Most komolyan?

2. fejezet

Amikor Lilla reggel felébredt, még zsongott a feje. A szobájában lévő kanapéra tévedt a tekintete, ahol úgy tűnt, Aliz még az igazak álmát aludta. Felült. A vadonatúj, drága estélyi az ágy végében hevert. Még úgy érezte, nem tud lábra állni, úgyhogy átmászott az ágyon és kézbe vette a ruhát. A belső bélés véres volt.

Aliz mocorogni kezdett, majd felült:

- Most komolyan lefeküdtél vele? – kérdezte.

- Ne kérdezd, hogy és miért, mert még én sem tudom – felelte Lilla frusztráltan.

- De ne már! – jajgatott Aliz.

- De már – sóhajtott fel a szőkeség. – Fogalmam sincs, hogy csinálhattam ilyet! Hogy megyek én be ezután az osztályba?

- Én már azt furcsálltam, hogy te smároltál Teregivel, de hogy ez...

- Ne mondd el senkinek!

- Dehogy mondom! Úgy ismersz te engem?

- Igazad van. – Lilla megkönnyebbülten sóhajtott fel, majd a kezébe vette a telefonját. – Ray írt. Harminc üzenet.

- Válaszolsz neki?

- Dehogy.

- Akkor most mi van?

- Nem tudom. Letiltom és kész, aztán majd meglátjuk.

- De mesélj már, mégis milyen volt...

- Nem! – szögezte le Lilla. – Ne is emlegessük!

- Ne csináld már!

- Nem fogom elmesélni!

- Akkor kinek, ha nem nekem?

- Senkinek! El akarom felejteni! – Bár Lilla igyekezett tartani magát, forró könnyek csípték a szemét. Aliz felállt, átsétált a szobán, majd átkarolta őt.

- Semmi baj nem lesz, oké?

- Sosem fog leszállni rólam – szipogta.

- Akkor majd jól fenékbe billentem és elmehet a fenébe.

- Jobb lett volna el sem menni arra a fránya bálra!

- Ezen már kár emésztened magad.

- Nem tudom, mit csináljak.

- Húzd ki magad és mosolyogj a szemébe – tanácsolta Aliz. – Hadd egye a penész.

- Neked könnyen menne, mi?

- Pokerface. Hasznos tulajdonság.

Lilla hátradőlt, a plafonra szegezte a tekintetét:

- Nem akarok visszamenni a suliba.

- Lógjak veled?

- Nem kell.

- Megteszem.

- Tudom.

Aliz ledőlt az ágyra, lehúzta maga mellé a barátnőjét:

- Teregi Rajmund elmehet a francba – ismételte.

- Tudom.

- De ha mindent tudsz, mi a baj?