nem - hangzott a válasz.
- Haha nagyon vicces - nevettem el magam kínosan, majd hallottam, ahogy Newt megmozdul. Gondolom felém fordult. - Hogy nézek ki?
- Yume...éjszaka van és teljes sötétség. Honnan a plottyból mondjam meg, hogy nézel ki. - hallottam a hangját, és úgy éreztem, hogy mosolyog magában. Végülis igaza van, hülyeség sötétben kérdezni valakit, hogy hogy nézek ki. Visszafordultam az oldalamra.
- Hosszú, barna hajad van - kezdte Newt egy idő után, amin nagyon meglepődtem, azt hittem már alszik - Egy fél fejjel alacsonyabb vagy nálam és jó alakod van. Nagyon szép az arcod, pisze orral. A szemed pedig - itt egy pillanatra megállt, majd folytatta lágy hangon. - először azt hittem barna, azonban napsütésben látszik, hogy valójában kékes-zöld színű.
Hát ez aztán válasz volt. Még a szám is nyitva maradt a csodálkozástól, ennyire megfigyelt volna... Melegség öntött el a szavaitól, ráadásul jól esett amit mondott.
- Köszönöm Newt - hálám jeléül lenyúltam az egyik kezemmel, s megsimogattam a fejét. Haja lágy és puha volt. Képtelen voltam elhúzni onnan a kezem, míg végül így aludtam el. Azonban, nem tudom Newtnak milyen érzés volt, talán zavarta, vagy örült neki... Sajnos nem láttam az arckifejezését, így sosem tudom meg.