We are one family [BEFEJEZETT]

2. fejezet

Jin
Teltek a hetek és Taetae egyre kevésbé bírta a gyűrődést és ez a koncerteken is meglátszott... a DNA volt az egyik legmegerőltetőbb szám a számára... A végén nem egyszer kellett őt megtartanom. Az ARMYk persze ezt is észrevették, mint mindent, így jött a nagy felháborodás a világhálón keresztül, hogy túlhajszolnak minket. Nagyon kedvesek voltak az ARMYk, de engem csak az foglalkoztatott, hogy szegény Vnek nem voltak elegek a rosszullétek, de még diétára is fogta a Bighit, mivel hízni kezdett.
- Jin! - hallottam meg RM csilingelő hangját, ahogy beért a konyhába. - Hogy állsz?
- Már mindjárt ké... - kezdtem bele, de egy nagy dübbenést hallottam meg, így megfordultam és kiszabadultam a párom karjai közül. A nappaliba érve Taehyungot pillantottam meg izzadságban úszva a földön heverni. - Namjoon!
- Itt vagyoo... - fékezett be hirtelen mikor meglátta Vt. RM segített neki felkelni, nagyon nehezen tudott mozogni. - Jól vagy, Taetae?
- Csak megszédültem... - nyekeregte, miközben elterült a kanapén.
- Meg kéne nézetned már magad egy orvossal... ez így nem normális... - huppantam le mellé, miközben a karjára simítottam. - Szerintem hagyd a fogyókúrát... lehet hogy emiatt vagy ilyen gyenge...
- De az ARMYk... - motyogta Tae miközben le-le csukódtak a szemei. Hirtelen jelent meg Kookie mellettünk és a karjaiba vette Vt, majd el cipelte a szobájába Vt.
- Orvoshoz kell vinnünk, ha mégegyszer összeesik... - pillantott rám idegesen Namjoon.
- Nem fog belemenni... - pattantam fel, hogy visszamenjek a vacsorához. Követett a konyhába ökölbe szorított kezekkel.
- Nem fogom hagyni hogy tönkretegye magát... - sziszegte majd elvonult a szobánkba. Mikor kész lett a vacsora mind az asztalhoz ültünk kivéve Tae. Ő csak egy almát ragadott meg a sarokban lévő asztalon elhelyezkedő gyümölcsös kosárból remegő kezekkel és miközben ránk pillantott egy hatalmasat nyelt.
- Tae, gyere enni! - kiáltotta mosolyogva Kookie.
- Nem vagyok éhes. - motyogta miközben a szobája felé igyekezett.
- Ez így nincs rendben... - mormogta Yoongi, miközben idegesen pillantott a fiatalabbik tagunk után.
- Tudod, hogy az ilyenekkel nem viccelhetünk... a súlyunk nem játék... nem lehetünk elhízva. - motyogta Jimin.
- ChimChim... - kezdte el bíztatóan simogatni párja hátát Kookie. - Te mindenhogy gyönyörű vagy!
- Elment az étvágyam... - motyogta, majd felállt az asztaltól ès a maknaevel közös szobájába vonult.
- Remek. - fortyogott Namjoon. - Ez egyre jobb lesz! Le kell állni ezzel a diétázással... ha nem esznek normálisan nem fogják bírni a hajtást és minden cikk arról fog szólni, hogy túl vagyunk hajszolva... tudom, hogy az ARMYk miatt akarnak ilyenek maradni, de ők pocakosan is szeretni fogják őket.

Taehyung
Ahogy lenyeltem az almám utolsó falatát ismét megszédültem. Az órára pillantottam... fél 8... ilyenkor még nem gáz ha azt mondom, hogy próbálok egy kicsit és közben kivizsgálásra megyek, ugye? Magamra kaptam egy dzsekit és lerobogtam az ajtóhoz... senki nem látta, hogy elmegyek, így gyorsan felkaptam a cipőmet és elbuszoztam a kórházig. Mikor megérkeztem és bejelntkeztem idegesen dobogtam, míg a "gyorsított eljárással" behívtak, ami azzal egyenlő, hogy mivel ismert a nevem keresnek egy orvost, aki éppen ráér és egy üres kórteremben vizsgál ki.